Amilyen még soha nem volt, az történt ma - elfelejtettünk elmenni az évzáróra. Illetve Zalán. De nyilván megelőző munkálatok szükségesek, fehér ing vasalás, sötét nadrág kikészítés, ami pedig az én dolgom, de semmi. Annyira szemellenzősen az volt a fejemben, hogy Rékának jövő kedden aktuális, hogy eszembe sem jutott, hogy akár ezen a héten is kioszthatják a bizonyítványt a kisebbik csemetének.....Kérdezi a szomszédasszony, hogy mit szoktunk ajándékozni a tanároknak, nekünk mikor lesz az évzáró...na akkor világosodtam meg. Persze az évzáró nem igazán kötelező, szokott lenni hiányzó, aki már táborban van vagy nyaral, úgyhogy tragédia nem történt, csak az aggasztó, hogy képes voltam totál elfelejteni. Zalán sem szomorú egyáltalán.
Egyébként olyan fél öt körül, pont amikor indulni illett volna egyébként Zalánnak a suliba, zivatar kerülgetett bennünket. Mivel bringával voltam dolgozni, hamarabb el is indultam haza egy 5-10 perccel, szárazon haza is értem, bár a szél feltámadt, nem volt kellemes. Tettem-vettem itthon és látom a konyha ablakból, hogy a szomszéd házának nedves a teteje, na akkor gondoltam, hogy ideje betolni a bringát a garázsba, mielőtt megázik az eresz alatt. Két dörgés-csattanás és villámlás kinn ért az óriási platánfánk alatt, akkor majdnem lepergett előttem az életem, de ezúttal megúsztuk, nem csapott a házba a villám, mint néhány éve....sem belém.
Egyébként sok történés nincs, uborkaszezon van, no meg el is felejtettem, miről meséltem, miről nem.
Tegnap meccset néztünk. Nem szoktam eltalálni az eredményt, most is 3:0 volt a tippem a litvánok ellen. Mondjuk, helyzet az volt bőven, lehetett volna még több, de azért az a Sallai gól nagyon szép volt, jól odatette. Szeptemberben folytatjuk a szerbek ellen. Hát legalább lesz valami, amit lehet várni az őszben...Bár túrázni is legjobban ősszel szeretünk.
Ha most megkérdeznék, hogy mit tartok a legidegesítőbbnek jelen pillanatban, azt mondanám, hogy a szülőket, akik nem örülnek, hogy itt a nyári szünet és alig várják az őszi tanévkezdést. Komolyan nem értem az ilyeneket, mert általában nem azok, akik nem tudják hová tenni a gyerekeiket a nyárra. Persze az ő dolguk, csak fárasztó hallgatni a nyavalygásukat.
Jövő héten szülinapom lesz, megrendeltettem Tibivel a tortám a Z. cukrászdából. Azt, amit tavaly nem sikerült, mert a szülinapomon pont zárva volt a cukrászda. Meggyes-marcipános-csokis trüffeltorta, vagy ezt már meséltem? Csorog a nyálam utána máris....Na nem mintha diétás lenne. Ezzel eléggé megközelítem majd az ötvenet, bár már tavaly is közelebb lettem az ötvenhez, mint a 45-höz....de nem annyira, hogy sokkot is kapjak tőle (bár eléggé sokkoló a 48 is). Azért durva, hogy már ennyi éves vagyok, sőt Tibi 49 lesz novemberben (holvanazmég). Lassan lesz egy olyan kényelmes ürügyem, hogy "mit akarsz, ötven éves leszek". Még nem tudom, mi mindenre lehet ráhúzni, de pár dologra biztos. Persze az ötven az új negyven, de amikor 6 éve a sógornőm volt 50, nem ezt gondoltam. Az ötven baromi sok, gombócból is nagyon sok, úgyhogy pafff...nem tudom még hová tenni, de nem is kell. Elvégre annyi az ember, amennyinek érzi magát (olykor pont ennyinek, máskor meg kamaszlánynak agyilag).
