Zalán az imént csukott szemmel betámolygott, közölte, hogy pisilnie kell, csukott szemmel pisilt, közben a buksija a vállamon nyugodott. Felállt, ráráncigáltam a gatyáját, majd visszatettem óvatosan az ágyába, ahol rezzenéstelenül aludt tovább.... :)
Szóval logopédusnál. Nehéz téma ez most nekem. Általában olyasmikről tudok írni, amin nem kattog ezerrel az agyam, bizonyos értelemben "túl vagyok a "kemény dión", amennyiben kemény dióról van szó. Ha logopédia, ha dadogás, hát csattog az agyam rendesen, szó se' róla. Szóval, nem tudom, ebből milyen bejegyzés lesz. Már csak azért sem, mert nem emlékszem, hogy közzé tettem e korábban a dadogásról szóló bejegyzésem vagy nem....Na mindegy!
Múlt héten már éppen azon voltam, hogy felhívom a Nevelési Tanácsadót időpont dolgában, logopédusilag, amikor a nagy töprengés és vacillálás közepette kaptam egy e-mailt óvónéni ismerősömtől, melyben többek között az állt, hogy ő szívesen kér nekem időpontot az ovi logopédusához. Szerinte ő a városban a legjobb. Belementem. Másnap, vagy valahogy úgy, jött is a hír, hogy csütörtökön két órára van szabad hely a logopédus hölgy naptárában. 2 óra??? Az nekünk masszívan és elkerülhetetlen alvásidő. Abban maradtunk, hogy megpróbáljuk eltolni 3 órára, ha nem megy, akkor valamit bűvészkedem Zalánnal, felkeltem az ártatlant hatkor és lefektetem 11-kor...vagy hasonló rémségek. Végül erre semmi szükség nem volt, mert valóban sikerült 3 órára eltolni az időpontot, ráadásul Zalán, míg én a rántást kavargattam a kapros zöldbablevesen, fél 11-kor fogta magát és elaludt a kanapén. Ó, jeeeeeee!
Elmondhatom azt, hogy nem vártam semmit ettől a logopédusi konzultációtól. Elsődleges célom az volt, hogy túl a 6 hónapnyi dadogás intervallumon, lássa szakember a pasasom. Felvázoljon valamiféle jövőképet, a rózsásat és a kevésbé rózsásat is. Arra is fel voltam készülve, hogy semmi számomra megnyugtatót vagy kézzel foghatót nem fog tudni mondani nekem. Némi fenntartásim voltak vele szemben, mert azt már tudtam, hogy nincs saját gyereke...azért is adhatott 2 órára időpontot egy 3 éves gyereknek, de a lényeg, hogy jó szakemberrel találkozzunk.
A logopédus hölgy valahol az ötvenes éveiben járhat, nagyon kedves volt és barátságos. Ami elsőre feltűnt, hogy nagyon szépen beszélt, élmény volt hallgatni. Szavainak minden hangját kiejtette, akár egy Kazinczy-díjas. Ami persze elvárható és normális egy logopédusnál, azt hiszem. (Idősebbek talán még emlékeznek Gálvölgyi János egyik paródiájára, amelyben a logopédus hölgy - maga Gálvölgyi - orbitálisan pösze volt. :))) Ez eszembe is jutott, ahogy várakoztunk egy kicsit.)
Amíg Zalán "oldódott" a sok játék közepette, mi beszélgettünk erről-arról. Ami kiderült:
- Apa keveset van itthon, Zalán apás
- trauma, sokk nem érte (nem váltunk el, nem szoktunk veszekedni, tányért hajigálni, nincs a láthatáron új anyuka, apuka, kistestvér, nem halt meg senki a családban, nem harapta meg kutya, nem esett ki az ablakon, nem felejtettük ott sehol, nem ijedt halálra semmitől, tartósan kórházba nem kerültem sem én, sem Tibi)
- dadogása élettani dadogás - egyelőre
- normál beszédben, vers mondáskor, történet meséléskor egyaránt akadozik a beszéde
- hangnál vagy szótagnál is van elakadás
- a családban (tudtommal) nincs beszédhibás
- rángó mozgás, idegrángás nem kíséri az elakadást
- beszédfejlődésben le van maradva (!) Ezen picit meglepődtem, de a logopédus (E.) elmondta, hogy az új irányelvek szerint, ha 2 évesen nem beszél egy csemete (értem azt ezalatt, hogy folyamatosan), az már megkésett beszédfejlődésnek számít. Márpedig Zalán 2 évesen még nem nyomta a sódert....épp hogy összerakott alanyt és állítmányt.
- mozgásfejlődése rendben, kúszott, mászott, felült és járt, ahogy a nagy könyvben meg van írva, sőt!
- testvérével kapcsolata kiegyensúlyozott, Rékát nem viselte meg mélyebben, amikor testvére született
Egy idő után Zalán elunta a kockákat és a versenyautókat is, így hát átsétáltunk a másik fejlesztő szobába, ahol óriás labdáktól kezdve labdafürdőig minden találtatott és Zalán nagyon jól érezte itt magát. Nem rémlik, hogy fél pillanatnál többet töltött volna egy helyben....Sok tudomást rólunk nem vett, pedig kérdezett tőle ezt azt E. , de Zalán inkább kosárra dobott és hallgatott. Max. hümmögött. Ahogy letelt az egy óra, nehezményezte is, hogy távoznia kell, biztattam a kinti csúszdákkal és finom uzsonnával, így aztán belement, hogy maga mögött hagyja ezt a gyerekparadicsom szerű fejlesztő szobát.
Mielőtt elköszöntünk volna, E. annyit mondott, hogy az akadozó beszédnek őszre meg kellene szűnnie. Vagy legalább javulnia. Ha nem így lesz, bevonjuk az óvoda pszichológusát is, aki finom módszerekkel és trükkökkel ki tudja deríteni, hogy mi állhat a dadogás hátterében. Áll e egyáltalán lelki tényező? Bevallom, ebben nem sok bizodalmam van, de mivel szükséges lépése a dadogás elleni fellépésnek, ezért elfogadtam ezt is. Nem lepne meg, ha annyit derítene ki, Zalán erősen apás, Apa pedig hétköznap nagyjából sehol, ezért van az egész. Akkor aztán feltalálja a spanyol viaszt, mert ezügyben nem tehetünk semmit, de semmit.
A továbbiakat, mi van ha iskolás korban is marad az akadozó beszéd, nem érintettük. E. arra kért, hogy mindenfaja ellenérzést mellőzzünk, nem szabad rá sem szólni Zalánra, sem ismételtetni vele a nehezen kibújó szavakat. Úgy kell élni, együtt élni ezzel a helyzettel, mintha mi sem történne. Tudja, hogy ez nehéz....(igazából eddig nem volt az)...de még a tekintetünkből is irtsuk ki a rettegést (így mondta), ami arról szólna, hogy "úristen, mi lesz a gyerekkel, ha ez így marad???". Értettem, miről beszélt, meg is érintett, bár hazafelé illetve itthon jöttem rá, hogy én még csak most kezdek el rettegni. Talán ostoba vagyok, eddig nem mérlegeltem komolyan annak az esélyét, hogy Zalán nagyobb korában is dadogni fog. Egyszerűen nem gondoltam erre, pedig nem vagyok egy örök optimista emberke. Úgy gondolkodtam, hogy kinövi, logopédusi segítséggel túl lesz rajta. Ha nem is 100%-ban, de 90-ben....
Különösebb teendő nincs. Minél többet mozogjon Zalán, ússzon, ugráljon, hintázzon, futkározzon, biciklizzen, mert a mozgás fejlődésének köze van a beszéd fejlődéséhez is. Meséljek neki, mondókázzunk, beszélgessünk minél többet, hagy bővüljön a szókincse, hagy fejlődjön a kis koponyájába mindaz, ami a beszédhez feltétlenül szükséges. Ezt már nem mondta E., de olvastam, hogy a kiegyensúlyozott háttér is nagyon fontos, tehát anyuka, apuka lehetőleg máshol veszítse el a türelmét, ne a gyerek előtt, legyen az bármilyen élethelyzet. Azt már meg sem említem, hogy ütni, verni, ordítozni Zalánnal szintén nem tanácsos. :) Aztán ha ilyen téren lesz fejlődés, a beszédének is javulnia kell. Hát hogyaztán......
Mindenesetre reméljük a legjobbakat!
