Csütörtök reggel volt időpontunk E.-hez a Nevtanban. Ezúttal nem derült ki, hogy bármelyik fél elnézte volna az időpontot, nem is késtünk el, úgyhogy minden klappolt (bár majd' megfagytunk, olyan hideg volt aznap) Zalán éppen egy fogkefét rajzolt és egy tekintélyes fogsort a kisasztalnál, amikor E. behívta magához.
Nem vittem magammal könyvet, a telefonom merülőben volt, úgyhogy inkább csak úgy bambultam. Jöttek és mentek az emberek, anyukák és nagymamák, apukák és nagypapák a csemetékkel, logopédiára, suli előkészítőre, ki hová volt hivatalos. Úgy elgondolkodtam, hogy majdnem meglepődtem, amikor Tibi megjelent előttem. Ja, igen, lesz vele pár szava E.-nek...
Ahogy Zalán végzett, beinvitált E. bennünket a kis szobájába (amit valahogy átrendezett a legutóbbi randi óta, de meg nem mondanám, hogyan). Volt focizás és ez meg az, illetve festett Zalán egy erdőt. Azt rögtön láttam, hogy a fa törzse masszív volt és túl vastag a lombokhoz képest. Ez ebben a korosztályban teljesen normális (bár Rékánál nem vettem észre. A gyerekek x korig túlhangsúlyozzák a törzset) A fák egyébként nem voltak a aprók és mindegyik más és másmilyen volt. Hamar kiderült, hogy mindegyik fa egy-egy családtagot jelentett. Apa fája volt a legcsinosabb, a kis helyes "göndör" lombjával. Az én lombozatom inkább...szögletes volt. Zalán fája apa mellett állt, Rékáé pedig mellettem. Valahol mintha lett volna egy madárfészek is, de igazából a vadászra figyeltem, ami kettőnk között állt Tibivel. E. szerint ez nem annyira egy valahol bújkáló szeretőt jelent az anya vagy az apa oldalán, hanem az a különbség, ahogy a gyerekeket neveljük vagy nevelnénk. Tibi az örök megengedő, én pedig a szigorúbb. Nem tudom, van ezzel kapcsolatban némi kétkedés bennem. Valahová csak kellett neki rajzolni az a vadászt. És hová máshová tette volna, ha nem középre. Mindegy, fogjuk rá, hogy igaza van.
Később, amikor Tibi visszatért E.-től, kikérdeztem, mégis miről volt szó. Ahogy gondoltam, a foci abbahagyása volt a kiinduló téma. E. szerint Zalán nagyon tehetséges a foci terén (na nem mintha szakértő volna) és kár volt feladni. Egyenesen hiba. Amikor Tibi megemlítette neki, hogy most úszni járunk, megenyhült valamelyest. Azt is elregélte, hogy mi nem az a család vagyunk, aki hetente háromszor edzésre tudja hordani a gyerekét egyéb elfoglaltságai mellett és még hétvégente meccsre. Mert ez volt a jövőkép. Ha nagyobb korában el tud járni egyedül edzsére, és még kedve is lesz hozzá, ám legyen. Állítólag ezt simán elfogadta E.. Tibi szerint egyébként Zalán akármilyen sportba fog, ügyes lesz, mert a gyorsaság, robbanékonyság sok sportnál kiemelkedően fontos. A magához való esze is megvan és erő is van benne, bámulatosan sok. Így aztán válogathat, hogy milyen sportot is szeretne választani. Mondta ezt az uram talán saját élettapasztalatára építve.
Ahogy eddig, továbbra is feladat, hogy Tibi következetesebb, én meg engedékenyebb legyek. Hogy ugyanazt kommunikáljuk a gyerekek felé. Apa-fiú program is szükséges, valamint, hogy Zalán időben beessen az oviba. Fél 9 túl késő. Ez nem tetszett nekem, mert túlságosan ugyanaz a kő, amit az óvónők fújnak. Nem hivatalosan persze, csak úgy a sorok között, elejtett "vicces" megjegyzések szintjén.
Egyébként Zalán beszéde javult az utóbbi időben. Érdekesség, hogy nagy kedvvel és buzgalommal szeret videókat készíteni. Általában a tablet-et használja erre a célra. A felvételek többsége nagyon aranyos, imádom a kommentjeit és - nem meglepő módon - a felvételeken szinte folyamatos a beszéde. Általában úgy kezdődik: "Sziasztok, a nevem Zalán." Majd bemutatja az egész lakást vagy családot, mikor mi a téma. Szóval a beszéde mostanság egész jó, meg vagyok vele elégedve.
Az úszás terén is mozdultunk előre. Bár még mindig nem mondja ki, hogy szeret Gyurihoz járni úszni, én úgy látom, hogy ez a helyzet. Nem csodálom, egyébként, mert nagyon ügyes. A harmadik úszás óráján, múlt csütörtökön összerakták a levegővételt és a tempókat, majd könnyedén egyszer csak átúszta a tanmedencét. Olyan boldog volt! Másnap aztán, ahogy Gyuri fejezte ki magát, el is szállt és picit szétesett, de a lényeg, hogy nyit Gyuri felé, szeret járni és tanul is mindig valamit. Pénteken tudtam Gyurival pár szót váltani, azt mondta, egyre jobban tartja a szemkontaktust Zalán és ő mindig olyan kérdést tesz fel neki, amire nem lehet eldöntendő választ adni, azaz bólintani vagy fejet csóválni, hanem valamit mondani KELL. És mond is, de szerinte lesz ez még jobb is.
Kicsit üröm volt az örömben, hogy meginvitáltam egy ovis pajtását úszásra, aki szülőkkel együtt természetesen meg is jelent az uszodában. Azonban a víz hidegebb volt az átlagosnál, az uszoda levegő hőmérséklete is alul maradt a szokásosnál, plusz aznap kezdett egy hisztis, úszni nem akaró ikerpár, akikkel kínlódott Gyuri némileg, úgyhogy Zalán pajtija 15 perc alatt konkrétan merevre fagyott a vízben. Úgy kellett kihalászni. Távoztak is hamarosan. Pedig olyan frankón beleéltem magam, hogy a két haver együtt jár úszni. Persze valamilyen szempontból így is jó a helyzet, legalább tud koncentrálni az úszásra és Gyurira. A többi gyerekkel ugyanis nem haverkodik, ő nem az a fajta Rékával ellentétben (akinek már hatodikos és ötödikes cimborái is vannak a suliban....)
Ha már Réka, hát vele nehéz hetem volt, egyem is meg! A tesztjei jól sikerültek, mindegyik, mondhatjuk, 96-100 % között valahol. A német is jól ment neki, egy hibája lett. Azért vontak le egy pontot, mert sárgát írt citromsárga helyett. Hát kicsire nem adunk! Ellenben már kedd magasságában kiszivárgott a magyar próba tagozatos dolgozat eredménye. Kezdetben csak annyit lehetett tudni, hogy öt fő az élvonal, amely kiemelkedik a mezőnyből. Később az is nem hivatalosan eljutott hozzám, hogy nincs Réka az ötben. Hát na bumm! Ott lenne a helye, de ha nincs, hát nincs. Pénteken kiadtak minden dolgozatot megtekintésre, akkor került a kezem közé a tagozatos magyar próba doli is. Százalék nem volt rajta és nincs is semmi jelentősége, de hát mégis egy támpont. Valami botrányosan rossz lett. Ott volt a kezemben egy 100%-os nyelvtan doga és egy 96%-os olvasás, meg EZ. 69%!!!!!!!!!! Az egyik lapon konkrétan 50% volt csupán a teljesítménye. A szótagolás csaknem fele rossz volt, pedig az erőssége, szótagolva is tanultak olvasni. A betűrendbe állítás egyáltalán nem ment neki. Ez volt a példa: Anna, Anita, András, Ádám, Adorján, Abigél. Egy pontot összeszedett tök véletlenül. Itthon megkérdeztem tőle, mi a betűrendbe állítás mikéntje, tudta.
Hát szóval eltűnődtem. A végeredményként azt szűrtem le magamban, hogy nagyjából ennyit a "nemtanulás"-ról, itt a vége, fuss el véle! A tagozatos dolgozatokról eddig is tudtam, hogy nem feltétlenül van közük a tananyaghoz, de most meg is győződtem róla. Ennek megfelelően a vasárnap egy részét tanulással töltöttük. Szótagolás, szorzótábla, betűrend, szinonímák, mittudomén. Nem gondolom azt, hogy probléma lenne a bejutás a tagozatra, elviekben nem, de azt igen, hogy tenni azt kell érte. Vannak pillanatok, amikor utálom ezt az iskolát. Aztán általában észhez térek, hogy egyik sem tökéletes vagy akár jobb ennél....
Ma kezdődött az új félév...De szó sincs megkönnyebbülésről vagy hátradőlésről. Már értem, miért mondják azt, hogy a harmadikos tagozatosok milyen felkészültek. Mert a második félévük gyakorlatilag arról szól, hogy folyamatosan képben vannak az egész éves tananyaggal kapcsolatban és még arra rá is tenni egy lapáttal. Mályva, nadragulya, lejtő, dölyfös....Ilyen szavak nem szerepelnek a sima tankönyvi szószedetben.
Nem egészen értem, miért lett ez a dolgozat ilyen gyenge. Valahol máshol járt a királylány, amíg írta vagy leblokkolt vagy nem érdekelte....Nem tudom. Mindenesetre arra jó volt, hogy a nyugalmam, a kis buddhát idéző a tagozattal kapcsolatban, na az a múltté. Azon is gondolkodtam később az uszoda magányában, vajon melyik iskola venné át Rékát és még szerencse, hogy Zalán nem kezdi a sulit ősztől, jövőre már legalább eldől, hol marad a lány nyolcadikig. Persze nem gondolom komolyan, hogy nem kerül be. Csak megfordul a fejemben, újra és újra. És még hányszor meg fog májusig! Kemény lesz ez a félév. Remélem, azért Réka nem fogja ezt érezni....Ja és nagyon várom az évzárót!! Utána talán leszek olyan hangulatban, hogy beülhetünk a Marcipán cukrászdába és befalunk egy hatalmas fagyi kelyhet. Vagy 3 franciakrémet....
Nem vittem magammal könyvet, a telefonom merülőben volt, úgyhogy inkább csak úgy bambultam. Jöttek és mentek az emberek, anyukák és nagymamák, apukák és nagypapák a csemetékkel, logopédiára, suli előkészítőre, ki hová volt hivatalos. Úgy elgondolkodtam, hogy majdnem meglepődtem, amikor Tibi megjelent előttem. Ja, igen, lesz vele pár szava E.-nek...
Ahogy Zalán végzett, beinvitált E. bennünket a kis szobájába (amit valahogy átrendezett a legutóbbi randi óta, de meg nem mondanám, hogyan). Volt focizás és ez meg az, illetve festett Zalán egy erdőt. Azt rögtön láttam, hogy a fa törzse masszív volt és túl vastag a lombokhoz képest. Ez ebben a korosztályban teljesen normális (bár Rékánál nem vettem észre. A gyerekek x korig túlhangsúlyozzák a törzset) A fák egyébként nem voltak a aprók és mindegyik más és másmilyen volt. Hamar kiderült, hogy mindegyik fa egy-egy családtagot jelentett. Apa fája volt a legcsinosabb, a kis helyes "göndör" lombjával. Az én lombozatom inkább...szögletes volt. Zalán fája apa mellett állt, Rékáé pedig mellettem. Valahol mintha lett volna egy madárfészek is, de igazából a vadászra figyeltem, ami kettőnk között állt Tibivel. E. szerint ez nem annyira egy valahol bújkáló szeretőt jelent az anya vagy az apa oldalán, hanem az a különbség, ahogy a gyerekeket neveljük vagy nevelnénk. Tibi az örök megengedő, én pedig a szigorúbb. Nem tudom, van ezzel kapcsolatban némi kétkedés bennem. Valahová csak kellett neki rajzolni az a vadászt. És hová máshová tette volna, ha nem középre. Mindegy, fogjuk rá, hogy igaza van.
Később, amikor Tibi visszatért E.-től, kikérdeztem, mégis miről volt szó. Ahogy gondoltam, a foci abbahagyása volt a kiinduló téma. E. szerint Zalán nagyon tehetséges a foci terén (na nem mintha szakértő volna) és kár volt feladni. Egyenesen hiba. Amikor Tibi megemlítette neki, hogy most úszni járunk, megenyhült valamelyest. Azt is elregélte, hogy mi nem az a család vagyunk, aki hetente háromszor edzésre tudja hordani a gyerekét egyéb elfoglaltságai mellett és még hétvégente meccsre. Mert ez volt a jövőkép. Ha nagyobb korában el tud járni egyedül edzsére, és még kedve is lesz hozzá, ám legyen. Állítólag ezt simán elfogadta E.. Tibi szerint egyébként Zalán akármilyen sportba fog, ügyes lesz, mert a gyorsaság, robbanékonyság sok sportnál kiemelkedően fontos. A magához való esze is megvan és erő is van benne, bámulatosan sok. Így aztán válogathat, hogy milyen sportot is szeretne választani. Mondta ezt az uram talán saját élettapasztalatára építve.
Ahogy eddig, továbbra is feladat, hogy Tibi következetesebb, én meg engedékenyebb legyek. Hogy ugyanazt kommunikáljuk a gyerekek felé. Apa-fiú program is szükséges, valamint, hogy Zalán időben beessen az oviba. Fél 9 túl késő. Ez nem tetszett nekem, mert túlságosan ugyanaz a kő, amit az óvónők fújnak. Nem hivatalosan persze, csak úgy a sorok között, elejtett "vicces" megjegyzések szintjén.
Egyébként Zalán beszéde javult az utóbbi időben. Érdekesség, hogy nagy kedvvel és buzgalommal szeret videókat készíteni. Általában a tablet-et használja erre a célra. A felvételek többsége nagyon aranyos, imádom a kommentjeit és - nem meglepő módon - a felvételeken szinte folyamatos a beszéde. Általában úgy kezdődik: "Sziasztok, a nevem Zalán." Majd bemutatja az egész lakást vagy családot, mikor mi a téma. Szóval a beszéde mostanság egész jó, meg vagyok vele elégedve.
Az úszás terén is mozdultunk előre. Bár még mindig nem mondja ki, hogy szeret Gyurihoz járni úszni, én úgy látom, hogy ez a helyzet. Nem csodálom, egyébként, mert nagyon ügyes. A harmadik úszás óráján, múlt csütörtökön összerakták a levegővételt és a tempókat, majd könnyedén egyszer csak átúszta a tanmedencét. Olyan boldog volt! Másnap aztán, ahogy Gyuri fejezte ki magát, el is szállt és picit szétesett, de a lényeg, hogy nyit Gyuri felé, szeret járni és tanul is mindig valamit. Pénteken tudtam Gyurival pár szót váltani, azt mondta, egyre jobban tartja a szemkontaktust Zalán és ő mindig olyan kérdést tesz fel neki, amire nem lehet eldöntendő választ adni, azaz bólintani vagy fejet csóválni, hanem valamit mondani KELL. És mond is, de szerinte lesz ez még jobb is.
Kicsit üröm volt az örömben, hogy meginvitáltam egy ovis pajtását úszásra, aki szülőkkel együtt természetesen meg is jelent az uszodában. Azonban a víz hidegebb volt az átlagosnál, az uszoda levegő hőmérséklete is alul maradt a szokásosnál, plusz aznap kezdett egy hisztis, úszni nem akaró ikerpár, akikkel kínlódott Gyuri némileg, úgyhogy Zalán pajtija 15 perc alatt konkrétan merevre fagyott a vízben. Úgy kellett kihalászni. Távoztak is hamarosan. Pedig olyan frankón beleéltem magam, hogy a két haver együtt jár úszni. Persze valamilyen szempontból így is jó a helyzet, legalább tud koncentrálni az úszásra és Gyurira. A többi gyerekkel ugyanis nem haverkodik, ő nem az a fajta Rékával ellentétben (akinek már hatodikos és ötödikes cimborái is vannak a suliban....)
Ha már Réka, hát vele nehéz hetem volt, egyem is meg! A tesztjei jól sikerültek, mindegyik, mondhatjuk, 96-100 % között valahol. A német is jól ment neki, egy hibája lett. Azért vontak le egy pontot, mert sárgát írt citromsárga helyett. Hát kicsire nem adunk! Ellenben már kedd magasságában kiszivárgott a magyar próba tagozatos dolgozat eredménye. Kezdetben csak annyit lehetett tudni, hogy öt fő az élvonal, amely kiemelkedik a mezőnyből. Később az is nem hivatalosan eljutott hozzám, hogy nincs Réka az ötben. Hát na bumm! Ott lenne a helye, de ha nincs, hát nincs. Pénteken kiadtak minden dolgozatot megtekintésre, akkor került a kezem közé a tagozatos magyar próba doli is. Százalék nem volt rajta és nincs is semmi jelentősége, de hát mégis egy támpont. Valami botrányosan rossz lett. Ott volt a kezemben egy 100%-os nyelvtan doga és egy 96%-os olvasás, meg EZ. 69%!!!!!!!!!! Az egyik lapon konkrétan 50% volt csupán a teljesítménye. A szótagolás csaknem fele rossz volt, pedig az erőssége, szótagolva is tanultak olvasni. A betűrendbe állítás egyáltalán nem ment neki. Ez volt a példa: Anna, Anita, András, Ádám, Adorján, Abigél. Egy pontot összeszedett tök véletlenül. Itthon megkérdeztem tőle, mi a betűrendbe állítás mikéntje, tudta.
Hát szóval eltűnődtem. A végeredményként azt szűrtem le magamban, hogy nagyjából ennyit a "nemtanulás"-ról, itt a vége, fuss el véle! A tagozatos dolgozatokról eddig is tudtam, hogy nem feltétlenül van közük a tananyaghoz, de most meg is győződtem róla. Ennek megfelelően a vasárnap egy részét tanulással töltöttük. Szótagolás, szorzótábla, betűrend, szinonímák, mittudomén. Nem gondolom azt, hogy probléma lenne a bejutás a tagozatra, elviekben nem, de azt igen, hogy tenni azt kell érte. Vannak pillanatok, amikor utálom ezt az iskolát. Aztán általában észhez térek, hogy egyik sem tökéletes vagy akár jobb ennél....
Ma kezdődött az új félév...De szó sincs megkönnyebbülésről vagy hátradőlésről. Már értem, miért mondják azt, hogy a harmadikos tagozatosok milyen felkészültek. Mert a második félévük gyakorlatilag arról szól, hogy folyamatosan képben vannak az egész éves tananyaggal kapcsolatban és még arra rá is tenni egy lapáttal. Mályva, nadragulya, lejtő, dölyfös....Ilyen szavak nem szerepelnek a sima tankönyvi szószedetben.
Nem egészen értem, miért lett ez a dolgozat ilyen gyenge. Valahol máshol járt a királylány, amíg írta vagy leblokkolt vagy nem érdekelte....Nem tudom. Mindenesetre arra jó volt, hogy a nyugalmam, a kis buddhát idéző a tagozattal kapcsolatban, na az a múltté. Azon is gondolkodtam később az uszoda magányában, vajon melyik iskola venné át Rékát és még szerencse, hogy Zalán nem kezdi a sulit ősztől, jövőre már legalább eldől, hol marad a lány nyolcadikig. Persze nem gondolom komolyan, hogy nem kerül be. Csak megfordul a fejemben, újra és újra. És még hányszor meg fog májusig! Kemény lesz ez a félév. Remélem, azért Réka nem fogja ezt érezni....Ja és nagyon várom az évzárót!! Utána talán leszek olyan hangulatban, hogy beülhetünk a Marcipán cukrászdába és befalunk egy hatalmas fagyi kelyhet. Vagy 3 franciakrémet....
