Ma délután felhívtam Tiboromat, hogy emlékeztessem arra, elfogyott itthon az ásványvíz. Már a vonal másik végén lógott, amikor bevillant valami az agyamba. Nem is tudom. Lehet, hogy oda kellene figyelnem, hogy az ilyen hirtelen gondolatok ne uralkodhassanak el az agyamban. A következő párbeszédet folytattuk le.
- A kutya? - ez voltam én, izgatottan-könnyedén.
- Milyen kutya?
- Hát Molly.
- ....Őőőő....
- Te elfelejtetted elvinni az orvoshoz??????
- Afenébe!! Ma kellett volna??
- Ezt nem hiszem el, te jó ég...már fél kettő....
- Neeeem! Az holnap van, anya! Ma még csak kedd van.
- Jaaaaa....tényleg! - irulok-pirulok zavaromban. Szóval mikor már azt hiszem, hogy nem hülyülhetek el még jobban, akkor kiderül, hogy de...(Egyébként holnap viszi Tibi az ebemet egy rutinműtétszerű nyisszantásra, remélem, túléli....)
T. (az ovi pszichomókusa) tegnap újra találkozott Zalánnal egy órácskára. Hogy mit talált, miben erősítette meg ez a második randi az én deli legény fiacskámmal, nem tudom, mindenesetre ma időpontot egyeztettünk nagyjából 2 hétre előre, hogy majd mindezek után velünk, mindkettőnkkel szeretne beszélni T. Feltételezem, hogy valamire csak jutott. Addig is majd meg kell magyaráznom Zalánnak, miért nem járhat T.-hez minden áldott nap.
Hétvégén olyat tettünk, amit szerintem még soha, elutaztunk 2-3 napra egy kicsit tavaszolni, lazítani. A célpont Eger és környékét választottuk, a szállásunk Egerszalókon volt egy nagyon szépen felújított ház emeletén. Voltunk bort kóstolni (és raktárkészletet belőle felhalmozni), Egerben a várban (bár a Dobó tér éppen fel van túrva), Szépasszony völgyében pisztrángot ebédeltünk, Saliris hotel fürdőjében áztattuk tagjainkat, kecskesajtot ettünk, barlanglakást látogattunk, vagy egyszerűen csak beszélgettünk, jókat nevettünk, örültünk, hogy együtt vagyunk, mind a heten Tiborom tesójának családjával.
Ahogy felcipeltük a holminkat vasárnap késő este a bejárati ajtó elé, Réka első kérdése az volt, hogy MIKOR MEGYÜNK LEGKÖZELEBB??? Ők is nagyon jól érezték magukat.
Néhány hangulatkép.
Érkezés napján
A naaagy és okos unokatesók :)
Hajnalban vendégek jártak a kert végében
Eger
Az én egri leánykám
Eger városában éppen aznap folyt a lengyel-magyar találkozó, a város és környéke dugig volt lengyel barátainkkal. Egy nagy csapat fiatal lengyel cserkész miatt nem tudtuk magunkat bevenni a minaretbe...node majd legközelebb. Ezen a hétvégén beértük a minaret lábával is.
Fenn a várban mindenféle népi játékokat lehetett ingyé kipróbálni, nagyon élvezték a gyerekek. Zalánt ugyan a kosár sergőből 4 fordulat után ki kellett emelnem, Réka viszont mini űrhajósként bírt mindent róka nélkül. :)
Nem volt egyszerű a diót eltalálni, hiszen egy csövön keresztül érkezett a fatuskóra. Idővel azonban ráéreztek a gyerekek és röpült a dióhéj ezer felé.
Ezt láttuk, ahogy kemencés lepényt és túrós lepényt tömtünk a szánkba. Nyami! Tudtuk fokozni, innen a Szépasszony völgye volt a következő állomás, ahol pisztrángot kóstoltunk.
Sógorasszonnyal
Délután zárásig várt bennünket a pancsi Egerszalókon. Réka félelmetes biztonsággal mozgott a 2,5 méter mély vízben is, hogy nekem a vér megfagyott az ereimben. Büszke voltam rá, bár közben baromira aggódtam miatta. 3 óra intenzív úszkálás után senkit nem kellett noszogatni, hogy pihenjen végre.
Vasárnap reggel csomagoltunk, bár még hosszú nap elé néztünk, unalomra ki volt zárva.
N. és Zalán
Mellettem az utódom...
Együtt a banda
Pasijaim
A napot több állomás után végül Szilvásváradon zártuk a Fátyol vízesésnél. Zalán is a képen van, nem hagytuk (volna) le, Tiborom mögött rejtőzködik.
Mit mondjak, három ilyen szép nap után nehezen indult a hétfői munkanap, csikorogtak a fogaskerekek rendesen....De nem szomorkodunk, inkább szervezzük máris a következő ilyen közös kis utazást. :) Illetve készülünk Zalán névnapjára. :)
