Nem emlékszem, hogy az utóbbi 10 évben anyuéknál (illetve most már anyunál) aludtunk volna akármilyen felállásban is. Egy gyerekkel, két gyerekkel, gyermektelenül, mindegy. Ám most mégis ez történt, mert anyunak kellett a segítség. Egyébként folyamatosan kellene még heteken át, de hát ugye a lehetőségek meglehetősen korlátozottak.
Fenn aludtunk az emeleten, abban a szobában, amit valamikor anyuék hálónak terveztek, ám aztán hamar rájöttek, hogy annak túl nagy. És hát bizony messze is van a fürdőszobától, mármint a földszintitől, mert az emeleti soha nem lett felszerelve zuhanytálcával vagy vécével. Csupán a csempézés lett készen annak idején 40 éve. Szóval az úgynevezett Nagyszobában aludtunk. Ami vagy 25 éve kb. tesómék vendégszobája, ha hazatérnek néhány napra.
Itt sok minden bújik meg a szekrényekben, pl. az összehajtott karácsonyfa, ami soha nem lett széthajtva az utóbbi években, már karácsonyra sem, mert anyu inkább az ötven centi műfenyőt díszíti, azzal könnyebb a dolga. Vagy a tartalék kések, amiket szettben vett meg anyu vagy 5 éve, aztán el lett róla alaposan feledkezve. Illetve az a kacsasütő tál is itt figyel valamelyik szekrény gyomrában, amit tőlem kapott anyu egyszer karácsonyra, de hát vigyázni kell a dolgainkra felkiáltással nem hogy kacsát nem látott soha, de a konyhát sem. Mármint a tál.
A szekrények tele vannak gondosan lefűzött csekk és számla szelvényekkel, anyu 50 éves leopárd mintás bundájával, amiben ovis koromban filmsztárnak képzeltem magam, az ünnepi evőeszközkészlettel, anyu fátyolüveg gyűjteményével, a régi-régi fotókkal, bizonyítványokkal, okmányokkal, damaszt abrosszal és végül, de nem utolsó sorban tesóm Tesla magnójával. Már nem is emlékeztem, hogy itt ennyi minden kuksol. Ahogy felmértem a terepet, egyszer megszólal Réka.
- Anya, nem is mondtad, hogy nektek van DJ keverőpultotok.
- Micsoda? - megfordulok és akkor látom, hogy megtalálták gyerekkorom, kb. 1986-ban vásárolt lemezjátszóját, melynek még fa teteje és burkolata volt.
- Ez egy lemezjátszó! - szólok én, de nem hisznek nekem. Egészen addig, amíg elő nem kapom az egyik Első Emelet lemezemet. Felhördülnek, amikor a fekete lemez előbukkan a tokjából. Nem hiszik el, hogy bármi lejátszható található a korongon, úgyhogy beüzemeljük a lemezjátszót. Még emlékszem, hogy kell bekapcsolni, bár nem ördöngősség. Felhangzik a zene, a gyerekek oda és vissza vannak a lelkesedéstől, vadul ugrálni kezdenek az ágyon. Persze a lemezjátszó ezt nem bírja és nagy csikorgással egy másik dal közepére ugrik. A gyerekeknek el kell magyarázni, miért történt. 30 év telt el a lemezjátszós korszakunk óta és ufóként tekintenek a lejátszóra. Dj pult, na persze....:)
