2017. július 25., kedd

Válság van



Már kapható Vadadi Adrienn új könyve, a Leszel a padtársam? Ennek nagyon- nagyon örülök, mert nekünk (a gyerekeknek és nekem) ő az egyik kedvenc írónőnk. Persze Berg Judit sem kutya, Rowlingról nem is  beszélve, ugye.... A könyv ráadásul aktuális is nekünk idén, leendő elsősöknek szól, az én ici-pici, hatalmas fiam pedig elsőős lesz hamarosan. Szépséghiba, hogy pont ma rendeltem könyveket a Pagonytól - általában onnan szoktam és ott még nem is kapható, de sebaj, majd lecsapok rá valahol. 

Szerintem már írtam róla, hogy V.A. stílusa nagyon a kedvemre való, ha könyvet írnék (talán megteszem, ha a gyerekek kirepülnek, én meg unom magam) valószínűleg ilyet írnék. Ilyesmi lenne a cél.  Nem azért, mert másolom, utánzom (ahogy Réka mondaná, kopizom (blá..) hanem mert közel áll hozzám a stílus. Szerintem egészen remek. Ő az, aki le tudja kötni Zalánt is, ami a mindenevő Réka mellett nagy szó. Zalán könnyen feladja, bár érdekes, hogy mostanában a Kincskereső kisködmönt olvasom fel nekik és olykor Zalán is fülel. Réka nagyon szereti, amit picit furcsállok, mert bár gyönyörűen megírta Móra, kétség sem férhet hozzá, de a történet maga...

Némileg lehűlt a levegő, az éjjel légkondi nélkül aludtunk. Egyből tiszta ágyneműt húztam a hűvösebb tiszteletére. Hajnalban arra ébredtem, hogy fázom. A gyerekek a napot mamánál töltötték, én meg még mindig kínlódom, hogy hogy is jöjjek szabira....De holnap letárgyalom a főnivel. 

Mamánál  immáron három cica is van, aki körül lehet sündörögni. A legkisebbe, egy fekete, nagyszemű szépségbe vasárnap este beleszerettem, miután az jót aludt az ölemben, amíg simogattam. Hatalmas volt a vágy bennem, hogy hazahozzam. Nem akartam elhinni saját magamnak, hogy így érzek. Tibi jelentőségteljesen anyósomra nézett és megjegyezte, hogy neki 3 gyereke van..... Ha...ha...ha. Aztán győzött bennem a felnőtt, - mit is kezdene a cica egész nap egyedül... a munkahelyemre csak nem vihetem be, bár egér ott is van, bőven.....- elnyomtam a gyermeki vágyat és otthagytuk a cicát, de még másnap, a zivatar alatt is rá gondoltam, hogy vajon mit csinál és nem fél e nagyon, hiszen vasárnap érkezett anyósomékhoz, távol a szobacica anyukájától, kinn a kert szabadságában és annak minden veszélyének kitéve....Ma a gyerekek meggyőződtek róla, hogy a macskosz egyenesen virul, semmi gondja, baja, nyűgje. Majd hétvégén megint meglátogatom.

Nagyon más nem történt. 

A diétámmal elég nagy válságban vagyok, a hétvégén elvesztettem egy kicsit a fejem, ettem hot dogot, pici rántott husit, fagyit, péksütit, jajjj.....azóta nem is mertem mérlegre állni. Valahogy elkezdtem szenvedni. Talán mert nem elég gyors és látványos a dolog és az agyam azt gondolja, hogy 2,5 kg fogyás nem ér meg semmilyen szenvedést....Reggel betoltam egy kis sajtot és paradicsomot (kiflivel....), majd vittem zabkását, mert tudtam, hogy délig nem bírom ki. Bébi adag csirkenyárs (konkréten a gyerekek adagjának a fele) kukoricás rizzsel, banán....Hazajöttem, kinyitottam a hűtőt és betoltam 3 grillezett virslit egy hot dog kiflivel és mustárral. Ez kb. 500 kalória, amivel horror volt szembesülni. A baj az, hogy ez sem érdekelt. Úgyhogy nem tudom, mi lesz, de remélem, hogy kitartok és nem gyengülök el. Az biztos, hogy reggelire marad a zabkása (zsírszegény tej + zabpehely és semmi, de semmi más, már áfonya sem), ebédre a 400-500 kalóriás kis porcióm....és vacsorára főtt tojás zöldsalátával (öntet nélkül) valamint egy kis dinnye, mert annak úgy sem tudok ellenállni....Mindig csak egy nappal nézek előre, ha többre is néznék, rendelnék egy pizzát dupla tiramisuval és kólával, nehogy depresszióba essek....:)  Hát ez van. Majd csak kimászok a gödörből és nem kezdek vacsorára kolozsvári szalonnát enni lilahagymával, mint főiskolás fénykoromban. Nehogy azt higgyétek, hogy híztam tőle! Egy fenét. Pedig milyen felemelő is, mennyi boldogsághormon is szabadul fel egy jóízű vacsorától....Főtt tojás és zöldsaláta, öntet nélkül. Ez lesz holnap a vacsora és semmi, de semmi más. Remélem, lesz hozzá erőm. A gyerekek lencsefőzeléket kapnak virslipolipokkal. Az talán nem olyan nagy kísértés lesz a belemnek. Anyósom küldött krumplistésztát....Hát hallottatok már ilyen kegyetlenségről? :)