2014. május 17., szombat

A vagy B



Ma sor került az utolsó TörpSulira, melyet a Rákóczi suli, leendő iskolánk szervezett. Őszintén szólva, fellélegeztem, havonta egyszer is sok volt, hogy a fél szombatunkat a suliban töltöttük.
Réka átvette a jól kiérdemelt Okoska bábot és az emléklapot, mivel egy híján minden foglalkozáson szeptember óta jelen volt. A TörpSulinak tehát vége, szeptembertől folytatjuk mint nagy és okos iskolások. Legalábbis Réka. 



Kiszivárgott az az információ is, hogy igen, együtt maradnak a Manósok, egy osztályba kerülnek hát (bár ez még nem hivatalos), aminek nagyon örülök, lesz Rékának 3 barátnője is (csak össze ne kapjanak egymáson) és további 3 db ismerős fiú. Ők nem feltétlenül Pitypang ovisok, de mindenképpen nem idegenek egymásnak a gyerekek. Ahogy láttam az elmúlt hónapokban, azért nagyon nem mindegy, hogy olyan osztályba csöppen a lány, ahol senkit nem ismer, vagy van néhány biztos pont, ami a kezdeti nehézségeken (melyen úgy gondolom, elkerülhetetlenül lesznek) átsegítsék Rékát is, vele együtt engem is.

Ezerszer átrágtuk magunkat a lehetőségeken, melyik tantónéni volna jobb rövid és hosszú távon, végül nem tanerőt választottunk, hanem cimborát és abban bíztunk, hogy az egyik cimbi apukája (aki ugyebár az igazgató) olyan tantónéniket választ a lányának, aki nekünk is megfelel. Rövid távon és hosszú távon is. Így kapjuk E. és É. nénit, ahogy az valahol mindvégig borítékolható volt. Akárkivel beszéltem, abban megoszlottak a vélemények, hogy mennyire jó tantónéni E., azt azonban senki nem vitatta, hogy A. igazgatóbácsi E.-t fogja választani. Végül bejött a papírforma. 

Egyrészt örülök és félretolom az aggodalmakat, mert elvileg megkaptuk a két legjobb tantónénit, akit csak kaphattunk. E.-t 2 éve az év tanárának is megválasztották, tehetséggondozásban igen kiváló, jó tanár hírében áll. Ellenben hajtja a gyerekeket, mint az állat. Már bocsánat, de ez az igazság. Nem annyira első két osztályban, hanem ahogy harmadiktól tagozatosok lesznek (és sok-sok kitűnő gyerkőc alkot egy osztályt) Na ott aztán elszabadulnak egy kicsit a dolgok. Tibi szerint ez teljesen jó, Réka végtelen energia készletének ez kell. Nohiszen, szerintem ahogy felmegy suliba, megszűnik az ebéd utáni kis szunyóka valamint a meglévő 2 tesióra mellett 3x még úszni is viszik őket.....Plusz a házifeladat és a szorgalmi feladat. Rá fogunk jönni, hogy tényleg végtelen e Rékám állóképessége...

Izgalmas események előtt állunk, annyi bizonyos. Hajajajjj....