2011. július 4., hétfő

Hasmarsról

Egyik reggel Zalánom kisgömbéccé tömött pelenkájáról kedvenc regényíróm egyik leírása jutott eszembe. Sue Townsend olyan rendkívül szemléletesen írta le, hogy főhőse tapasztalatai szerint milyennek is képzeljünk el illatösszetétel szempontjából egy orosz vécét a vonaton.....hogy az valami lebilincselő....

Sajnos távol állok S. T.-től fantázia és leíróképesség dolgában. Mondanám, hogy Zalánom petyójának pont olyan illata volt, mint egy háromnapos vizi hullának, de hála az égnek, fogalmam sincs, az milyen. Így úgy saccolom, hogy az illat inkább két tucat záptojás, némi kénbűz és egy adag finoman erjedő állati fehérje elegyére hasonlított leginkább.

Akárhogy is, a szag vadító volt. Rettenetes! Nem is értem, hogy produkálhatott ilyesmit egy  80 centis kis miniember...hol voltunk már az anyatejes kakától! De ami még a szagnál is rosszabb volt, mert volt olyan is, az az, hogy Zalánnak hasmenése volt. Igazából hétfő este (pont két hete) kezdődött. Az első rottyantás után riadókészültségbe helyezkedtem, felkészültem a 20-30 percenkénti pelusváltásra....ami meglepetésemre elmaradt. Dedem édes álomba merült, ahonnan fel sem ébredt reggelig. Meg is könnyebbültem átmenetileg. Ám reggeli után megismétlődött a fenti rotty....Szagostul mindenestül. 

Zalánt a kádba állítottam és deréktól lefelé alaposan megfürdettem. Csak így szabadulhattunk az átható bűztől. A nap hátralevő része úgy zajlott, mintha mi sem történt volna. Zalán érezhetően picurkát ölbebabát játszott, szívesen bújt hozzám, de egyébként jó étvággyal kebelezte be mind az ebédjét, mind a vacsoráját. Hasmenésnek híre hamva nem volt. A következő reggelig...majd a következőig...és a következőig. Naponta csak egyszer ugyan, de akkor aztán megszabadult nagyjából minden kajától, amit előző nap belé toltam.

Telefonáltam a doktornőnek, hirtelen a nyakába öntöttem a lényeges információkat, miszerint Zalánnak hasmenése van, de mégsem, mert ez csak naponta egyszer önt ki, de akkor, mint a Niagara....ijesztően bűzös a cucc egyébként láz nincs, étvágy van, elesettség nincs. Protexin, folyadékpótlás és türelem - javasolta. Pár nap és jobb lesz, akármi is okozza a hasmarsot. Vagy ha nem, hát rápillant a legénykémre. Végül szombat reggel, amikor reggeli után szorongva vártam (azaz nem vártam) a rottyantást Zalánom gatyája felől, nagy örömömre, az elmaradt. Nem volt több hasmenés. Ellenben Nyolcaska egy szúnyog lábujjnyi területen utat tört magának a Kishuszár ínyén...

Hogy aztán mi állt a hasmenés hátterében....ma sem igazán tudom. Tényleg a fogacska lett volna a bűnös? Vagy Zalán azon káros szenvedélye, hogy eltántoríthatatlanul szeret kukázni? És minden idegen tárgyat a szájába venni? Minél X aktákba illőbb annál inkább? Nem tudom. A lényeg, hogy elmúlt és egyébként is pehelysúlyú Zalánomnak újra esélye van némi hízásra. 
Mert az nagyon nagyon ráfér.....