Mindig terveztünk ilyesmit Húsvéttájt, de valahogy nem jött össze eddig. Eldugni apró ajándékokat és sok-sok tojást, nyuszit a kertben, amit aztán a gyerekek megtalálnak. Mit mondjak, aki eddig nem hódolt ennek, nem tudja, mit hagyott ki. Nem kell hozzá feltétlenül kert, bár tény, hogy dob az élményen.
Idén valahogy spontán jött a gondolat, egyszerűen fogtam a tojásokat és mire észbe kaptam, már el is voltak dugva. :) Hatalmas izgalomba jöttem, alig vártam, hogy belecsapjanak a gyerkőcök a keresésbe. Közben igyekeztem minél jobban memorizálni egyrészt, hogy mit pontosan hová rejtettem a cuccokat, másrészt, hogy mennyit. Hogy aztán ne legyen kérdőjeles az, hogy befejezhetjük e a kutatást, mert minden a kosarakba került vagy érdemes még tovább vadászni.
Végül talán a Húsvét fénypontjának bizonyult az a 20 perc (talán annyi sem volt), amíg ezek ketten cikáztak a kertben fel és alá. Jaj, de jóóóó volt! Ilyet csinálunk jövőre is.
És a képek, mert persze szerencsére apa közben sűrűn kattingatott.
