Ma olyan meleg volt (van), mint a szaunában. Nagyjából pont. Persze nem nyávogok, mert most az irodában van légkondi. Az előző munkahelyemen is volt, nem 35 fok volt benn, csak 30. Az előtt egy munkahellyel nem is volt légkondink ,mert a mi irodánk keleti volt és csak a nyugati irodáknak járt légkondi. Viszont kaptunk ásványvizet, védőitalként. Ha jók voltunk, üdítőt is. Mindez azonban sehogyan sem kárpótolt azért, hogy mindenről folyt a víz a munkaidő teljes terjedelmében. Most van légkondi, igaz, a szemem nem nagyon szereti, úgyhogy kikapcsolom és bekapcsolom, mint aki kényszeres, amíg nem folyik rajtam a víz, de végül is nem fővök a saját levemben egész nap....
Egész nap ilyesmiken járt az eszem:
- elmehetnénk fagyizni vagy vihetnék haza esetleg egy doboz jégkrémet....jah, nem lesznek otthon a gyerekek ma éjjel...
- palacsinta vagy gofri?....jah, nem lesznek otthon a gyerekek ma éjjel.....
- Mit ennének szívesen? Egy gyors gyros vagy fincsi hog dog? Nah....a gyerekek még mindig nem lesznek otthon ma éjjel....
Merthogy a mamánál alszik a két lurkó. Végra újra van víz mamánál.
Szóval hazavágtattam (bár hoztak félig-meddig), majd két epizód Vészhelyzet (11. évad) alatt kisuvickoltam a konyhát. A sütőt is. A tepsiket is. Uh....Nem értem, miért nem hagyta ez a Michael Crichton (asszem ő), hogy Carter dokinak világra jöjjön a gyermeke. Hogy lehet ennyi rémséget kitalálni? Belepusztulna egy kis boldogságba bármelyik szereplő? Mert nem egyszerű az élet, nem is habostorta, de azért hellyel-közzel vannak rövidebb-hosszabb szép időszakok is. A boldogság esetleg a sorozatból kilépőket illeti meg, már amelyikre nem zuhan helikopter, költözik másik országba, nem rúgják ki, nem lesz hősi halott Irakban vagy hal meg rákban.... Na mindegy. Minek nézem, nem igaz?
Hajrá csajok! Hollandiával játszik a vízilabda csapat. Ésss...holnap péntek. Ilyenkor minden könnyebb és szebb....
