5. nap a nemtomhányból
Reggel találkoztam a kapuban a két szerelővel, már az autóban kávéztak fél nyolckor. Váltottunk pár szót, állítólag ma már látványosabb eredmények lesznek. A gyerekek ma is mamánál lesznek ,azzal a különbséggel, hogy haza sem jönnek éjszakára. Bár Zalánnál rezeg a léc, ő a mi - legalább 5-10 méteres - közelünkben szeret aludni. Réka éjszaka is átjött, úgyhogy érdekes lesz.
Nem volt vészes a fürdés tegnap, gyorsan felforrt a víz, a legnagyobb veszély, hogy hasra esek a forró vizes lábassal, az emeletre menet, úgyhogy fenn kellene forralni a vizet a kis mobil indukcióson….Ha már olyan is van.
Tibi szerint nincs akkora por, de azért több van, mint ami még nem tűnik fel. Majd pénteken, ha elmennek, kitakarítunk, addig nem érdemes, hétvégén meg úgyis pihi, ne dagonyázzuk már a mocsokban. Úgy lenne jó, ha egy-egy szobát befejeznének és ott el lehetne pakolni, mármint vissza., kitakarítani. Egyelőre ilyen helyiségünk nincs.
Mondtam a gyerekeknek, hogy ne keressenek pár napig semmit, a tanszerek külön dobozokban vannak, a ruháik a szekrényekben (minden este vasalok), más meg nem kell egyelőre. Vagy hát mondom, ne keressenek mást.
Tegnap még beugrottunk a Müllerbe, vettem körzőt, egy új tollat Rékának (bár van ezer otthon….) és két hibajavítót…ha már tollal írnak, úgy érzem szüksége lesz rá. Hogy minek vettem neki is bőven ceruzát, nem tudom, lányosat is, hát majd elkopnak. Végülis Réka legjobban grafittal szeret rajzolni valamiért.
Állítólag a héten készen lesz az emelet. Kivéve talán a kazán, mert ahhoz várnak valami könyökcsőre...Fáradt vagyok, de holnap már csütörtök. Ma volt benn Dió az irodában, nem sok vizet zavart, de nagyon cuki volt. Tibi hozott nekem belga krémest...ez most az aktuális kedvencünk. Szolnokon csak egy helyen sütik és ahol mégis, annak a tulaja Tibinél járt...Nem, persze, hogy ez nem fér bele a diétámba, de ma 50 percet kerékpároztam és két órát sétáltunk Dióval.
