Ma délután elmélyülten pötyiztünk Rékával, közben a "The Bachelor" aktuális szériájának utolsó epizódja ment a tévében. Az a rész, amelyben a pasas két lány közül végre menyasszonyt választ magának. Ahogy a képernyőn kiteljesedett a boldogság és a leendő ifjú pár elégedetten turbékolt, Réka egy maréknyi pötyit szórt a fejemre, nagy kék szemeivel viszont azt nézte, ahogy az a barna hajú lány a tévében elfogadja az eljegyzési gyűrűt vőlegényétől....
- Ki lesz az én férjem? - kérdezte aztán hirtelen Réka.
Susogtam neki némi finom sablonszöveget a hercegről fehér lovon, aki most még nagyjából szintén óvodás max. kisiskolás lehet, de Réka nem akart arról a lovagról tudni...
Susogtam neki némi finom sablonszöveget a hercegről fehér lovon, aki most még nagyjából szintén óvodás max. kisiskolás lehet, de Réka nem akart arról a lovagról tudni...
- Én apát szeretném....
- ???
- Apa lesz az én férjem. Mert ő a legjobb apukám. (neki is csak egy darab van, de így fogalmazott, na. ) Hagytam csacsogni, hagy mondja, hagy mondja, hisz élvezet volt minden szava. Közben valami belemehetett a szemembe...finom fátyol ereszkedett mindkettőre egyszerre.
- Apa lesz a férjem. És sok fagyit eszünk. A fagyi egészséges ám. Felnövünk tőle és egészségesek leszünk.
- De Apa az én férjem....- krákogtam, amikor már bíztam benne, hogy nem csuklik el a hangom idióta módon.
- Nekem ő kell. - szögezte le határozottan Réka.
- Megértelek, bár egy kicsit öreg lesz hozzád....
- Nem baj....Nem baj ám.
Réka hozzám szalad, ha elesik, megüti valamilyét, bármilyen bánata van. Mai napig hisz puszim gyógyító erejében. Csak hozzám bújik úgy, mint egy édes puha kiscica, ahogy mesét olvasok neki vagy történeteket találok ki a kiscicáról. Hízelgőn, tele szeretettel, melegséggel. Puszijait is szűken osztogatja rajtam kívül mindenki másnak. Csak nekem mondja édes kis hangján "nagyon szeretlek".
És mégis. Létezik e szebb vallomás, jobb értékelés, nagyobb dicséret a fentieknél egy apa számára? Szerintem nincs.
