Utolsó kiruccanás idén - Mátra

 Egyelőre csak képekben. 

Idilli helyzet

 

Úgy belejöttem a sütkérezésbe, hogy szilveszterre már nincs is kedvem sütni semmit. Gesztenyepüré és cukrászdai pogácsa teljesen jó lesz...Azért egy Kálci féle pogácsát kinéztem, krumplis, azt meg szeretném sütni valamelyik nap. Az aranygaluska egyelőre hátrébb szorult a prioritási listán. 

Minden nap klassz hosszú sétákat teszünk Dióval, aki ennek nagyon örül. Öröménél talán csak a csodálkozása a nagyobb, hogy napközben, ebéd után hogyhogy elvisszük sétálni, erre nem szokott rá. Na ne is tegye, mert január 8-cal visszaáll a kis élete úgyis a régi csodás kerékvágásába. Olykor irigylem ezt a kutyát azért, ennél jobb dolga csak akkor lenne, ha vadászna is. 

Anyukám igazi troll, de természetes úton, nem hajta sem rosszindulat sem semmi negatívum. Ma felhívott, hogy megkóstoltuk e már a belga csokit, amit tőle kaptunk karácsonyra, mert nagyon drága volt....Megnyugtattam, hogy még nem, mert nem pusztítottuk el az összes süteményt, így nem fanyalodtunk csokira. A mézeskalács bepuhult a bejgli mellett a zárt dobozban, úgyhogy azt már nem eszi meg senki, csak a felnőttek. Emlékeztetnem kell magam jövőre, ha még élünk, hogy a mézest nyugodtan felfalhatják a gyerekek 99%-ban, mert senki más nem fog enni belőlük. Valahogy senkinek nem kell, pedig finom. A zserbóból még mindig van, ahogy hazajöttünk a sétából, első dolgom volt, hogy készítettem magamnak egy tejszínes, habos kávét és szeltem pár mini kocka zserbót, mákos bejglit és egy részét be is toltam a pocakomba. Ez aztán a dolce vita....

Este néztük az EB-től EB-ig című műsort az M4-en, ami természetesen foci, nekem nagyon tetszett, tegnap, ma, holnap adják 3 részletben, de én végig tudtam volna nézni az egészet egyben. 

A téli szünetre vett két könyvem egyelőre érintetlen....Elég későn kerülünk ágyba és ha egyszer elhelyezkedem, valahogy csukódik is le a szemem gombnyomásra. 

Árad a Tisza is. Ahol sétálni szoktunk lenn, most víz alatt. A sétány maga fenn kutyával túl forgalmas, de most ez van. 

2023-as süti választék

Dió pihi - ünnepi hangulatban

bájgli - fele kirepedt, fele nem, de amelyik kirepedt, az finomabb volt. Nekem mindig alul, oldalt reped ki, szóval semmi látványos nem történik 

Karácsonyfa közelről 

Bekukk

 

Lassan senki nem olvassa ezt a blogot (ami amúgy nem baj), de nem is csoda, amilyen hanyagul vezetem. Azt terveztem, hogy advent minden napján lesz bejegyzésem, aztán persze huss, elrepült mellettem az idő és továbbra is robog velem....

Az első dolog, ami eszembe jut,  hogy a nemrégiben vett Adidas melegítőalsó természetes fénynél nézve teljesen és totálisan szöszös....Tibi szerint hamisítvány, szerintem meg egyszerűen hiába rajta a márkajelzés, az sem valami kiváló minőség. Na mindegy, amúgy szeretem ezt a nadrágot, vettem belőle többet is, bár  valahogy mind más szabású némileg, viszonyt kényelmes és nagyszerű itthoni mackóként használni. 

Át lényegesebb kérdésekre. A karácsony remélem mindenhol kellemesen telt. Számomra a felkészülés mindig a legszebb és legboldogabb, maga a karácsony eléggé fárasztó. Pontosabban rohadtul fárasztó. Csak magamnak köszönhetem.  

Mivel karácsony csak minden évben egyszer van, rendre elfelejtek dolgokat, kiesem a rutinból minden egyes évben. Pl. a bejgli esetében elfelejtem, mennyi tölteléket kell kenni a kinyújtott tésztára. Tavaly kevés volt, idén egyenetlen. Minden rúdnál egy meglepetés ért a felvágáskor, hogy mennyi lesz benne a mák. Egyiknél szinte eltűnt a tészta, máshol, ugyanakkora volt a mákréteg, mint a tészta és ezek árnyalatai....Most leírnám, hogy mennyi mákot tettem idén a bejglibe, de max rajzolni lehetne. Amit a recept ír, fél kiló mák, azt kb. 2 rúdra elég. 

Természetesen idén is beszippantott az őrület és sütöttem - sütöttem és sütöttem, amig össze nem estem. Na jó, nem ,de nagyon elfáradtam. Egyszerűen nem bírtam magammal. Először készült a mézeskalács, ami inkább mézeskeksz sok vajjal. Aztán a zserbó, ami pompásan sikerült, egyszerűen mesés az a süti. Olyan ízorgia, hogy jaaaaaj, imádom. Tibi hazaállított 23-án 2 kiló kenyérrel, 8 zsömlével és 4 kiflivel, nehogy éhenhaljunk, így elég sok mindent le kellett fagyasztanom. Emiatt nem volt hely zserbót fagyasztani, de nem baj, mert szerintem a hűtőben is egész sokáig eláll. Még Réka gigaméretű tortájából is van lefagyasztva 4 szelet!!!! . Erre is emlékeztetnem kell magam, hogy négyőnknek nem kell nagy torta, osztogatni meg minek, a mi családunk nem valami édesszájú. 

Zserbó után főztem a töltöttkáposztát, másnap a francia marharagut, de egyikből sem maradt sok karácsonyra. Különösen a francia marharagu lett habkönnyű krumplipürével zseniális. Nem magam fényezem, csak követtem egy receptet. Másnap sütöttem a bejglit, aztán befutott a megrendelt mézes linzerem, ami tényleg csúcskategória. Kavartam még rákóczi túróst, mert Zalán kérte és tiramisut, mert azt mindenki imádja. Ez már őrület szerintem, de a hab a tortán a citromos szelet volt, ami hófehérke néven fut. Ez már olyan sokadik süti volt, hogy szerintem a gyerekek nem is ettek belőle. Jövőre határt kell ennek szabnom. Csak nem tudom, melyik ujjam harapjam. A rákóczi túrós és a hófehérke lemarad jövőre, az biztos, ha egy mód van rá. 

Szentestére kacsát sütöttem, mint mindig, hozzá hagymaleves lett volna a leves, de úgy elsóztam  szerencsétlent, hogy nagy mennyiségű sajtos pirítóssal is csak pár kanállal lehetett belőle megenni. Az a legfurább, hogy nem is emlékszem, mikor sóztam meg.... Valami karácsonyi manó huncutkodott szerintem. Pedig nagy kedvencem a hagymaleves. Jövőre sima húslevest kotyvasztok inkább,  mint tavaly, vagy tárkonyos ragulevest. Vagy rendelünk az étteremből halászlevet, bár azt a gyerekek nem szeretik. A kacsa finom lett, nem volt gond vele, azt elrontani sem lehet igazán. Szép lassan sütöm, főlia alatt, aztán ha már puha, jöhet a pirítás. 

Tesómékat láttuk vendégül másnap ebédre. Anyu ragaszkodott hozzá, hogy ő főzze a húslevest, így azt befőttesüvegben hozta is és hozzá dobozokban minden mást, főtt húst, zöldségeket, csigatésztát és cérnametéltet. Én sütöttem bacon-os csirkét sajttal és aszaltszilvával töltve, ez nagyon finom lett. Volt hozzá sült krumpli, petrezselymes rizs, káposztasaláta és kukoricasaláta, zöldsaláta öntettel. Savanyúságot nem kért senki, van pedig több fajta a hűtőben. Ezen kívül készült cigánypecsenye, ami nem sikerült maradéktalanul, valahogy az illata erőteljesebb volt, mint az íze. Plusz az örök jollyjoker, a pankómorzsás csirkemell csíkok. Itt is voltak gikszerek, a karácsonyi menünek laktózmentesnek kell lennie és ez maradéktalanul nem sikerült, pl. a csirkeroládba laktózmentes sajtot kellett volna nyomni, így abból a keresztlányom nem tudott enni. Anyukám könnyen elintézi ezt a kérdést, nem szokott foglalkozni laktózmentes hozzávalókkal, kapjon be a keresztlányom egy bogyót és akkor ehet laktóztartalmú ételeket is. Nála valóban így is van, ha ott ebédelünk, de  mint tavaly, idén sem evett nálam semmi olyanból, amiben laktóz lehet.  

Karácsony másnapján sógornőmnél libát ettünk ebédre, estebédre, mert 4-5 óra is volt, mire odaértünk. A liba nem nagyon akart megsülni. Volt hozzá isteni káposzta, csicsóka, krumplisaláta és sült csirke. Az nem mondanám, hogy halálra zabáltuk magunkat, viszont nem éppen diétáztunk.... Osztogattam is az elkészült süteményekből, ételekből. A kutyával minden nap sétálunk nagyokat a valószínűtlen melegben....bár annyit nem, hogy le is dolgozzunk a plusz kalóriákat...

A karácsonyfát egy héttel karácsony előtt feldíszítettük.  Csinoska, nagyon szeretjük, mint mindet minden évben. Akkor szoktuk felállítani, amikor a téli szünet kitört és mivel mindketten itthon betegeskedtek utolsó héten, hát nem volt akadálya annak, hogy a nagy karácsonyozás kezdetét vegye. Vettem a fára új égősorokat, bár az egyikről gyorsan kiderült, hogy max a lakást lehet vele díszíteni, a fára nem kerülhet fel, mert túl sárga....Idén vettünk egész sok új díszt is, főleg piros és arany színekben. Maga a karácsonyfa pedig  idén bő két méter, talán soha nem volt még ekkora, viszont kevesebb helyet foglal el, nem akkora kiterjedésű, ami jó, mert amióta megjött az új ülőgarnitúra, nincs üres sarok, ahová be tudjuk állítani a fát, csak a szekrény elé... Egy héttel karácsony előtt már állt, de minden nap díszítettünk még rajta karácsonyig. Nagyon jó ránézni, január közepéig - végéig biztosan állni fog, aztán már csak szomorú emlékeztetője lesz a téli szünetnek, ami elrepült, na akkor le fogjuk bontani. 

Anyukám felhívott ma, hogy neki hiányzott a sós süti .... majdnem mondtam neki valamit. Valahol igaza volt, neki amúgy is hiányzik mindig valami. Gyerekkoromban kalácsot sütött és kókuszkockát, ennyi. Nekem is meg kellene állnom kettőnél-háromnál. Most viszont jön majd a szilveszter, újév, arra megint muszáj lesz sütni valami finomat. Nade a lényeg. Jövőre, ha még mind élünk, nem kell annyi süteményt sütni. Nem keeeell. Mákos bejgli, zserbó, tiramisu, mézeskalács és kész....

Anyukám az is mondta, hogy bonyolult a porszívó, vehettünk volna valami egyszerűbbet is, mert állt a cucc a sarokban és nem használta még... Megjegyeztem, hogy egyetlen gombot kell megnyomni a bekapcsoláshoz és ugyanazt a kikapcsoláshoz....direkt olyat választottunk, amit egyszerű tologatni. Fél óra múlva visszahívott, hogy kiporszívózta a hálószobát, hurrááá! Mi most értünk abba a nem egyszerű élethelyzetbe, hogy van itthon két kamasz és a háttérben 3 nagyszülő, mind nyolcvan felett, akik egyre több odafigyelést és türelmet igényelnek. Annyi türelem kell, aminek a töredéke elég volt, amikor ovisak voltak a gyerekek, a nagyszülők pedig vidám hetvenesek.. Zalán pl. beszólt valami gorombát szenteste szent reggelén, ami szerintem elég durva volt, nekem soha eszembe sem jutott volna ilyesmit mondani anyámnak hasonló koromban vagy később, nemhogy konkrétan kimondani és aztán fél óra múlva gyűjteni annyi erőt, hogy bocsánatot is kérjen. Kamasz, erre mindent rá lehet húzni....

Ajándékot idén adtunk és adtunk, de olyan sokat nem kaptunk, inkább apróságokat. Bár Tibi kapott egy élményvezetést Porsche 11-re, aminek nagyon örült. Én rendeltem magamnak elég sok ajándékot, a meglepi ajándékok közül az aláírt focista kártyáknak örültem a legjobban, bár nem konkrétan Szoboszlai vagy Szalai Attila írta alá őket, csak majdnem. Réka rögtön két hajformázót is kapott,egyet tőlem , egy másikat pedig a keresztanyukájától, úgyhogy szabadon válogathat, hogy melyiket izzítja be hajszárításhoz. Zalán még mindig kért legót, ami azzal jár minden szenteste, hogy amíg ki nem rakja az összeset, nem tud lefeküdni. Így szenteste másnap hajnali háromkor sikerült ágyba kerülni. Könnyű volt Zalánnak, neki nem kellett 8-kor kelni pakolászni, főzni, várni a vendégeket. 

Egyébként nagyon szép lett a nappalink, ünnepi, de nem túldíszített, csak olyan meleg, hangulatos, otthonos. Nagyon jó itthon lenni mindig, most különösen. Ki is élvezzük, amíg tart és amíg lehet. 

Jó hír, rossz hír

 

Rossz hír, hogy ma sem sütöttem semmit, leszámítva a rántotthúst és a sült krumplit.

A céges buli tegnap egész jól sikerült, bár én fél kilenckor

 megrémültem, mikor kiderült, hogy a két féldisznó (malac) nem volt még sehol. Az futott át az agyamon, hogy itt éjfélig sem végzünk, ajjajjajjj....Mikor aztán betolatott az utánfutón szegény két részletben és kiemelték az asztalokra, bevallom, nehéz volt nem sajnálni szegénykét. Minél kevésbé volt felismerhető az állat a hús mögött, annál könnyebb volt elengedni a malackát, de azért elmondtam a lelki üdvéért pár imát és megköszöntem, hogy .... nem is tudom, mit. Hogy van nekünk ilyen malacka. 

A hentesbácsi kapta szét a húst tarjára, pecsenyére, karajra, szalonnára, ilyesmire, és volt egy kollega, aki vállalta a főzést. Olykor, ha szükséges volt, voltam a kuktája, kavartam a hagymát és a hagymás vért később. Ha épp nem volt tennivaló, akkor a hentesbácsi szakértő, rutinos mozdulatait figyeltem, mint szemlélődő. Amikor pedig átfáztam vagy le akart fagyni a lábam, akkor felbaktattam az irodába a raktár egyik hátsó zugából és megírtam a karácsonyi üdvözleteket a külföldieknek Csehországba, Lengyelországba, Ausztriába, Németországba és Finnországba. Akikkel idén nem kötöttünk üzletet, azok most kimaradtak. Hallgattam egy kis podcastot, akadt még egy kis meló is, úgyhogy mire visszaértem a fiúkhoz, elkészült a húsleves is és sütőben sült a pecsenye és meglepetésemre a hurka és kolbászok készen tekeredtek az asztalokon, neki is álltak a srácok a mosogatásnak. 

Nem volt rossz buli, bár egyedüli nőként én untam magam egy kicsit. A könyvelőlány ugyan meg volt hívva, de nálam kb egy huszassal fiatalabb, így sok közös témánk nem volt. Valamint nem volt túl beszédes fajta. Aztán beszállingózott még egy kollega feleség is, de ott még nagyobb korkülönbség figyel be, így csak pár mondatot váltottunk. Inkább azzal voltam elfoglalva, hogy milyen édes a kislányuk, egykor volt Réka is 4 éves, akkor még bújt hozzám és ragaszkodott hozzám, most meg egész más minden, hisz 16 is elmúlt.

Szerintem ötre hazaértünk, addigra már egyik srác sem volt szomjas szerintem, egyedül a töpörtő nem sült még ki teljesen. Azt józan fiúk kavargatták, ahogy láttam. Ha már lendületben voltunk, elhoztuk a Kosár Közösségből a rendelésünk. Olyan sonkát kaptunk, hogy az illata perceken belül megtöltötte az autót. Rendeltem még fahéjas cruffint,  csípős háziszalámit, padlizsánkrém, pirosalmát és még amire már nem is emlékszem. Most házitej nincs, mert kell a bociknak. Hiányzik is nagyon...

Innen kifurikáztunk anyósomhoz, mert mi etetjük a két kuvaszt náluk. Gyönyörűek és nagyon okosak. Innen Réka kitalálta, hogy a szülinapjára kapott karkötőre ő szeretne választani a saját pénzéből néhány (egy) függőt, ami meg is történt, bár elég nehezen tudott választani. Nem csoda, mert nekem kb mind tetszett..... Vettünk még pár apróságot, ajándékot, Réka sós kekszet, nasit, majd átkocogtunk az Obiba és választottunk egy fenyőfát. Ebben általában elég gyorsak vagyunk, vagy ha nem, akkor is visszatérünk a legelső fához és megvesszük azt. Most egy magas (hogy Zalánnak is igaza legyen) fát választottunk, kb. 2 m, talán picit kisebb, viszont nem túl duci, mert nincs hely két m átmérőjű fára, mióta abban a bizonyos sarokban már egy fotel van, hangfal, állólámpa. Igazából most sem tudom, hol fog állni a fa, de gondolom, ugyanott, mint máskor,csak kicsit rendezni kell a helyszínt.

Este 8ra értünk haza és én már nagyon álmos voltam. Kb mint most, bár már vasárnap van....

Utolsó munkanap idén

 

Mostanában rengeteg true crime podcastot hallgatok takarítás vagy főzés közben, valahogy úgy sokkal könnyebben megy a munka. Ott hangzott el, amit én amúgy tudok már egy ideje, hogy gyerekkorban, kamaszkorban egészen másképp telik az idő, másképp fogja fel az ember az idő fogalmát. Emlékszem is, hogy egy örökkévalóság volt egy tanév még a gimiben is. Felnőttként viszont huss, eltelt egy hét. Két huss, oda egy hónap. A decemberről pedig tudom, hogy villámként lepereg, mert minden évben összeírom, hogy miket sütök adventre, aztán egy héttel karácsony előtt pánikba esem, hogy még nem sütöttem semmit....Idén még a mézeskalács sincs meg, hanem vigyázok, mire bekövetkezik a karácsonyi hajrá, az utolsó 3 nap, én már kileszek, mint a liba, pedig nem ez a cél. Mézeskalács, zserbó, bejgli, lehet, hogy ennél a 3-nál maradok, plusz a kuglóf és tiramisu karácsony első napján. A gesztenyepüré is hálás. Mézeslinzert tudok rendelni. 

Láttam az Auchan-ban bejgli lisztet, eléggé meglepődtem, mert a bejgli nem egy igényes tészta, élesztős ugyan, de nem olyan érzékeny, mint a kalács tésztája vagy a fánké. Mindegy, nem vettem, szerintem teljesen jó lesz oda egy sima liszt is. Ott a kulcs nálunk az lesz, hogy tisztességesen meg tudjuk őrölni a mákot, akkor már csak odaégetni tudom, máshogy nem lehet tönkretenni. Szétrepedni is szét tud, bár nekem nem mindig szokott és akkor sem a tetején, úgyhogy az nem szokott zavarni annyira. 

A zserbót imádom sütni, mert annyira jó valamiért, tudnám főállásban is készíteni. Nagyon vékonyra kell nyújtani a tésztát, aztán sok lekvár, hogy tocsogjon szinte benne a dió, új réteg, megint a lekvár, ismét a dió, zsupsz a sütőben, ha minden réteggel megvagyunk és ha kihűlt, jöhet rá az olvasztott csokoládé. Nincs karácsony nálunk zserbó nélkül.....

Na szóval a szomorú lényeg, hogy még nem sütöttem semmit....de nagyon készülők. Főleg mentálisan, hehe...

Holnap egész napos céges buli. 

Hétvégén én teljesen szabad lennék, ha nem lenne a jövő héten suli, így hétfő-kedden-szerdán még biztosan lesz tanítás. Kedden befigyel még Zalánnak biztosan egy matek dolgozat az egyenletekből. Hogy másból írnak -e, nem tudom, de hétfőn lesz német föci, arra biztos tanulni kell. Bár tudnám, hogy hol tartanak, fogalmam nincs....!

Hétfőn karácsonyi vásár a suliban, amire hagyomány a baglyos szendvics, szóval hétfőn is jó hajnalban kell kelnem, hogy meglegyek a szendvicsekkel. Akkor viszont már egy füst alatt lehet, bekavarok egy kis mézeskalácsot vagy a zserbót. Persze a gyerekekkel lenne az igazi, de az a durva, hogy ők még nem érnek rá. Vagy már nem....itt a nagy hajrá. Szerdán vagy csütörtökön mondjuk nekik sincs semmi kötelező melójuk. 

Tegnap megvettük anyu ajándékát is, a MediaMarktban felszívtam magam idegileg, mert üres dobozok és kopott mintadarabok, valamint a nagy semmi az volt, de áru nem. Átrongyoltunk a szomszédos Auchanba, mert az Euronics meg pont bezárt, úgyhogy oda már hiába mentünk volna. Na az Auchanban pillanatokon belül nem, de perceken belül döntöttünk és hurcoltuk a dobozt a pénztárhoz. Idén a gyerekek kapnak közös ajándékot is, egy kukoricapattogtatót. Kíváncsi vagyok, mit szólnak majdhozzá.  

Nagyjából ennyi jut eszembe....

Ja, továbbjutott a Fradi, döntetlen lett a Fiorentina ellen, pedig vezettek is. Mostanában elkezdett érdekelni a foci, odáig fejlődtem, hogy végig tudok nézni egy magyar bajnoki meccset, ha élvonalbeliek vannak benne. Olyan sok fantasztikus élmény kötődik a válogatotthoz ebben az évben is, hogy valahogy megjött a kedvem a focihoz. A Liverpool meccseit is figyelem eredményileg, olykor egy-egy félidőt is megnézek. Feltűnő, milyen nagy ott a tempó, mennyire eseménydús egyetlen félidő is. A foci olyat tud, amelyet egyetlen más sportág sem. Ha pedig a válogatott teljesít jól, gólokat lő és nyer, az mindig akkor a nagy élmény és annyi örömet tud hozni a szurkolók életébe. Egy győztes válogatott meccs után legalább 3 napig egy kicsit (nagyon) minden olyan kerek. Na sok okosat már nem próbálok kipréselni magamból, mert fáradt vagyok és álmos. Inkább elteszem magam holnapra. 

Ami lemaradt ...

 1) A Mikulás Zalánéknál majdnem egy hetet késett. Nem tudni, miért. Eredetileg úgy volt, hogy csak egy szem mandarint kapnak, végül lett mandarin és egy csomag néhány szelet csokoládéval. Addigra már el is felejtették, hogy egyáltalán járt idén felénk a nagyszakállú....Az ofő ajándéka viszont megvan karácsonyra - gondolom, Mikulásra is kapott édességet, csomagot - kap egy gyönyörű karácsonyi bögrét és egy sütisdobozt. Valószínűleg, aki az ofő ajándékát intézte nem ugyanaz volt, mint aki a gyerekek csomagját. 

2) Rékának ízlett a tortája, nem tudom, írtam-e, de kávés -karamellás krémje volt és nyálcsorgatóan folyékony maradt a karamell benne. Isteni volt, egyenesen fantasztikus. Az az egy baj van vele, hogy kb. fele ekkora is elég lett volna, ugyan lefagyasztottam pár szeletet, de nem vagyok benne biztos, hogy a cucc bírja a fagyasztást. Ha már fagyasztó, ma megvettem a kacsát is karácsonyra. A káposztát még nem tudom, hogy szeletelem le hozzá, szerintem sehogy, majd megkérem Tibit, az uramat. (Ugye ama bizonyos törött káposztaszeletelővel vágtam le az ujjamból egy darabot. Azóta amúgy meggyógyult, picit érzéketlen a hiányzó szeletke helye, de már újra 10 ujjal gépelek. Milyen mák, hogy nem gépírólány vagyok, ennyit táppénz nincs is a világon.

3) Megkóstoltuk a Lidl-s mákosbejglit is ma, még meleg volt. Nekem a Tesco-s jobban ízlik, de nem tudom, miért. Mintha a Lidl-s picit túl édes lenne, de Tibi szerint a Tesco-s édesebb, mint a Lidl-s, szóval rejtély. Mindegy, nagyon finom mindkettő. Lehet, teljesen feleslegesen sütök bejglit, főleg, hogy a mákot nem is mindig sikerült teljesen finomra őrölni??? Most visszatérek az eredeti receptemhez, amiben az van, hogy 56 dkg liszt és 21 g vaj....mert az verhetetlen volt, nem is tudom, minek próbálkoztam mással. Ugyan azok sem voltak rosszak, szerintem a bejglit elég nehéz amúgy elrontani szándékosság nélkül, nem véletlenül ezt sütöm és nem a nálunk családilag hagyományos mákos kalácsot. Kalácsban gyenge vagyok. Valahogy nem lesz soha tökéletes.

4) Egyetlen műsort nézünk a tévében, ami nem film vagy politika/közélet, az a Sztárban Sztár Leszek idei évada. Igazából Kristóf volt a legjobb, az ész érvek emellett szóltak, de én Lilinek drukkoltam, mert nem egy dala a bőgésig meghatott. Remélem, hosszú és sikeres karrier áll mindkettőjük előtt. Valahogy azt éreztem, hogy oké, Kristóf jobb utánzásban, de valahogy Lili az,akire muszáj volt olykor - nem mindig - figyelni. 

5) Idén disznóvágásos témájú lesz az év végi céges buli. Hát nem voltam valami boldog, amikor először hallottam ezt, főleg, hogy eredetileg a leszúrás része is a telephelyünkön történt volna meg, csak sikerült lebeszélni erről fiatal és bohó kollegákat. Vagy csak egyet, már nem is tudom. Meg mondom őszintén, a túlélésre fogok hajtani és bízom benne, hogy legkésőbb este hatkor leléphetek. Remélem, lesz Bailey's.....

6) Próbálom összeállítani a karácsonyi menüt, de teljesen szét  vagyok esve. Szentesére főzök húslevest mindenféle húsból, sok-sok zöldséggel, és ugye ott lesz a kacsa a káposztával, burgonyapürével, ez biztos, mert ezt kérte mindkét gyerkőc egyértelmműen és határozottan, Tibi pedig belement. Másnap lesz nálunk a karácsonyi ebéd és ezzel vagyok totál bajban.  Ami szóba jöhet:

- camambersajt tésztabundában, áfonyamártással

- sajtkrémleves 

- sültes tál - cigánypecsenye, sajttal töltött csirkerolád baconba tekerve, flekken, pankómorzsás csirkecsíkok - kukorica saláta, káposztasaláta, rizs, püré, 

- francia marharagu - pürével szintén

- töltött káposzta - ezt már félig kihúztam. Valószínűleg adventi eledel lesz belőle, nem karácsonyi. 

Desszert: tiramisu, bejgli, mézeskalács, kuglóf

Adventi: mákos hókifli, rákóczi túrós, gesztenyepüré, zserbó

Szilveszter: aranygaluska, pogácsa

 

  

Sweet 16

Én nem gondoltam, hogy ez ilyen hamar be fog következni....Ma délután 16 éves lett a kiscsaj. 

Catching up

 

Az Advent a kedvenc időszakom. Mindig mondom, hogy úgy kellene élnünk az év 12 hónapjában, ahogy decemberben. Túl sokat nem dolgozunk. Akarom mondani, ilyenkor annyi minden belefér az életünkbe, annyi mindenre van idő, amire egyébként nem. Ez a nagy várakozás, készülődés a legjobb az egészben. Idén valahogy különösen karácsonyos a hangulatom, nem tudom, miért vagy mitől, de bár még csak kilencedike van, minden olyan ünnepi. Lehet azért, mert december 14-én dolgozunk utoljára és el sem kezdjünk majd január 8-ig, vagyis kerek 3 hét. Persze el fog telni nagyon gyorsan, de azért 3 hét szabi nem semmi....

Ma reggelire Kálci féle lángost sütöttem, ami fantasztikus, mindenkinek bátran ajánlom, mert tökéletes, jobb, mint bármelyik strandos vagy karácsonyi falus lángos. Pofonegyszerű és fillérekből megvan, leszámítva a tejfölt, a sajtot és a fokhagymát. Viszont nem diétás, úgyhogy én csak egy felet ettem és utána picit sajnáltam magam, hogy többet nem tömhetek magamba. Megtették a gyerekek helyettem, ami vigasztalt. 

Túlvagyunk a Mikuláson szerencsésen. Anyukám imád csomagot kapni, úgyhogy idén is készítettem neki egyet, a gyerekeknek pedig a szokásos édességes, mogyorós, mandarinos jutott. Nem csináltak nagy faxnit/faksznit belőle, Zalán eldörmögte párszor az orra alatt, hogy nincs is Mikulás, kit próbálunk átverni, ő aztán biztos nem suvickolja ki a cipőjét, hiszen teljesen új, egyszer volt a lábán. Micsoda mákja van, mert tényleg így volt. Zalánéknál nem volt a suliban Mikulás csomag osztás, legalábbis én nem tudok róla, ő meg ezt mondta. De nem is jött haza plusz csomag, ha mást nem, a csomagolást széthagyta volna valahol a lakásban. Rékáknál lesz Mikulás, de összevonva a Karácsonnyal..... ezt nem nagyon értettem, miért nem lehet egy csomagot Mikulás napján vagy utána akár átadni a másiknak (húz mindenki egy nevet és annak dob össze csomit x összegből) de végülis, nekem mindegy, Rékát nem zavarja.  

A diétám némileg megfeneklett, túl sok ilyenkor a finomság és nem tudok olyan keveset enni, amivel fogynék, úgyhogy igyekszem nem zabálni, minél kevesebbet torkoskodni, de amit lenyomtam január és április között, az most nem megy. Nem akarom eléggé, nyilván. Nem vagyok szomorú vagy elkeseredett, mert annyit nem szedtem (még) vissza, de nem is valami nagy öröm ez. Nem adjuk fel, januárban folytatjuk, addig meg reménykedem, hogy nem jön fel több kiló....Amíg M-es a méretem, addig nem panaszkodom. 

Az adventi sütilistám idén elég érdekesen alakul, elkövettem azt a hibát, hogy megkérdeztem a többieket, hogy mit szeretnének, mit süssek. Máskor csak mentem kb. a saját fejem után, mégis felfaltak a sáskák mindent. Sőt, dugdosni kell a sütit előlük. Még nincs kész a mézeskalács, de az lesz az első, utána mákos hókifli Zalán kérésére, Tibi nem támogatja. Zserbó mindenképpen lesz, mert az maga a karácsony számomra és imádom, én önző. Zalán is nagyon szereti és anyukám is, ráadásul elvileg jól fagyasztható. Bár a fagyónk kicsi, nem nagyon van hely ünnepek idején sütinek.... Na szóval:

- mézeskalács

- mákos hókifli

-zserbó

- mákos bejgli

- aztán kifejezetten karácsonyra tiramisu az óriási kedvenc, kuglóf csokis ganache-sal nyakonöntve. 

Szerintem ennyi bőven elég. A szokásos kozáksapkát/hólabdát leszavazták, mintha senki nem szeretné, valamiért azt kell mégis a legjobban dugdosni, nehogy elfogyjon már aznap. Mivel macerás süti, ha nem kell, hát nem kell. Ezen kívül úgyis rendelek még mézeslinzert a helyi termelői közösségtől, úgyhogy ennyi bőven elég sütiből. Amúgy bevallom, nekem a Tesco-s bejgli is ízlik, meg tudok - tudnék---  belőle enni egy kisebb rudat, bár azok elég rövidek, de karácsonyra csak sütök, nyilván. 

Ja és majdnem elfelejtettem, Zalán kért Rákóczi túrósat, mert ő azt annyira szereti. Szerencsére az is egy egyszerű süti, úgyhogy ám legyen. Egy nagyjából linzertészta alapra jön a lekvár, arra a túró és a tetejére a gőz fölött felvert tojáshab, sütőben rászárítva. Valóban ez is egy családi kedvenc. 

Két ünnep között vagy Szilveszterre szoktam készíteni az aranygaluskát vaníliás borsodóval, ami egy álom finom és van több receptem is pogácsára, valamelyiket vagy akár többet is megsütöm majd. Azt szeretjük, ha réteges vagyis többször hajtogatom és hagyom kelni, újra hajtogatom, stb stb. 

Rékának kedden ünnepeljük a 16. szülinapját. Mármint a tortát holnapra vállalta el a cukrász, mert hétfő-kedden ő zárva van, úgyhogy vasárnaptól kb. keddig biztos egyfolytában ünnepelünk. Én már el is kezdtem, mert eszembe jutottak az utolsó napok szülés előtt, amik némileg megfakultak bár, de azért kellően élénkek....Persze idén is hihetetlen és döbbenet, hogy egy évvel öregebb lett a csaj, én meg csak nézem és nézem őt (már amikor nincs a szobájában), hogy hogy lett ekkora és ilyen, amilyen.....Még nem pírított rám, hogy mit bámulom, de a dolog várható. Az idei év leglátványosabb eredménye, hogy milyen klasszul és magabiztosan lovagol, üget és vágtat, ezen mindig meghatódom, mert valami gyönyörűség nézni, ahogy ül a lovon és csak dörzsölgetném a szemem, hogy jól látok-e és az a nyeregben tényleg ő? A rossz hír, hogy jövőre két nappal kevesebb lesz a szabim.... 

Ez az augusztusi Réka, majd teszek update-t is, de nagyjából most is így néz ki. 

 

Hirtelen felindulásból

 Anyukámat kontrollra kísértem szerda reggel. Fél nyolcra érkeztünk az ambulanciára, fél 9-kor érkezett az orvosa a rendelésre, fél 11 körül hívták be a rendelőbe. Addigra már eléggé stresszben volt. Kétszer is eltipegett pisilni a vécére és elmondása szerint a második után nagyon aggódott amiatt, hogy amíg távol lesz, behívják majd és ő nem lesz ott, szóval megint hátrább sorolják és ő már eléggé fáradt…talán soha nem végzünk. Ez volt az alaphelyzet. Nem láttam rajta különösebb feszültséget, gondoltam a rutin meg az évek, de mint kiderült, rendesen tombolt odabenn a feszkó.

Három órai várakozás után végül szólították, eltűnt az ajtó mögött. Amíg nem volt mellettem, beszélgetésbe elegyedtem egy hölggyel mellettem, aki teljesen rutintalan volt, abban az értelemben, hogy mélyen fel volt háborodva, hogy már 2,5 órája ücsörög a folyosón az orvosra várva. Úgy gondolta, ha fél 8-ra van időpontja, az azt jelenti, akkor kerül sorra. Hát nem. Egyre csak puffogott a hölgy, hogy hulla fáradt, éjszakás volt, időpontra érkezett, és még milyen bunkó paraszt is ez a doktornő. Csodálkozva pislogtam, meg is jegyeztem, hogy nekünk nincs semmilyen rossz tapasztalatunk, pedig ide járunk 5 éve, egyre rendszeresebben sajnos. Mire elmesélte, hogy pedig pont fél órája jöttek ki ugyanazon az ajtón, amely mögött anyu eltűnt az ismerősei, akivel most közölte a doki, hogy valószínűleg csontvelő átültetésre lesz szüksége…. Lett volna neki is, a feleségének is kérdése, nyilván, kinek ne lenne ilyen helyzetben, ám a doktornő azt válaszolta, hogy neki most nincs ideje kérdésekre válaszolni….Teljesen ledöbbentem ezen. Na most kinek van ideje, ha nem neki. Vagy ha nincs, extrém leszek, megad egy telefonszámot, amin őt vagy mást el lehetne érni. Micsoda emberi viselkedés ez! …. Hová kell felemelni a fizetésüket, hogy ilyesmi ne csúszhasson ki a szájukon? Nincs ilyen összeg, mert nem is ezen múlik. Ez megint olyan dolog, ami nem pénzkérdés.

Ebben a pillanatban kilépett anyu a rendelő ajtaján és rögtön láttam, hogy valami nagyon nem kerek. Kiderült, hogy nagyon magas volt a pulzusa, mire elküldte a doktornő rögtön a kardiológiára egy ekg-ra. Anyu próbálta magyarázni, hogy neki ez egyáltalán nem jellemző, inkább amiatt szokott aggódni, hogy 60 alá megy a pulzusa, ilyen még soha nem történt….Mire a doki letépte a maszkját, ami a covid időszak óta tartozéka és 30 centiről az anyám arcába ordította, hogy azt majd a kardiológus eldönti, hogy mi legyen és hogy legyen. 80 éves emberről van szó, aki semmi okot nem adott az ilyen viselkedésre. Teljesen fel voltam háborodva. Nem tudom elmondani, mennyire. Azt elérte, hogy ezentúl nem engedem bemenni anyut semmilyen rendelésre egyedül. Mert általában is el lehet mondani, hogy érdekesen bánnak vele. Először is, mindenki felemeli a hangját, ha hozzá beszél a fehérköpenyesek közül, pedig legalább olyan jó hall, mint én. Persze ő is mondhatná, hogy nem vagyok én süket, nem kell hangosabban beszélni, de szegény úgy retteg ha orvos közelébe kerül, hogy ilyesmi meg sem fordul a fejében.

Elkészült az EKG, nem volt jó, átsétáltunk a kardiológiára, ott azonnal fogadta a főorvos, ezt mondjuk az ügy pozitív oldalára írom, megvizsgálta, írt fel neki bétablokkolót….Előírt neki vizsgálatot. Na most én nem vagyok orvos, nem is akarom kétségbevonni a döntéseiket, amiket hoznak. De hogy miért írnak ki valakinek bétablokkolót, amikor az esetek 99%-ban 60 a pulzusa, én nem értem. Remélem, hogy ez egy olyan ártatlan szer, amit lehet szedni és 60 ról nem szedi le neki 50-re….

A lelettel visszatérve az osztályra, odajött hozzánk az ordítós doktornő, hogy ki kell az ilyet vizsgálni, milyen jó, hogy utánajártunk, ugyeeeee, mert volt már ilyen magának máskor is, biztos, ugyeeee….. Akartam mondani neki, hogy anyám csak idős, sem nem hülye, sem nem süket, de nem szóltam semmit. Ezúttal legalább nem kiabált az arcába. Hát nem, nem volt ilyen eset még, de persze anyu nem mert ellentmondani, elbizonytalanodva annyit mondott, hogy lehet, nyilván, persze, igaza van és MEGKÖSZÖNTE, hogy intézkedett a doktornő a hirtelen felmerült helyzetben.

Délután kettőkor léptünk ki a kórházból. Még jó, hogy viszonylag klassz a büfé.

Morzsák a kis életünkből

 

Ez megint egy olyan hét, amikor szomjaztam a pénteket végig, mint sivatagi vándor az oázist...Tegnap már egészen fickósan (képzavar) éreztem magam, de azán mára megint nem vagyok valami fitt. Valamelyik este vacsorára csipegettem egy kis pirítóst sajttal, egy kevéske savanyúkáposztával és már mindent majdnem eltüntettem, amikor Tibi döbbenten meredt rám, hogy nem érzem, hogy az a káposzta megromlott? Kidülledt a szemem, hát igen, nem nagyon érzem az ízeket, istenkém, mit csináljak.... Nem lett különösebb bajom tőle, pedig Tibi előrevetített egy kiadós fosást (bocs), de semmi. 

Elmúlt az arcüreg nyavalyám, már nem fáj a bőröm sem érintésre, testszerte, viszont a gyomrom még mindig fáj, émelygek, az energiaszintem nulla, illetve hullámokban nulla. Az agytevékenységem is, úgyhogy kifejezetten hátrányos, hogy dolgoznom kell. Lehet ez covid? Nem tudom, de nagyon ideális lenne, ha odébb állna most már. Úgy bele vagyok fáradva a hétköznapokba. Még azt sem hevertem ki egyébként, hogy a múltkor levágtam egy szeletet az ujjamból. Úgy nem tűnik nagy dolognak, nem? Történnek rosszabb dolgok is, de néha azon kapom magam, hogy egyrész bevillan a pillanat, amikor a Nagy Nyissz megtörtént (bocs), és az nem kellemes... illetve olykor hirtelen sírhatnékom támad, ha eszembe jut ez az egész. Nem is nagyon vettem észre, de nyilván úgy éltem meg az egészet, mint traumát... 

A gyerekek jól vannak, élnek, mint Marci Hevesen. Vagy hát nem, mert Zalán küzd, mint malac a jégen a sulival, én meg egyre inkább hagyom önállóan tanulni, mert velem annyira nem akar. Sajnos az én idegeim nincsenek acél sodronyból és amikor adja a szórakozott vicces gyereket, hát nem vagyok vevő a humorára. Olykor a német ige Perfekt alakot ragozni akarja, máskor tizedestörteket bővít szorzáskor és ezekre már úgy ki vagyok hegyezve, hogy nagyon gyorsan megnyomódik rajtam a gomb. Sajnos. Beismerem, hogy ezen a területen nem teljesítek valami fényesen. Úgyhogy a mai kémia dolgozatra kb. egyedül készült, én csak kikérdeztem....

Tegnap volt a fotózás a suliban, de Zalán nem ült bele a szettbe, merthogy nem tartotta kellően nagyfiúsnak, vagy nem tudom....Mindenesetre ilyet sem hallottam még, de sajnos ebben a tanévben nem készül róla iskolai fotó, egyéni. Az osztályképen és a cimborás képen nyilván ott fog feszíteni. Kicsit csodálkoztam, de majd Tibi készít róla remélem kellemes képeket legkésőbb a téli szünetben...Azon is csak pillogok, hogy mekkora ez a gyerek, arról nem is beszélve, milyen beszólásai vannak...olykor csak nyelek egyet, még a felháborodáshoz is erőt kell gyűjtenem...

Megvisel engem egyébként az izraeli helyzet is...Nagyon szeretem hallgatni az Ultrahang podcastjait, Király Tamásra még akkoriban bukkantam, amikor kitört az orosz-ukrán háború. Rengeteget tanultam a vendégeitól nem csak töriből vagy külpolitikából, Nógrádi György, Hossó Andrea, Stier Gábor, Vukics Ferenc, Somkuti Bálint, Kiszelly Zoltán, stb stb. Az egyik kedvencem Robert C. Castel biztonságpolitikai szakértő, aki magyar is, de főleg és inkább izraeli. Szállóigéit már nagyon jól ismerik az külpol iránt érdeklődők (Lőtéri kutyát sem érdekli... Üdvözlök mindenkit a napsütéses Jeruzsálemből stb.) Amikor ez az egész borzalom elkezdödött és Király Tamás hírt hozott Robertről, mégpedig azt, hogy harcol, harcol a hazájáért, bevallom, elsírtam magam.... Remélem, hogy rendeződik a helyzet és a körülményekhez képest legalább egy viszonylagos egyensúlyi helyzetet el lehet érni...

Hogy vidámabbról is írjak, Réka kapott fizikából egy ötöst. Tibi ma is készített videót a lovaglásról, álomszépen lovagol ez a csaj, dörzsölöm a szemem a csodálkozástól, hogy ilyen jól mutat a lovon. Imádom. Jó, hát 3 éve tette be ilyenkor a lábát a lovardába, várható volt, hogy megtanul lovagolni, de látványnak mindenképpen szívetmelengető.... 

Az ág is húz

 Vasárnap átkötöttük a sebet és megnyugodtam, mert már csak egész picit kellett gyógyulnia, hogy be is záródjon. Viszont utána, gyorsan le kellett ülnöm, nem bírom én az ilyen látványt, pedig már nem is olyan ronda. Nem véletlenül nem lettem egészségügyis....Mára (kedd) be is zárult, de azért vigyázok rá. Addig be lesz kötve, amíg nem nő rajta bőr...

Na, hogy a baj ne járjon egyedül, vasárapra leterített a dátha, úgy fájt az arcüregem, hogy tudtam volna sírni. Vettem be gyógyszert, lámpáztam, sokat ittam, aztán reméltem a legjobbakat. A hétfő szörnyű volt, a mai nap már jobb, de most meg a gyomrom fáj és émelyeg, azt nem tudom, hogy a náthától vagy a gyógyszerektől. Mindenesetre ittam rá kólát, az lehet, hogy méreg és fémtisztító, de émelygésre is remek. Muszáj a héten dolgoznom, mert a főni a hét hátralevő részét a Mátrában tölti...Garantáltan hülyét kapna, ha bejelenteném, hogy bocs, de beteg vagyok....Alig várom a pénteket....Már csak 3 napot kell kibírni, bízom benne, hogy napról napra jobb lesz. 

Hát ez van. Rám jár a rúd, el lehet mondani...

Réka ofője írt egy levelet, kiemelek pár témát:

- érdemes figyelemmel kísérni annak felsőoktatási intézménynek a programját, ahová készül a gyerek, mert az új rendszer szerint az egyetemi karok döntik el, hogy ki mire ad plusz pontot. Lesznek lehetőségek pontok gyűjtésére, aki nem tud emelt érettségivel vagy felsőfokú nyelvvizsgával elég pontot szerezni. 

Hát hirtelen mini pánikba estem átmenetileg, mert még az emelt töri sem biztos, az emelt német sem biztos, lehet, hogy nyelvvizsga lesz németből, de az angol középfokban is reménykedem egyelőre, hogy jövőre meglesz...Még minden olyan képlékeny, de már egyetemet kellene választani? Még a gazdasági, jogi, bölcsész irány sem biztos. Na mindegy, majd alakul ez is.

- az iskolapszichomókus szerint sok a szorongó gyerek a suliban, nagyon sok...Javaslatokat várnak, hogy mivel lehetne csökkenteni a szorongást. Most írjam be javaslatként, hogy előre bejelentett, világos témakörrel, kellő mélységben leadott anyagból írt dolgozat sokat lökne a témán. Nem az, hogy mindenből felelnek minden órán szinte, ami azért komoly stressz...Én mindenesetre nem szoktam reagálni a rossz jegyekre, esetleg arra biztatom Rékát, hogy próbáljon javítani így vagy úgy. Szerencsére sok rossz jegye nincs egyébként, a matekra egy kicsit jobban oda kell figyelni. 

Részletek

 

Gondoltam, majd írok részleteket a "nagy balesetemmel" kapcsolatban, de már akkora késztetést nem is érzek rá és 10 ujjal úgysem tudok gépelni. Pötyögni pedig elég bosszantó egy idő után. Na mindegy. A lényeg, hogy túléltem, bár még egy hét, több hét, mire rendbejön (gondolom, helyrejön). Pénteken reggel másodszorra is átkötözték a balesetin és azóta csak várni kell, hogy meggyógyuljon, vigyázni, hogy ne kezdjen el megint folyni a vér....Bocs.

Igazából egész elégedett voltam az egészségügyi rendszerrel. Amivel nem minden esetben, az az emberi oldala a dolgoknak. Ami nem is penz kérdés.

 Reggel nyolcra hétfőn nem mertünk bevágódni a rendelésre. Dél körül  indultunk, mert kettőig volt betegfelvétel. Igen ám, de nem indult be az autó. Soha még ilyen nem történt, szóval a sokadik próbálkozás után autóból kiszáll, kanapére visszafekszik, amíg Tibi megszerelte a slusszkulcsot...Szerintem egy óra körül beértünk végül a rendelőbe. Az ujjam közben kétszer átvérezte a zsebkendőket, eléggé kivoltam... Odamentem a Check-In pulthoz, elrebegtem, hogy a balesetire mennék, mert elvágtam a kezem. Ott gondolom, az adataim alapján felvettek a várakozók sorába és felküldtek az emeletre, hogy majd szólítanak. Negyed órát sem várakoztunk fenn, behívtak. Egy portásnak látszó, sportcipős pasas jött elő valamelyik rendelő mélyéről mellettünk, szerintem ő volt az orvos. Nagyon rám sem nézett, igazából egyetlen mondatára emlékszem, hogy kaptam -e öt éven belül tetanus ellenit, a többit intézték a nővérek, na ők voltak jó sokan. Kettő vitte fel az adatokat, egy adta be a szurit, kettő fogta a mancsom és kötözött, vagy nem tudom. Nekem úgy tűnt, hogy legalább öten sürögtek-forogtak. Amikor szép vastag és méretes kötés meredezett az ujjamon, na akkor megnyugodtam.  Főleg, hogy már a fertőtlenítő sem marta az ujjam gyilkos módon, mint állat.  Az egyik nővér, amelyik kötözte a kezem, olyan kedvesen művelte mindezt, mintha az anyukám lett volna, igazán kedves volt tőle, mert tele volt a gatyám. Ilyenkor az ember hálás minden emberi megnyilvánulásért. Csak egyszer toltak le finoman, mert bár szóltak, hogy ne lógassam a kezem, mert akkor átvérzik a kötés, valahogy a szuri elterelte a figyelmem és hát lógattam, na. Lógattam. Vessetek a mókusok közé! De azután igazán vigyáztam, hogy jókislány legyek. Megbeszéltük (vagyis közölték), hogy 2 nap múlva, szerdán átkötik majd a sebet, aztán csá.

Két nap múlva reggel hétkor ott csücsültem a rendelő előtt, de nem ám egyedül, voltunk vagy huszan. Szerencsére haladt a banda, aki kötözésre várt, az kötözésre várt. Aki gipszre, az megint másik ajtón ment be...valami ilyesmi.  Ugyanaz a nővér kötötte át a sebet, aki 2 napja felvitte az adatokat a gépbe. Ő már nem volt olyan kedves, mint a tegnapi sebkötöző. Egyrészt egyből letolt, mert rossz helyre tettem a táskám, aztán volt még ilyen baja meg olyan, na mindegy. A lényeg, hogy rendben volt a seb. Egy mérettel kisebb kötést kaptam és mehettem, ahová akarok. Kicsit panaszkodott a háttérben a kötözőm, hogy dec 24 munkanap nekik, erről egy másik nővérnek látszó pasival beszélgettek. Én nem tudtam mit mondani, csak együttérezni, mert mi decemberben mindig csak 2 hetet dolgozunk, a többi pihenő. Idén is dec 15 az utolsó munkanapunk. Szóval itt is negyed óra alatt végeztem, 8 órára régen hazaértem, pedig félig gyalogoltam is, a suli környékén vett fel Tibi autóval. Pénteken elaludtunk és majdnem 8 órára értem be a rendelőbe és úgy tűnt, nincs menekvés, újra ugyanaz a hölgy fogadott kötözésre. Én már nem is nagyon szóltam semmit, abból baj nem lehet. Arra azért rákérdeztem, hogy naponta kötözzem-e majd otthon, de kissé élesebben válaszolt a hölgy, hogy dehogy, ők sem naponta kötözik, hanem kétnaponta. Ez mondjuk igaz, de gondoltam, jobb rákérdezni, mint nem.

Ahogy arra előre figyelmeztettek ( a kötöző) vigyázni kell a sebre hetekig, mert ha beleverem valamibe az egyrészt fáj, másrészt vérzik a seb és akkor megint nehezebben gyógyul. Egész nehéz épen tartani, eddig talán ma sikerült először, hogy nem ütöttem volna meg.... de majd csak gyógyul.

 Hát ennyi. Bocs, ha olvashatatlanul pötyögök és összefüggéstelenül, nagy formában nem vagyok, az biztos. Holnap Tibi kötöz, jajjjj....

9 egész 99

Ez az ujjaim száma. Mondjuk, lehet, 9.97,  ezen ne vesszünk össze.

Történt, hogy vasárnap reggel kapkodva belefogtam a főzésbe, mert tudtam, hogy sok mindent szeretnék elkészíteni...Mint ilyenkor oly sokszor, pórul jartam, mert a törött káposztaszeletelő túlbuzgó volt és levitt fél cm a kisujjamból....Szerintem mondjuk ennyit nem, de a doki megszakértette.Ne képzeljétek el! Állítólag visszanő, hát egyelőre azzal is beérem, hogy bőr nő a seben....

Eleinte, hétfő reggelig úgy volt, hogy ebcsont beforr, aztan reggel, amikor átkötöttük volna, ugyanúgy vérzett, mint amikor elvágtam, szóval irány a baleseti a rendelőintézetben. Majd írok errol is később. 

Nagyon vigyázzatok az éles cuccokkal!!!

Kedd

 

Zalán noszogatása a külön matekra úgy bennem maradt, hogy még másnap reggel is éreztem, keveset is aludtam, mert járt az agyam....úgyhogy nem mondhatnám, hogy fel voltam dobva. Az egyik autószalon előtt kerekezve hirtelen ki akart tolatni elém egy Suzuki, majdnem elkapta a hátsó kerekemet.  Nem mondom, hogy ő volt a hibás, rosszkor voltam rossz helyen, nem volt elég óvatos ő sem, mindenesetre nagyon nem szeretnék kerék alá kerülni....Már nem tudom összeszámolni a két kezemen, hogy hányszor nyírtak ki majdnem úton hazafelé, vagy melóbe menet.....már úgy ülök a bringán, mint akinek üldözési mániája van és szóltam a főninek is, hogy ha egy nap nem érek be fél 9-ig és nem is üzentem, akkor valaki kilapított...

Odabenn felmostam az irodát, mert a takarítónénink kórházban van és most pár hétig nem jön, nekünk viszont délutánra bejelentkezett egy cseh vendégünk. Csak jobb volt  fogadni egy tiszta irodában...Igaz, nem fehér kesztyűben érkezett, nem húzta végig az ujjait minden polcon és szekrényen. Szerintem a Főninek pókerezni kellene, mert a saccperkábé árajánlatra semmit nem reagált, vagy legalábbis nekem nem tűnt fel, pedig utólag megjegyezte, hogy ez bombaár és még nem is végleges.

Zalánnak természetesen nem volt kedve matekozni, de azért megcsinálta a házi egy részét, ami Lnko és Lkkt volt, következő órára kaptak rengeteg tizedestörtes osztást, mert a tanárúr nagyon bosszús volt, amiért a dolgozatban nagyon sokan nem tudtak osztani tizedestörttel....Még szerencse, hogy mi átvettük a témát, hogy ilyenkor bővíteni kell. Emlékszem, annak idején Rékának fizikából visszaütött ez, hogy a covid online oktatása miatt némi hiányossága volt matekból...

Tibi holnap mehet ez E-on után a gázszolgáltatóhoz is. Este olyan cuki naívan kérdezte, hogy szerintem már 1000 Ft körül van egy m3 gáz?? Mert ilyesmi gázszámlát kaptunk. Hogy is van ez? Kíváncsi vagyok, mi ment félre és hogy a gázosoknál, de elég gáz lenne 1000Ft/m3.....Ez durván 10x-es ár.....Remélem, a vizesek, telefonszolgáltató, szemétszolgáltatás már semmit nem merényel ellenünk. 

Este Zalán kérte, hogy főzzek neki virslit vacsira, annak ellenére, hogy van a hűtőben, káposztás tészta, sajtos-tejfölös tészta, kijevi csirkefalatok (ez bolti), meggyszósz, rizs a tegnapi sülttel és raguval.  Készítettem még egy kis paradicsomsalátát magamnak holnap ebédre. Most meg totál fáradt vagyok, túl vagyunk már a sétán is, úgyhogy mára ennyit. 

 

Hétfő

 

Tibi beslattyogott ma az E-onhoz, merthogy küldenek villanyszámlát, annak ellenére, hogy hónapok óta működik a napelemrendszer a tetőn. Nem csak hogy küldenek számlát, de még nagyjából annyiről, amennyit egyébként fogyasztanánk. Télen. Kiderült, hogy október közepe a fordulónap E-on-éknál napelemileg, vagyis mindazt, amit hónapok óta halmozunk felesleget nem vihetjük át január 1-ig, neeem, október közepén varázsütésre elveszik, a semmibe röppen. Nagyon már fel sem húztam magam ezen, ha ez a rendszer, hát ez a rendszer. Pár hete felröppent, hogy éves elszámolásból át kell térni mindenkinek a havi elszámolásra, vagyis amit nyáron összegyűjtött és visszatáplált a napelem a szolgáltató rendszerébe, nem használható el mondjuk télen, fűtésre, hanem egy hónapon belül fel kell füstölni,ha jót akarunk. Mindezt egy Tranzit rendezvényen jelentette be az energiaminiszter mosolyogva, mint a Mikulás.....Elszabadultak itt-ott az indulatok, de én úgy voltam vele, hogy ezt nem tehetik meg az emberekkel, sok milliós beruházás egy napelem, mindenesetre több millió (nekünk az soknak számít), van, aki hitelt vett fel, csak hogy ZÖLD legyen, erre még az éves elszámolást is elveszik? Tiszta ráfizetés és abszolút nem érdemes akkor napelem rendszert telepíteni, mert egyszerűen nem éri meg. Nekünk talán még egy picit jobban is, mint egy átlagos háztartásnak, mert több áramot eszünk meg mint egy sima otthon, de még akkor is úgy éreztük, hogy bolondot csinálnak belőlünk, ha ebből tényleg lesz valami. Pár nap huzavona és csönd után kiderült, hogy marad 10 évre az éves elszámolás. Nem volt örvendezés vagy hurráéljen, csak ment tovább az élet egy megjegyzéssel, csöndben, hogy na azért....

Így is kuka csaknem 3 megawatt (vagy mi a  bánat) amit nem tudtunk felhasználni és nem tudjuk hova tenni. Eladhatnánk az Eonnak, 5 azaz öt forint egységáron....ami vicc. Mindegy, nem gondolunk erre, a jövő év már bizonyára rezsiileg nulla közeli lesz. De még akkor is ott van, hogy jópár év, mire maga a beruházás megtérül.... 

Zalán újra kivágta a hisztit a matektanár miatt, hívnom kellett az apját, hogy szóljon rá, hogy a matek kötelező, üljön le a laptop elé, irgum-burgum....  A. nagyon aranyos, türelmes, nem kell félni a rossz választól sem...Az az egy óra matek engem totál leszívott, pedig csak fél füllel figyeltem az eseményeket. Ráadásul nem tudott vegyes törtből közönségeset alkotni, a hajam égnek állt, totál lefagyott a fiú, az Lnko és lkkt is keverte - kavarta...Viszont egy fokkal oldottabb volt, mint a múlt héten, úgyhogy csak alakul ez, remélem, mint púpos gyerek a prés alatt.

Készítettem fehérboros- hagymás- mustáros- tejszínes szószban rotyogó husit a rizs mellé, plusz a a káposztás tésztát. Nem ettem egyikből sem, majd holnap viszek ebédet, ha marad a húsból. Réka tett félre lasagnét ebédre és a suliban megmelegítette...úgy látszik, picit elege van máris a péksütikből, nem csodálom...Persze a legjobb lenne, ha menzás lenne, de az valamiért fel sem merült...Pedig mi milyen jókat ebédeltünk a gimiben annak idején! Vártuk, hogy majd negyedikben milyen menők leszünk, nem mernek beelőzni az alsóbb évesek a sorban. Aztán rá kellett döbbennünk, hogy de. Minden egy évfolyam egyre szemtelenebb lett... :) 

Mit akartam még mesélni?  Nagyon erős a mezőny a Sztárban Sztár leszekben, érdemes nézni hétvégén, esténként. Több kedvencem is van, pedig még csak a zsűri fele választott csapatot. Végre egy nézhető műsor a tévében. Kiolvastam közben a Verityt - mondjuk, nem most már van pár hete. Nem mondom, hogy életem legjobb könyve, de eléggé magával vitt. Újrakezdtem a Where Crowdads sing-t, mert annak idején félbehagytam, de pár oldal után bele szoktam szundítani..... esténként....Olykor arra riadok fel, hogy Tibi finoman horkol..... 

Hétvége

 

Klassz hétvégénk volt, olyasmi, amikor izzadságszag nélkül jutott idő sok mindenre, amire szerettük volna. Persze ablakpucolásra nem jutott megint szufla és lekváros kiflit sem sütöttem, sőt, erdőt sem láttunk közelről, de ne legyünk telhetetlenek! 

Szombat reggel picit tanultunk Zalánnal, mert most az a taktikánk, hogy a szombat szinte szabad és a péntek délután is, vasárnap viszont tanulás van reggeli utántól amíg nem végzünk. Ezen Zalán úgy felbuzdult, hogy tök gyorsan megtanulta a kiszabott cuccot és még mielőtt a lasagne kész lett volna, már fel is mondta a föcit.

Utána kitaláltam, hogy látogassuk meg anyut, közben a fiúk elmehetnének úszni egyet a helyi uszodában. Út közben megálltunk a "bevásárlónegyedben", vettünk Zalánnak dzsekit őszre, bár a fagyok remélem,még messze vannak. Zalán ismét minősíthetetlenül viselkedett a Decathlonban, de mindegy, nem húztam fel magam rajta..... Úgy tesz,mintha oltári nagy szivességet tenne nekem, hogy vehetek neki bármit is.  Tényleg csak laposkúszásban közlekedhetem előtte, akkora kegy ez nekem, vehettem neki egy dzsekit. Annyira azért mégis felbosszantott, hogy kiment a fejemből - papucsa sincs az uszodába, most is Rékáét vittük magunkkal. Pénztáros nem volt sehol, magunknak húztuk le a vonalkódokat, ami alapból szintén megnyom rajtam egy gombot, de itt a Decathlonban minden sima és zökkenőmentes volt, még számlát is gyorsan tudtunk nyomtatni. 

Réka is vett magának egy lovas felsőt, illetve egy felsőt lovagláshoz, úgyhogy úton a kocsihoz nem igazán értettem a puffogását, hogy - idézem: "ha tudtam volna, hogy csak Zalánkának vásárolunk, el sem jövök". Majd úgy érezhette, hogy ez nem volt elég hatásos, mert hozzátette, hogy mindjárt felül egy buszra és hazarobog....Végül mégis rábeszéltem valahogy, hogy tegyünk egy kört még pár boltban, amit utóbb saját bevallása szerint sem bánt meg....Busz is csak óránként jön...

Anyunak vittünk egy adag lasagnét és felpakoltunk pár finomsággal az Aldiban is, úgyhogy estig jól elvoltunk, a fiúk is vidámat pancsoltak az uszodában. Kellett nagyon a lelkemnek , hogy tudtam beszélgetni anyuval, klassz volt tényleg, most még a kutya sem bosszantotta, vidám formában találtuk. Aztán még vásároltunk neki pár dolgot, de közben eleredt az eső és késő estig abba sem hagyta. Hazafelé végig Bagossy dalokat hallgattunk kellő hangerőn, mert este 8-tól koncert volt nálunk a Vármegye nap alkalmából, de az esőben nem éreztük magunkat eléggé lelkesnek ehhez. Mármint a személyes jelenlétnek. Tavaly Kolozsváron ott voltunk ám, remek volt! Nosztalgiáztunk is, hogy milyen finomat vacsoraztak valami arab büfében, a velünk tartó N. pedig magyarul próbálta kerni a fagyit a főtéren, ami nem talált megértésre igazán..

Vasárnap készült rántotthús, vajon párolt zöldségek, jázmin rizs, meggyszósz és félig egy kis káposztás tészta. Holnap a káposzta másik feléből lehet paradicsomos káposzta és sült husi, és előkészítem majd a rakott krumplihoz is a hozzávalókat. Csokis kekszet is sütöttem, majd hozok receptet, bár nekem nem tökéletes az ízharmónia, talán kevesebb cukor kellett volna bele. Mindegy, el fog fogyni....

Huss, el is telt a hétvége. Jöhet a mantra már a hétfő jegyében, imádom a munkám, imádom a munkám, imádom a munkám.....

Aktuális

 

Zalán a héten megkapta a hetedikesek oltását, a Hepatitis B ellenit. Eszembe is jutott, hogy még csak tegnap volt, amikor Réka hetedikben hazakéreckedett az utolsó két óráról, mert annyira fájt a karja ugyanezen oltás után.....Félelmetes néha, mennyire közelinek tűnnek ezek az emlékek, pedig már két éve ennek. 

Háromféle ember van, aki tud számolni és aki nem, ennek három éve....Még rosszabb így.  

Kértük a HPV ellenit is, úgyhogy azt majd októberben valamikor belé döfi a doktornéni. Volt egy kislány osztálytársa, akit a legutóbbi oltás után kergettek az assszisztensek iskolaszerte  - a pletyka úgy terjedt el, hogy a doktornéni a tűvel, de ezt én nem veszem be - mert vadul üvöltött, hogy nem akar ÓTÁST, nos, idén már csak csöndesen sírdogált ez a kislány.

A tanév elején összeírta az ofő, hogy ki igényel laptopot, mert hetedikben az jár, jött fentről valami homályos és nem egyértelmű üzenet. Mindenféle kommentár nélkül továbbította a szülőknek....hát mi kérünk laptopot, kérünk, de nem hinném, hogy tényleg kapunk is....Állítólag máskor is körbement hasonló felhívás, de nem lett belőle semmi. Hát nem lepődtem ezen meg. 

Zalán hétfőn kezdett Réka matek tanárjánál (mármint akihez Réka jár hetedik óta). Zalánnak szokatlan még az online óra is és valamiért teljesen be volt feszülve, minden egyes válasz előtt várta tőlem a jó választ, erősítsem meg, hogy helyeset fog mondani.... Hát rossz volt nézni, remélem, majd idővel oldódik, az önbizalma épül, mert ez így nem igazán jó. Aztán megírták a dogát, amire minden témakörből felkészült Zalán szerintem, amennyire lehetett és örülni fogok, ha hármas lesz, olyan sok feladat volt és olyan nehéz....Sajnálom. Ez biztos nem tesz jót sem az önbizalomnak, sem a jókedvnek.  De majd legközelebb jobb lesz, remélem... Persze, meglátjuk, ha kiosztja a tanerő...

Réka megkapta a kilépőjét, péntek 4. órában elhagyhatja majd a sulit. Remélem, vigyáz magára. Nem tudom, miért féltem pont ebben a lyukasórában, amikor amúgy is önállóan jár-kel a városban, amikor úgy tartja kedve, mégsem féltem különösebben....Viszont féltem akkor, amikor lovagol.... Újabban már haladó lovas, az őszi szünetben hívták tereplovaglásra a Zagyva partjára, ami biztos szuperjó élmény lesz.... Ahogy őt figyelem lovaglás közben, kosztümos filmek lovas alakjai jutnak eszembe, ahogy üget vagy vágtat. Minden vágtanem megy már neki, ami számomra bámulatos, olyan nagyon ügyes. Mostanában mindig ugyanazon a lovon lovagol, egy fiatal kancán, akinek jóságos, hatalmas barna szeme van. A feje is óriási és az egész ló elég méretes, pedig ez a fajta ló még csak nem is olyan nagytestű....Teljesülni látszik tehát egy óriási álom, régi álom, Réka megtanul jól lovagolni. Vajon gondolta volna 2-3 éves korában, amikor a műanyag pónikat rakosgatta álló nap jobbról balra....vagy akár 11-12 évesen hogy egyszer igazi lovon is ül majd, sőt, vágtat rajta? Ő bizonyosan, én nem hittem volna, bár az apja is igazi lóbolond....Egyre határozottabb lesz, meri irányítani a lovat, az akaratát átvinni, szóval folyamatosan fejlődik a kiscsaj.

Újra probléma a kellő mennyiségű kaja előállítása a gyerekek igényeinek. Ma Zalán lasagnet kért, az még holnapra is elég lesz nekik. Vettem egy helyi péklánytól fagyasztott pizzatészta gombócokat illetve van receptem villámgyors pizzára, de azért az nem olyan finom, mint egy fél napig dagasztott- kelesztett. Sőt, a fagyasztóban van bolti pizza is, ha minden kötél szakad. Gyors kaja még a carbonara is, bár nem villámgyors. Mire a kolozsvári szalonna megadja magát a lassú pirításnak, az nem két perc. Szeretik még a pörköltöket, tokányokat tésztával, vagy a brassóiszerűséget mindenféle hússal , sok fokhagymával, krumplival.  Ott vannak még a sültek is, de abból csak frissen esznek, melegítve max szendvicsbe tudom őket becsempészni. Aztán lehet még melegszendvicset is sütni, bár vacsorára ritkán készítünk, inkább uzsonnára vagy tízóraira. Nagyjából ennyi, amit megesznek, illetve még a gyros féleségek, taco , chili con carne is jól csúszik. Zalán a virslit is szereti, Réka nem.

Érdekes, hogy csak az éhhalál szélén esznek hideg kaját, szendvicset, zöldségeket, felvágottat, sonkát vacsira.  Én úgy nőttem fel, hogy meleg ebéd a suliban (még gimiben is menzás voltam) és hideg kaja vacsorára. Hétvégén anyu főzött ebédet, vacsora hideg. Emlékszem, hogy tök jókat falatoztam nyári estéken akár párizsiból és vajaskenyérből is, ha volt hozzá a kertből zöldhagyma, paradicsom és paprika. Az én gyerekeimnek ez önként elképzelhetetlen. Ha készítek retro szendvicseket, persze megeszik, olykor még örülnek is neki. De hogy odamenjen a hűtőhöz, kivegye a szalámit, megkenje a kenyerét, azt el sem tudom képzelni. Rékáról még esetleg, ő szereti a vajkrémeket, sajtkrémeket, viszont felvágottat nem eszik és szalámit sem igen. A sonkát sem szereti.  Zalán bevállalósabb, szereti a zsíroskenyeret káposztával itthon és az avokado krémet is piritóssal. Készít magának omlettet vagy süt tojást, olykor palacsintát is készít recept nélkül, magyar félét, Réka inkább az amcsi fajtát kedveli. Mindig keresem az újdonságokat, finomságokat, hogy feldobjam az étkezéseket. Az is előny, ha minél gyorsabb egy étel elkészítése és egészséges is.  Vagy legalább adalékmentes.....

Iskolai dolgok

 

Az osztályban nagy a felháborodás a szülők részéről, mert megszűnt idéntől az angol nyelv oktatása, mint másodnyelv. Augusztus 31-én állítólag felmondott az angoltanárnő és szeptember 1-ével nem sikerült őt pótolni. Illetve a nem kéttanos osztályban nyilván folytatódik az angol valahogy, azt nem tudom, hogy. Teljesen padlót fogtak egyes szülők, én komolyan nem értettem, hogy ez a legnagyobb probléma, amit meg kellett vitatni a szülői értekezleten is? Kéttanon nem is szokott lenni másodnyelv, pont elég teher az az egy is, szerintem - bár elfogult vagyok - a német kéttan még nagyobb szívás  nehezebb is, mint az angol. Alakítottak egy csoportot az egyik helyi nyelviskolával és most pénzdíjas tanfolyamon heti 2 óra (vagy 2x2, nem emlékszem) lesz ángol óra....Nem maradnak le semmiről egyébként, ha nyolcadikban "csak" középfokú vagy felsőfokú nyelvvizsgát tesznek németből, így is lesz elég idő gimiben egy másodnyelvre, főleg ha az angol. Majd kíváncsi leszek, hogy milyen szintig jutnak németből nyolcadik végére.... Persze előfordulhat, látott már ilyet a világ, hogy valakinek jobban tetszett az angol és inkább azt szerette volna tanulni, de hát ez nem a suli hibája, nem kötelező mindenkinek német kéttanon tanulni....

Zalánék most olvassák kötelezőként a Kőszívűt, a tanárnő - szemben a Toldival - nem azt választotta, hogy irodalom óra keretében felolvasta a lebutított Nógrádi Gergely féle művet, hanem felad hétről hétre fejezeteket, amiből majd írnak dolgozatot. Illetve írtak is már egyet. Nem olvasnak tehát már sem Gárdonyit, sem Jókait, amit továbbra is szomorúnak tartok. Nem rossz a Nógrádi féle sem, gyorsan ki lehet olvasni, de ne tegyünk úgy, mintha egyenlő lenne a Jókai féle regénnyel. Talán egy árnyalattal jobb, mint az Egri Csillagok....Két vélemény szokott lenni az oktatásról, fú de gyenge, fú de erős, szegény gyerekek kinyiffannak....most akkor el kellene dönteni, hol az igazság. Szerintem meg a tanári teljesítmény egyre gyengébb, de ez csak a saját iskolánk alapján tudom megállapítani, nem mondom, hogy országos tendencia. Egyre több tanár elmegy a sulinkból valamiért, nem pálya elhagyók, hanem suli elhagyók és aki marad, az persze a legalja. Aki tanítani nem tud vagy nem akar, de cserében olyan tz-t állít össze, hogy bámulatos.  Olyanokat követel, amit ő maga le sem ad, "tudni kellene" jelszóval. Vagy/és olyan terjedelműt, hogy max emelt matekos tudja időben befejezni. Ez az általánosra vonatkozik, a gimivel egyelőre sokkal kevesebb gond van. Na mindegy, ne menjünk bele! Ami még fontos lenne, valaki írhatna már normális tankönyveket, mert amióta közoktatásban vagyunk, jönnek ki a tankönyvek és mind egyre csak rosszabb. De ne panaszkodjak, mert kémia, fizika tantárgyakból van tanár, fiatal, matek, magyar már nem olyan, mint pár éve, de stabil és németből még mindig erős a suli  - mondjuk gáz is lenne, kéttant szervezni és közben nincs is némettanár. ... Így sem volt anyanyelvi lektor az első pár évben. 

Folytköv később.

Séta előtt

 

Ma este 8-ig őriztem Zalánt, hogy tanul -e, úgyhogy nem főztem, de receptet azért hoztam. LASAGNE, ahogy én szoktam.

Legelőször mindig a besamellt készítem, 10 dkg vajat megolvasztok és ráöntök 80 g lisztet. Jól elkavarom,  picit pírítom, ne legyen csomós,  majd ráöntök több részletben 1 liter tejet.  Kavargatom, kavargatom, majd sózom, teszek bele jó sok (fél teáskanál) szerencsendiót, mert úgy szeretjük, de ki hogy. Aztán nagyjából 20 dkg parmezánt is belereszelek. Ha éppen nincs itthon, akkor cheddar is megteszi, de mondjuk pl. trappista kevésbé finom. Ha picit sűrűsödik, lezárom és tekerek bele jó sok feketeborsot, frissen őrölve. Hagyjuk hűlni, félretolom, torkoskodom belőle, mert már ez is nagyon finom magában. 

A ragu következhet. Olykor ez már előző nap készen van, az a gyorsabbik eset. Ha nincs, akkor muszáj reszelni egy-két répát, néhány szár angolzellert és aprítok nagyon apróra hagymát, mondjuk egy fejet (soffritto). Ezt alaposan lepirítom elvileg olivaolajon, gyakorlatilag növényolajon....Az sem baj, ha picit odaég, pörkölődik, jó lesz az. Aztán hozzácuppan a darált husi. Mindenféléből lehet készíteni, de persze marhahúsból a legeslegfinomabb. A  fél kg daráltat is jól lepirítjuk. Ehhez jön 1,5 dl vörösbor, valami jobb féle, de csak ha van éppen nyitva. Lasagne miatt kizárólag nem bontok friss üveg bort....Majd a passata, ebből olyan 3 dl körül.  Ezeket itt mindent összerottyantom, illetve el ne felejtsem a fűszereket. Ízlés szerint babér, rozmaring, só, bors, oregano, kakukkfű, worcestershire szósz. Kb. egy órát főzzük alacsony lángon, de olykor kavarjunk rajta, nehogy leégjen. Érdemes a levét is  pótolni vízzel, ha elfőtte, a szokásos bolognainál bővebb leve kell hogy legyen. Langyosra hagyjuk hűlni, majd ha ez megvan, elkezdjük rétegezni a lasagnetésztával, amiből én szárítottat szoktam használni, nem frisset, de emiatt még nem panaszkodott senki. Ragu - tészta- ragu - tészta - besamell a sorrend, közben a besamellből is lehet locsolgatni a ragura, ne sajnáljuk, 1 liter tejből lesz bőven. Én úgy szoktam, hogy a sarkokba mindig öntök egy kis besamellt, azzal zárom a tésztát, nehogy száraz maradjon valahol, az a jó, ha a besamell jótékonyan elfed mindent.  A legtetejére locsolhatnék még egy kis olivaolajat és tehetnék rá extra sajtot, de én nem szoktam. 

Alufólia alatt sütöm, hááát, hogy meddig, nagyjából 45 percet, egy órát. Ha nincs éppen alufólia, akkor sem kell kétségbeesni, úgy is megsül és finom lesz, sőt isteni lesz. Egyik nagy kedvencünk itthon.

Azt hiszem, nem maradt ki semmi. Ha csak bolognait főzök, egy dl tej a legutolsó hozzávaló a ragunál, lasagnenél ez vagy eszembejut vagy nem. Valahogy a tejtől lesz tökéletes a ragu állaga. Fontos, hogy ne legyen sótlan a lasagnenk, az nem ideális.

Ami pedig minket illet, éppen játszik a Fradi és vezet 3:1-re, úgyhogy minden szép és idilli. 

Holnap már végre péntek, amit nagyon vártunk, mert rohadt sokat kell tanulni és alig győzzük. Most pl.holnapra nem volt idő megtanulni a bioszt, mert már 8 óra volt és mindenki elfáradt (mármint Zalán). Németet meg matekot szoktam tanulni Zalánnal még mindig, a többit kiadom és várok, hogy felmondja. Illetve a föci németül van, azt picit lebutítom neki, hogy jobban haladjunk. 3 hete tart a suli és bátran állíthatom, teljes gőzzel nyomják a gombot. 

Klassz, hogy ilyen szép idő van, remélem, november 1-ig így is marad, nagyon szeretem az egyre színesebb és nagyfényes őszt, hív, hív és egyre hív a Nagyegedi tanösvény is, ami ősszel a legszebb szerintem és legkésőbb az őszi szünetben meg kell látogatnunk azt az ösvényt. Úgy volt, hogy az őszi szünetben visszatérünk a Mátrába vagy Pécs környékére, de egyrészt Rékának nincs kedve (??) elutazni, másrészt rendeltünk egy új kanapét, aminek elég borsos lesz az ára, úgyhogy úgy döntöttünk, hogy az őszi szünetben itthon maradunk. Illetve kirándulni lehet, akár több egynaposat is, de wellness az egészen biztosan nem lesz. Kicsit sajnálom, mert Sikonda annyira, de annyira gyönyörű ősszel és imádom azt a szállodát is....

Hosszú évek sorozata törik meg jövőre, mert a suli pályázata a Határtalanul (7. osztályosok kirándulása) programban legnagyobb meglepetésünkre nem lett nyertes....Nagyon nagyon sajnálom, mert bár vittük mi már Erdélybe a gyerekeket, nem is egyszer, tudják milyen az beszippantani az ottani levegőt illetve a hegyek látványát és mindazt a csodát, ami Erdéllyel jár, de azért csak fantasztikus élmény lett volna az osztálynak, Zalánéknak is. Pont az az évfolyam nem tud utazni, akit soha még egy tanár vagy ofő sem mert vagy akart elvinni egynaposnál hosszabb útra....Bezzeg Rékáék már alsóban leléptek 2-3 napra.... Érdekes, hogy több forrás áll rendelkezésre, mégis idén történt az, hogy nem nyertünk, fogalmam sincs, hogy min múlhatott. Úgyis terveztünk egy utat a Hargitára, Gyimesbe, Gyergyóba, ahol még a gyerekek nem jártak, hát muszáj lesz jobban fókuszálni erre az útra majd.....

Majd még mesélek, de a kutya ma még nem sétált....

 

Heti kedvenc - túrós pite

 

Rupáner-Gallé Margó receptjeit nagyon szeretem, tőle hoztam most ezt a túrós pitét. Leírom, én hogy készítettem ma...

Először mindig a töltelékhez nyúlok,  nem tudom, miért, talán ha az már készen van és ínycsiklandó finom, egyszerűbb összedobni a tésztát lelkileg vagy ki tudja. Az aranygaluskánál is a sodót főzöm meg először...

Nagyjából 75 dkg túrót áttöröm krumplinyomóval némileg - attól függ, mennyire rögös, adok hozzá 10 dkg porcukrot, 1 zacskó vaníliás pudingport, 2 tojás sárgáját, 2 evőkanál tejfölt, egy citrom (bio) héját.  Félreteszem, majd még jön hozzá összesen 4 tojásfehérjéből a hab.

A tésztához kimérek 50 dkg lisztet és elmorzsolok benne 25 dkg vajat. Ha ez megvan, eltűnt szinte a lisztben a vaj, csak morzsákat alkot, akkor  hozzádobok egy zacskó sütőport, 18 dkg (lehet 20 is) cukrot, 2 tojás sárgáját, csipet sót és annyi tejfölt, amitől klasszul összeáll, kb. 2 evőkanál. Jól kezelhető tésztát kell hogy kapjunk, ha szakad, ragad nyújtáskor, akkor még tolni kell bele lisztet. 

A tésztát megfelezzük és lisztes felületen nyújtunk két lapot belőle, majd sütőpapíros, nagyjából 35x35-ös tepsibe rakjuk az egyiket. Jól megszurkáljuk villával. A kimaradt négy tojásfehérjét kemény habbá verjük, előbb a felét jól elkeverjük a túróban, majd a másik felét óvatosan, nehogy összetörjön. Lehet a tésztára egy kis zsemlemorzsát szórni, de én most elfelejtettem, simán a lapra borítottam az összes túrókrémet. .... Óvatosan elegyengetem, majd mivel elfelejtettem a reszelt citromhéjat is, gyorsan pótolom. Egyszerűbb akkor a túróba tenni a citromhéjat, amikor még nincs a tésztán a túró. Kinyújtjuk a másik lapot is, majd feltekerjük a sodrófára és ráhelyezzük a túróra. Megszúrkáljuk sűrűn villával, és 170 fokos előmelegített sütőbe toljuk, alul-felül sütésre.

35-40 perc múlva készre sül, látni fogjuk a szélén, hogy sötétebb arrafelé a tészta. 

Hagyjuk szépen langyosra hűlni, nagyon szépen szeletelhető, finom süti. Egy kis porcukor nem árt a tetejére, ha teljesen kihűlt. Meglepően finom a tésztája is, az ember csak tolja és tolja az arcába.....