2019. december 8., vasárnap

Pénteki történet


Azt találtam ki, hogy írok egy bejegyzést Mikulás alkalmából, de még nem tudom, hogy ez poszt ténylegesen be lesz-e fejezve, mert volt már számos piszkozat, mire végül feladtam és bezártam a blogot. Jól lehet, már nem tudok írni. Valahogy a lelkem másmilyen, de lehet, hogy ez hülyeség, egészen egyszerűen csak a helyenként elviselhetetlen, vissza-visszatérő stessz, vagy ami mostanában történik velünk és körülöttünk, kiölt belőlem valamit..... t vagy ami még egyszerűbb magyarázat lehet, hogy menthetetlenül öregszem. Nem bölcsebb leszek, hanem vénebb. Az gépeltem véletlenül, hogy végebb. Ha ja. Az idő majd úgyis megmutatja.

Szóval ezt írtam péntek este. 

Tegnap este a gyerekek kisuvickolták a cipőiket, Zalán még az ablakba is kitette őket. Igaz, nem a szobájában, hanem a nappaliban. Réka közölte, hogy az ő csizmája túl nagy és nem elég tiszta az ablakhoz, szóval ő sokat nem bíbelődött a csizma pucolással. Nem tudtam nem észrevenni, hogy az arctisztító korongjaimmal pepecsel fekete cipőkrémmel.....Hiábavaló volt, nem sokkal később elment az apjával a karácsonyi faluba szétnézni, szóval újra sáros lett a bakancs (nincs is csizmája).


Mindketten felhívták rá a figyelmem, hogy tudják, hogy nincs Mikulás, illetve valamikor a jó Miklós bácsi volt, igen, de szóval, hogy ne ringassam magam hiú ábrándokba, tudják, hogy én rakom a csomagokat az ablakba. Én hárítottam, nem mondtam sem igent, sem nemet, szerintem egyébként ezt is várták el tőlem. Játszunk, és ezt mindenki élvezi. Habár bevallom, én már nem annyira, mint mikor picik voltak és komolyan hitték, hogy éjjel a Mikulás csomagot hoz nekik, tekintettel arra, hogy egész évben jók voltak. Hihetetlen milyen édesek voltak akkor. Varázs költözött be olyankor hozzánk. Most ez már nincsen, szétoszlott, de azért némi ünnepélyesség vegyült a levegőbe reggel, amikor megtalálták a csomagokat. (Auchan-ban voltak Mikulásos filc zsákok. Zalán másnapra szétszaggatta, de hát na....)

Anyukám a múlt héten már átadta a csomagokat a gyerekeknek, amit együtt állítottunk egyébként össze 2 héttel korábban. Anyósom és sógornőm pedig este adta be a kék és piros helyes kis csomagokat. Éppen a konyhában tettem-vettem,mire hallom, hogy valaki kaparászik az ajtón. Pont, mint a kutya szokott. Nem értettem a dolgot, mert a kutya nem volt itthon, de azért robot módra mentem ajtót nyitni. HIrtelen ott állt előttem sógornőm….Jó nagyot sikítottam az arcába.

Ma még Mikulás buli a suliban, ami annyit takar, hogy Zalánék második órában azért írtak egy német felmérőt a többesszámú igeragozásokból, Rékáék pedig feleltek németből…de mindegy. Itt a német az isten, mindent felülír, mindenen uralkodik. Rékáéknak csomagátadó buli lesz 4-5. órában és valami társasjátékos csapatépítő móka. Ez utóbbi rájuk fér, mármint a csapatépítés. Elég sok feszkó van a lányok között. Egyik  11 és fél éves, a másik már 13...Nem csoda. 


Húztak egy-egy nevet, hogy ki kinek készít csomagot. Persze hatodikban már rafkósak és ment a csere-bere….Így pl. Réka is pont a barátnőjének készít és ő is neki. Kiszimatolta ezt az ofő is, be is rágott, hogy elrontják a meglepit, de végül nem húzatott velük újra nevet, beletörődött a mini kamaszok akciójába.  Zalánék egységcsomagot kapnak, amit egy a tanterem előtt hagyott zsákban kapnak meg a gyerekek. Gondolom, remélem, szigorúan a német dolgozat után. Bízom benne, hogy négyes lesz legalább…



Jártunk a héten a 6.B-vel Gödöllőn is, meglepetés volt a gyerekeknek, a drága jó ofő szervezte Mikulás alkalmából szintén. Mi , szülők már a nyílt órák óta tudtuk ezt, ami valamikor november közepén volt, de a gyerekek tényleg csak előző nap értesültek róla. Megnéztük a Grassalkovich kastélyt, amiről én úgy tudtam, hogy jártam már ott, de valahogy a felújítás előtt lehetett, mert már semmire nem emlékeztem. 

A gyerekeket nem érintette meg annyira maga a kastély, az mindet elmondott, hogy ahogy a másfél órás út után kiszálltunk a buszból, két másodpercen belül belevetették magukat a gyerekek az 5-10 centis hóba és szilaj csata vette kezdetét. Látszott, hogy idén még nem láttak havat. Mondtam is az ofőnek, hogy akármilyen nagyok ezek a gyerekek – sokan már akkorák, mint én vagy magasabbak (168 cm), vagy akármilyen nagynak érzik magukat, azért még belül nagyon is gyerekek, szerencsére.

A gyerekek tehát nem jöttek izgalomba sem Sisi-től , sem Ferenc Józseftől, pedig nagyon érdekes volt, hogy helyenként a bútorok és a parketta is korabeli, tehát konkrétan a királyné ill. király használta őket( császár és császárné)…engem az ilyesmi levesz a lábamról. Az idegenvezetéshez be kellett volna jelentkezni előre, amire nem túl kedvesen hívta fel a figyelmünket a pénztáros hölgy, de elengedtük ezt, az ofő volt az alkalmi idegenvezető.


Később a szomszédos Mikulásházban folytattuk a bóklászást, ami megélt úgy 20 évet, hogy én nem is tudtam róla. Igazából ez egy hatalmas karácsonyfa dísz üzlet. Persze innen sem jöttünk ki üres kézzel. Én egy csodaszép kis egeret vettem, Zalán fénydekort a szobájába, Réka pedig pár apróságot majd odakinn mézeskalácsot és puncsot (gyerekeknek). Magas volt az árszínvonal, de azért nem jöhettünk el üres kézzel. Bóklászás közben Réka kiszürt egy L.Vuitton-táskás szőkeséget és azt találgattuk, hogy igazi vagy hamisítvány....a pénztárnál hagyott összeg alapján eredeti lehetett. ...Mármint a táska, a nő nem biztos. 


Összességében klassz nap volt, mi szülők egyet fájlaltunk, hogy nem péntekre esett ez az egész. Hazaérkezés után már nagyon kínszenvedés volt tanulni, leckét írni, készülni másnapra. Zalánnak az órai munkával együtt 10 matek feladat volt a házi, németből meg 3 A4-es oldal gyakorlás, fordítás. A matek egy részét én oldottam meg, bevallom. Hab a tortán, hogy másnap dolgozatot íratott az ofő természetből, Rékáék osztályával, amiről nekünk elfelejtettek szólni a lecke szállítók, hiszen múlt héten hiányzott. Mindegy, megírta négyesre, ügyes volt.

Amikor tavaly a karácsonyi faluban fél hétig dideregtünk együtt az akkori 5B-sekkel, másnap akkor német dogát írtak, ugyanezzel az ofővel. Kedélyesen ecsetelte, forralt borral a kezében, mi minden lesz a másnapi dolgozat témája, mi meg csikorgattuk fogunkat és vicsorogtunk. Egyébként egy remek tanár, tényleg csak felsőfokban lehet róla beszélni, ez egy kis hibája....imádom, de tényleg! Mindent meg lehet vele beszélni, ruhalmas, nyomokban hajcsár, de valahogy ért a gyerekek nyelvén.

És hogy mi van még előttünk? Jövő héten szerintem dolgozatok és felelések tengere zúdul a gyerekekre, vagy nem, még nem tudom, de az biztos, hogy Rékának pótolni kell töri és matek TZ-t.


Hétfőn zongorás próba a zeneiskolában a tanszaki koncert előtt. Idén nem vitték túlzásba, jó sok óra elmaradt, a tanárnő Kínába utazik turnéra, szóval korán van a tanszaki,  és amire egy nem túl csinos darabbal készül, de már egész megszoktam. Hibátlanul még nem nagyon megy, de a tanárnő állítja, hogy igen. Hát jó. Itthon tuti nem. Ezt a szomszédok is igazolják szerintem. 

Csütörtökön Réka szülinap, ami szerintem idén is 4 napos ünnepbe csap át. 12 lesz a lány és belecsap a félelmetes 13.-ba.....hát nem tudom erről mit is gondoljak....Leginkább azt a közhelyet, hogy tök hihetetlen. 2 év múlva felvételit ír, nyolcadikos lesz, pedig minap még vittem oviba a kis drágát, kézenfogva....de ne is menjünk bele, messzire vezetne, hehe!

Utolsó héten lesz karácsonyi vásár, fogadóóra, Rékáék cirkuszba mennek Pestre és utolsó nap karácsonyi ünnepség. Ezen a héten én már csak nyomokban dolgozom.....


Lassan kezdem összeírni, mi minden kell a sütikhez a nagy süti maratonon, amit még lezavarok karácsonyig. Tervezek még mézeskalácsot, linzert, hókiflit, zserbót, aranygaluskát és bejglit. Hiányérzetem van némiképp, de elég lesz ez. Karácsonykor lesz töltöttkáposzta, kacsa és marharagu. Végig itthon leszünk, idén, apu halála óta először nem hagyjuk el a várost....Ennek is megvan az oka, de erről inkább nem mesélek itt...

Remélem, Zalán fog nekem sokat segíteni, főleg a linzerekkel, hókiflikkel, mézeskaláccsal, mert ezek ugyan könnyű és egyszerű sütik de el lehet vele pepecselni hosszan. Igaz, mire kitör a téliszünet, addigra ezek elvileg már dobozokban, üvegedényekben várják az ünnepeket.

Ami az ajándékokat illeti, a gyerekeket tekintve már egész jól állok, bár Réka szülinapja a fenyegetőbb, de arra már régen megvan az ajándék. Idén valahogy az ajándékok háttérbe szorulnak, a gyerekek miatt erőlködök én, Tibi mással van elfoglalva. Valahogy fura lesz az idei karácsony, úgy érzem, de remélem, nyugodt lesz és békés. Fat chance!


Most azonban még élvezzük a Mikulás napját. A kedves kollegák reggel troll módra leragasztották a laptopom egerének érzékelőjét, de kaptam csoki Mikulást kettőt is, szóval volt hehe és haha. Desszertként pedig mindenki kapott egy óriás palacsintát Endorfinéktól, aminek a felét alig tudtam megenni és a cukor szintem a plafont verdeste.


Hajrá hétvége, még két hét sulit kell kibírni! A gyerekek ma nagyon szenvedtek a tanulással, pedig még jön egy kis hajrá. 

Boldog Mikulást mindenkinek, szé
p hétvégét!