Karácsony első napját anyuéknál töltöttük, mint már jónéhány éve. Ott egyesült a család anyu mini műfenyője alatt. Amióta nem náluk töltjük a szentestét, nem vesz igazi fenyőt, sőt, műfenyőből sem halássza elő az emeletről csak a 80 centis változatot. Anyuék és tesóm fészekaljostul már nagyon vártak minket. Mára már egészen szűkösen férünk el az eredetileg csak étkezőnek tervezett nappaliban 10-en....Mivel mindenki vitt kaját és persze anyu is készült, egészen hihetetlen mennyiségű étel gyűlt össze a konyha környékén (merthogy a konyhában és kamrában konkrétan nem fértek el a tálak) Nekem idén a halászlé volt a kedvencem tésztával és némi piri-piri szósszal, ami egészen megbolondította a cuccot. Volt még töltött káposzta (anyukám féle), ami idén is kivételesen jól sikerült és ettem még sógornő féle mákos gubát vanília öntettel, nyamnyam, és ami szembejött. Igazából nagy zabálást idén nem csaptam, de ha kínáltak, hát nem utasítottam el sok mindent.
Ami az ajándékokat illeti....kaptam tesóméktól szépséges vörösboros poharakat. Olyan óriási kelyhűeket. Ebből egyet rögtön eltörtem, ahogy itthon el szerettem volna mosni őket és a helyükre tenni. Anyaghiba bizonyára, mert csak simán törölgettem a poharat, amikor a szára finoman beleállt a jobb gyűrűsujjamba. Egyetlen előnye volt ennek, két napig nem tudtam mosogatni, a seb folyton vérzett és nehezen gyógyult.
Tiborom kapott többet között egy fotós könyvet (Kelby, negyedik kötet) és egy doboz borotválkozó készüléket. Mikor megdicsértem lelkesen, hogy milyen széééép (már amennyire egy borotva az lehet), szégyenlősen előhozta nekem a fürdőszoba polcról a tavalyi és a tavalyelőtt még bontatlan borotválkozó csomagot. Mindig mondom, hogy hetente egyszer marha kevés borotválkozni. Felajánlottam, hogy átvállalom az egyik szettet, de időt kért, hogy dönthessen. Lehet, mondanom kellett volna, hogy én a lábamat szőrteleníteném vele természetesen, nem az állam, de csak tudja magától is.....
Idén a karácsonyfa nem dőlt el, a tavalyi öt bukta után szinte hiányérzetem van. Szenteste előtt 1-2 nappal leértékelésen szert tettem egy égősorra (fára való), azonban a messzi Kínában úgy rácsavarozták az elemes dobozra a rácsavarnivalót, hogy sajnos elemet nem lehet bele tenni. Picit bosszús voltam, bár a fa így sem csúnya. Majd jövőre veszek normális fényeket a fára.
Karácsony másnapján természetesen összevesztünk Tibivel. Mivel már bő 5 napja kisebb megszakításokkal bár, de össze voltunk nőve, ez várható volt. Az úgy kezdődött, hogy tesóm lelkesen beszélt a futópadjukról, melyek 13,5 éves keresztlányom minden nap fut kilométereket és hogy minden milyen szupi. Ez szöget ütött a fejemben és másnap, itthon felvetettem, hogy nekem is kellene egy futópad....mire Tibi jött a szokásos mondókájával, hogy fussak egy kört a környéken! Vagy többet. Nem tudom, mikor futnék, amikor hétköznap 8-9 előtt soha nincs itthon. Erre rámutattam, hogy a mai korban nem biztonságos egy nőnek este, sötétedés után futni egyáltalán, mire lecsapta a magas labdát, hogy engem már úgy sem támad meg senki, pláne nem erőszakol meg. Na erre nagyon megsértődtem. Hozzá vágtam ezt azt, mire ő visszajuttatta hozzám rendre mindazt, ami el is találta....a gyerekek meg pislogtak, mint békák a kocsonyában. Szóval meg volt a karácsonyi idilli hangulat minálunk.....Valamivel később Tibi kandúr módra hozzám bújt és kibékültünk. Hurrá karácsony!
Ami az ajándékokat illeti....kaptam tesóméktól szépséges vörösboros poharakat. Olyan óriási kelyhűeket. Ebből egyet rögtön eltörtem, ahogy itthon el szerettem volna mosni őket és a helyükre tenni. Anyaghiba bizonyára, mert csak simán törölgettem a poharat, amikor a szára finoman beleállt a jobb gyűrűsujjamba. Egyetlen előnye volt ennek, két napig nem tudtam mosogatni, a seb folyton vérzett és nehezen gyógyult.
Tiborom kapott többet között egy fotós könyvet (Kelby, negyedik kötet) és egy doboz borotválkozó készüléket. Mikor megdicsértem lelkesen, hogy milyen széééép (már amennyire egy borotva az lehet), szégyenlősen előhozta nekem a fürdőszoba polcról a tavalyi és a tavalyelőtt még bontatlan borotválkozó csomagot. Mindig mondom, hogy hetente egyszer marha kevés borotválkozni. Felajánlottam, hogy átvállalom az egyik szettet, de időt kért, hogy dönthessen. Lehet, mondanom kellett volna, hogy én a lábamat szőrteleníteném vele természetesen, nem az állam, de csak tudja magától is.....
Idén a karácsonyfa nem dőlt el, a tavalyi öt bukta után szinte hiányérzetem van. Szenteste előtt 1-2 nappal leértékelésen szert tettem egy égősorra (fára való), azonban a messzi Kínában úgy rácsavarozták az elemes dobozra a rácsavarnivalót, hogy sajnos elemet nem lehet bele tenni. Picit bosszús voltam, bár a fa így sem csúnya. Majd jövőre veszek normális fényeket a fára.
Karácsony másnapján természetesen összevesztünk Tibivel. Mivel már bő 5 napja kisebb megszakításokkal bár, de össze voltunk nőve, ez várható volt. Az úgy kezdődött, hogy tesóm lelkesen beszélt a futópadjukról, melyek 13,5 éves keresztlányom minden nap fut kilométereket és hogy minden milyen szupi. Ez szöget ütött a fejemben és másnap, itthon felvetettem, hogy nekem is kellene egy futópad....mire Tibi jött a szokásos mondókájával, hogy fussak egy kört a környéken! Vagy többet. Nem tudom, mikor futnék, amikor hétköznap 8-9 előtt soha nincs itthon. Erre rámutattam, hogy a mai korban nem biztonságos egy nőnek este, sötétedés után futni egyáltalán, mire lecsapta a magas labdát, hogy engem már úgy sem támad meg senki, pláne nem erőszakol meg. Na erre nagyon megsértődtem. Hozzá vágtam ezt azt, mire ő visszajuttatta hozzám rendre mindazt, ami el is találta....a gyerekek meg pislogtak, mint békák a kocsonyában. Szóval meg volt a karácsonyi idilli hangulat minálunk.....Valamivel később Tibi kandúr módra hozzám bújt és kibékültünk. Hurrá karácsony!
Karácsonyi sütijeim. Bejgli, hókifli, zserbó, lekváros virágok, mandula torta. A középső kókuszos a kakukk tojás, azt anyukám süti minden karácsonykor. Diós bejgli és 4 szelet zserbó még van.
