Ja, és abszolút kiborító.
Ez három külön esemény volt, és bár eredetileg csak kettőről akartam mesélni, a harmadik visz mindent.
Meglepő volt az, hogy Zalán lekódolta a céges telefonomat, puszta passzióból. Általában van rajta kód, de ezért vagy azért egy ideje nincs a pin kódon kívül semmi. Reggel levettem a töltőről, bekapcsoltam. LÁttam ugyan, hogy valami fura van rajta, de mivel életre kelt és késésben voltam, nagyon nem foglalkoztam vele. Hanem aztán amikor telefonálnom kellett volna, kiderült, hogy olyan funkció nem elérhető. Betűs és számos kódokat kért. Hát videóra kellett volna venni az arckifejezésem. Hirtelen nem tudtam, hogy reggel én bénáztam el valamit vagy mi a bánat történt. Nem lehet azonban olyan észrevétlenül, tudattalanul valamit lekódolni, főleg betűk és számok kombinációjával.Sok mindent elfelejtek vagy kimegy a fejemből, törlődik, mintha soha meg nem történt volna, de azért ennyire még nincs gáz.
Rögtön hívtam az elsőszámú gyanúsítottat, Zalánt, pont vele volt Tibi is. Ő rögtön hárított és kategórikusan cáfolta, hogy bármi köze lenne az ügyhöz. Továbbra sem értettem semmi, azon füstölögtem, hogy valami bűvésztrükkel biztosan el lehet érni, hogy gyári visszaállítással valahogy kikerüljem a kódolást. Addig is használtam a saját telefonom, hurrá. Picit csodálkoztak olykor a vonal túloldalán, hogy nem volt számkiírás, de lapultam, mint dinnye a fűben. Persze a Főni külföldön, úgyhogy még ő sem tudott segíteni.
Aznap este már ágyban voltunk, de még Zalán a mi ágyunkban hentergett, beszélgettünk, mikor teljesen váratlanul kibökte, hogy ő kódolta le a telefonom, a kódot megtalálom a táskámban. Hirtelen azt sem tudtam, hogy mit mondjak vagy mit gondoljak. Egyáltalán igaz-e. Reggel nyilvánvalóvá vált, hogy a Zalán által megadott kombináció a helyes. Nem értem, hogy miért jó lekódolni a CÉGES telefonom. Nyilván azt gondolja, hogy egész nap sudokuzom rajta vagy a youtube-ot hallgatom, telefonálni meg minek? Egyáltalán nem értettem és nagyot csalódtam, hogy ezt meg tudta tenni velem.... Persze cserében most nincs telefonja, sem tablet, a laptopja kódolt - ilyen marha menő dolga van. Viszont a tévét már csak nem csomagolom el, max a távirányítót tudom elrejteni, ha éppen formában vagyok.
Az ijesztőt Réka produlálta valamelyik forró estén, talán szerdán. Olyan perzselően meleg volt aznap, amilyet talán még nem is éltem meg úgy, hogy bringával hazafelé tekertem átlagos tempóban, nehogy kinyiffanjak. A menetszél úgysem ért semmit, az pedig, hogy a szemgolyóim meg akartak sülni (szintén a menetszélben), nem akartam elhinni. Az ellen hogy lehet védekezni? Hát nem sok ötletem volt. Egy üveg jéghideg víz mindig volt nálam, de csak egyszer nyúltam hozzá a héten, amikor napközben valahogy kevesebb kedvem volt inni, így nem voltam eléggé hidratált....
Szóval ezen a forró napon Réka lovagolni volt hivatalos 7 órára. Furán néztem rá, amikor a fekete lovaglónadrágját, csizmáját magára öltötte, de ő kitűnően bírja a meleget, igazi nyári gyerek (valaha én is az voltam, ám nagyjából 30as éveim óta vagy amióta először terhes lettem - a kettő közel van egymáshoz) egyre kevésbé tudom elviselni a meleget, egyszerűen leszívja az erőm, mint egy vámpír és kóválygok, mint egy szomjas pelikán egész nap. Vagy hát kóvályognék, de ugye létezik olyan, hogy légkondi.....
Réka már nem úgy lovagol, mint akár néhány hónapja (vagyis szoros kontroll alatt), hanem kap egy lovat, aztán azon kell egyenes vonalban, átlóban, jobbra- balra ügetnie, kétpontos lovaglás meg ilyenek. Általában nagyon békés, nyugodt pacikat nyüstöl, de most Virág hátára pattant, akit annyira nem ismert. Azt tudta róla, hogy kedves ló, egy kanca, nem túl nagy termetű, de ennyi. Mikor azonban kicsit nógatta már a nyeregben űlve, a ló hirtelen megugrott és vágtában tört ki. Réka még nem tanult kifejezetten vágtázni a lóval, bár nem tudom, pontosan milyen tananyag van előtte és utána. A lényeg, hogy mindkét lába kicsusszant a kengyelből, a kantárt pedig nem meghúzta, hanem eleresztette, szóval a ló tényleg nem tudta, hogy most mi van. Átugrott valami nagy bokrot, aztán megfordult, visszatért a homokos pályára, ahol Réka lecsusszant róla és belefúródott a talajba. Majd visszaügetett az istállóba, a biztonságba.
Szerencsére nem esett baja, bár az egyik vádliján van egy patkó lenyomat....ő persze, mármint Réka, nem panaszkodik. Rögtön a ló után ment, visszahozta a pályára és visszaült a nyeregbe, ami egész bátor dolog szerintem, ha nem is meglepő, hiszen annyira szerelmes a lovakba, hogy eltűnődök olykor, vajon ez normális-e még.
Réka tehát túlesett egyfajta tűzkeresztségen, leesett a lóról és visszamászott oda.....Persze kipirult, izgatatott, csupa mosolya arccal tért haza, hogy ez is megvan.
És hát a harmadik ügy. Csütörtökön telefonált a Mester, hogy jövő héten tudna is kezdeni a fürdőszobán. Úgy megörültem, végre. Nagyjából 3 percig tartott a boldogságom (pedig még nincs is kész), aztán visszahívott, hogy vízgázos viszont bedobta a törölközőt, lemondta a munkát. Hiába ajánlották őt többen is, hiába szóltunk hónapokkal korábban, hogy egyeztessena burkolóval, nekünk egész nyáron megfelelő, dolgozhatnak, amikor "ablak"van a naptárukban két nagyobb projekt között. Hiába. Ezt ugyanúgy nem értem, mint Zalánt és itt ég inkább igaz, hogy tehetetlennek és megalázottnak érzem magam, hogy ezt meg lehet tenni velünk. Úgy, hogy tele van a garázs káddal, csempével és mindenféle fürdőszoba cuccot rejtő dobozzal.
Pénteken hozott egy másik szakit a burkoló, hátha bevállalja extra melónak. Kb. 2 nap munka az egész egyébként. Ő egy idősebb úr, úgy néz ki, mint a Szomszéd Nője Zöldebb filmben Jack Lemmon apja. Egyből sóhajtozott, hogy huhh, első emelet, ez már neki nagyjából határeset...aztán kiderült, hogy az emeleti fürdőszobáról van szó, szóval trappolhattunk felfelé. Feltett ezer kérdést, megnézett minden csapot a garázsban, aztán másnap visszahívott, hogy nem tudja elvállalni, neki ez túl nagy munka. Hát most egyiknek túl kicsit, másiknak túl nagy....A lényeg, hogy itt vagyunk július elején vizes és gázos nélkül, egy 20-án nagy projektba csapó burkolóval és elegem van az egész rohadt felújítás történetből. Legjobban a víz-gáz szerelőket utálom. Na kivéve azt, aki végül majd megcsinálja, ha elég szépen könyörgünk. Kérdés, hogy mikor. Melyik nyáron?
