Szombat reggel nekiestem zsírtalanítani a konyhát. Fentről lefelé, kíméletlenül mindent. Beleértve az edényeket is. Három óra múlva jöttem ki onnan először, de nagyon boldog vagyok, mert csillog-villog minden, csempe, bútor, edények, csillár, köcsögök a szekrény tetején, az alig használt süteménybúrák és a gyümölcscentrifuga. Mintha új konyhám lenne. Jó napja lehetett a JóIstennek, amikor a zsíroldót megteremtette. :)
Ezután gondoltam, majd jól elmegyünk a csokiboltba, hogy vegyünk még néhány finomságot, de Tiborom elfelejtett megállni - elmaradt a kellő időzítés parkolásilag - úgyhogy inkább tovább robogtunk az Aldiba. Én nagyon szeretem az Aldit, ahogy van, mert egyszerűen kedvelem a termékeiket, amiket forgalmaznak, megbízható minőségűek. Illetve nem kell tövig lejárni a lábam, mire minden szükségeset bedobálok a kosárba. Rendben, kicsit lehetne olcsóbb a húsféle, azt leginkább máshol szoktam megvenni, de egyébként elégedett vagyok vele, főleg amióta friss, helyben sütött pékáruja is van. Nahát....ott hagytunk egy kisebb vagyont. Itthon derült ki, hogy nem vettük kukazsákot, alufóliát és még valamit....amit kellett volna. Na mindegy. Találkoztunk a főnökömmel is, példálózott is Tiborom, hogy nézzem meg, bezzeg ők alig fizettek valamit. Úgy könnyű, ha csak a bor hiányzott otthonról....
Nem is írtam, az oviban megszüntették a karácsonyi műsort. Gyertyagyújtó ünnepnek is hívták egy időben. Csini ruhába öltöztek a gyerekek és előadtak sok klassz verset és mesét. Nem sokat, mert 20 percben kifújt a buli, de legalább volt. Na most már nem lesz. Még jó, hogy negyedéves egyetemista óvodás a fiam, így annyira már nem akadok ki rajta. Nem tudom, mi jöhet még, talán kitalálják, hogy átkeresztelik óvodából gyerekmegőrzőnek.....Helyette be lehet kukucskálni a csoport életébe, vagyis két délelőtt kreatív foglalkozásokat szerveznek együtt a szülőknek és gyerekeknek. Persze munkaidőben, nem kell mondanom. Gondoltam rá, hogy na majd jövőre el ne felejtsek még több szabit hagyni decemberre, de aztán észbe kaptam, hogy addigra iskolában pislog mindkettő csemete. :)
A gyerekek tegnap megkapták a Mikulás csomagot L. mamától, úgyhogy megindult a zizegés mindenféle piros zacskókkal, általában vízkeresztig ez ki fog tartani, hiszen most veszi kezdetét a nagy süti projekt is, ami újévig folyamatos lesz.
Karácsonyi vásárba is csöppentünk a Kossuth téren, spontánul - mindig az a legjobb ugyebár. Már a parkolóban megcsapta az orrom mindenféle finom illat. Ittunk egy forralt bort, a gyerekek pedig gyerekforraltbort (teát) és felmértük a karácsonyi fényeket. Elég hideg volt. Zalán azt játszotta, hogy teaivás után gőzt hány....Valami lehetett a teájában, mert futási kényszere volt, akár egy sarokba szorított kiskecske, szökellt mindenfelé. Én úgy tudtam, hogy a forraltborban nem igen van alkohol, vagy legalábbis minimális, hiszen elforr.....de ez nem olyan volt. Mire mindet lecsorgattam a torkomon, rájöttem, hogy megártott. Kicsit olyan billegárisan láttam a világot. Más szemszögből virágosnak és idillinek az életet. Jó volt. Azért szerencsém volt, hogy nem találkoztunk ismerősökkel. Most kürtős kalácsot nem vettünk, azt hoztak a fiúk pénteken, amikor villámkukucskát már tettek a téren.
Egyébként beteg a banda, nekem fáj a torkom, fejem, nincs kedvem semmihez, csak a kanapén tehénkedni, forró teát szürcsölni és valami jó filmet nézni. Ehelyett mindjárt nekiesünk Rékával a leckének. A konyhában - a zsírmentesben - lencsegulyás fortyog Réka kívánságára. Sütit nem fogok sütni, bár terveztem. A mézeskalács begyúrását is elhalasztottam egyelőre, nem volt rá még idő. Hajajj, már látom, hogy nagyon gyorsan le fog ránk csapni a karácsony. :) A mai nap feladata, hogy táblázatba foglaljam az ajándékok tengerét: mit, kitől, mikor kapnak a gyerekek? A héten meg kell majd szervezni az ajándékok hazaszállítását az irodából. Valamelyik éjjel pedig, ha a gyerekek már alszanak, belecsapok a nagy csomagolási akcióba. Muszáj, mert a lakás nem elég nagy ahhoz, hogy elrejtsek ennyi holmit (ugye Réka szülinapi, karácsonyi ajándéka gyakorlatilag az egész családtól)
A legjobb mégis az lenne, ha mindenki egészséges lenne, nem lenne itthon fájós buksi, vég nélkül folyó orr és rossz közérzet....
