Nagyon sajnálom, hogy így alakult....Amikor két nap alatt az agyamra ment PaffKata kicsiny otthonunkban tavaly szeptemberben, nem gondoltam volna, hogy áprilisra ilyesmiről írok.
Tegnap reggel nagyon nehezen hagytam óvodában Récit. Egyszerűen nem akart ott maradni. Kapaszkodott a kezembe, karomba, nyakamba, mikor éppen hol ért és pityergett, haza akar jönni, nem szeret óvodába járni. Nem is emlékszem, mikor fordult vele ilyen utoljára, talán csak kiscsoportban?? A kutya pedig PaffKata körül van elásva, hogy kicsit morbidan és képzavarosan fogalmazzak.
Emese megközelítette a baráti párost (Katát és Rékát), majd kvázi kisajátította magának a Katát. Mindezt én nem bántam, hiszen a hátamon a szőr (az a pihe) továbbra is feláll a kislánytól, nem tehetek róla. Pedig olyan kis cuki, aranyos, gyámoltalannak tűnő, ujját szopó kis tündi-bündi...Kis hízelgős-bújós. Csak éppen....ami rossz tulajdonsága van, azt Réka mindet szépen haza is hozta. A jók nem tűntek fel.
Jópár hete mondja már a Réka, hogy a Kata már nem játszik vele, inkább Emesével elvan egész nap. Tény, hogy mi fél 9 nél hamarabb még nem nagyon láttuk az óvodát belülről, Kata és Emese szülei pedig fél 8-tól dolgoznak, szóval 7 óra után nem sokkal simán az óvodában találják magukat a lányok. És hát...egymásra találtak. Emese faképnél hagyta régi barátosnőjét, a Kírát....Emese szülei nyomatékosan kérték az óvónőket, hogy válasszák szét a barátnőket, mert Emesére nincs jó hatással a Kíra. Szerintem óvónői beavatkozás nem történt, ment ez magától is.
Réka persze próbálkozna bekapcsolódni a játékukba harmadikként, de egyelőre/már nincs számára hely. Mindkét lány Egyke, talán ez is része a történetnek, nem tudom. Azt magyarázták el Rékának, hogy ha ő Katával játszik, akkor az Emese szomorú. Ha pedig az Emesével játszik, akkor a Kata szomorú. Hármasban játszani meg nem jó. Hogy így a Réka szomorú, az vagy nem érdekli őket vagy meg sem fordult a fejükben.
Pedig szomorú szegénykém és ez nekem is nagy szívfájdalmat okoz. Valahányszor mesél valami új sztorit (és szerencsére elmesél legalább ezt és azt) mindig teker egyet a szívemen és nyelek nagyokat. Elküldték már párszor a babaszobából, ahol rendszerint a délelőttjük egy részét töltik, hogy Réka játsszon mással és máshol. Egy ideje már nem is próbál nagyon csatlakozni hozzájuk, bár én ismerem őt, ragaszkodna a Katához, ezért én azt gondolom időről időre próbálkozik. Ha pedig Emese délután haza megy (rendszerint korábban mint Kata vagy Réka) akkor Rékával bizonyára madarat lehet fogatni és ilyenkor - jobb híjján - Kata is játszik a Rékával.
Ma reggel bús tekintettel azt mesélte Réka, hogy Kata nem a születésnapjára Rékától kapott kis Filly pónit hozta el az oviba tegnap, hanem egy icipici Filly pónit. Amit az Emesétől kapott. Hirtelen csak azt tudtam rá válaszolni, hogy: "Biztosan a te pónidra jobban vigyáz és azt inkább otthon hagyta, nehogy elveszítse." Mire Réka csak ennyit felelt nagy bölcs szemekkel.
- De anya, a kisebb pónira sokkal jobban kell vigyázni.
Édes drága, érzékeny radarú kicsi lány!
Ed. óvónéni ősszel azt jegyezte meg, hogy a csoportban Emese a legjobb képességű gyerek...illetve a Réka is lehetne legalább olyan jó, ha nem húzná le a Kata. A másik óvónő szerint meg "zsák a foltját megtalálja", szóval az "egész jó" képességű Réka rövid távon leold Kata mellől....Hát ha mindenben ilyen szakértők ezek az óvónénik, akkor én többet tőlük "szakvéleményt" nem kérek többet. Igaz, ezzel enélkül is így vagyok sajnos....
