Még gyúrtam össze a kifli hozzávalóit, amikor Zalán nagyon kedves hangon, két karját felém nyújtva megjegyezte:
- Ó, anya, anya, miért foglalkozol olyan dolgokkal, amikhez nem értesz....
Meglepődtem eme őszinte véleményen és el is nevettem rajta magam, mert bár nem vagyok a péksütemények királynője, azért ehetetlen kiflit sem sütöttem még, az igaz, hogy a tökéletesre is várni kell.
Azért végül, rám mosolygott a szerencse és Isten egyaránt, mert minden idők legjobb kiflije lett, kívül ropogós, a belseje letekerős, az íze, mint a kiflié. Csakazértis. :)
