Szombaton kezdett el köhögni Rékum, rögtön olyan hurutosan, csúnyán. Akkor már sejtettem, hogy nem lesz ebből ovi ezen a héten. Másnap kehes lett Zalán és Tibi, majd mára virradóra jómagam is. Szóóóóval ismét "dáthásak" vagyunk mindannyian egyszerre. Tibi torka még fájt a múlt héten, úgyhogy nem is emlékszem, mikor volt nálunk egészséges mindenki egytől egyig....Mindenesetre Réka tök boldog, hogy nem kell mennie oviba. És még lándzsás útifüvet is kap naponta háromszor.
Ahogy az már lenni szokott, mint minden nyavalyával, ami felsőlégúti, most is végigköhögte, krohácsolta, fuldokolta az egész éjszakát szegénykém. Valamikor 3 óra körül kapott egy kiskanálnyi orvosságot, amit éjszakai köhögésre szokott ajánlani a doktornéni és kisvártatva jobban lett tőle, azaz tudott aludni a köhögéstől. Plusz a nagypárnámat neki adtam és addig sakkoztam vele és a további párnákkal, amíg félig ülő helyzetbe nem került Réka. Mégis nekem olybá tűnik, hogy az egész éjszaka nem szólt másról, mint hogy hol ez köhögött, hol ez, majd amaz....Kész koncert.
Úgy volt, hogy ma lesz a fogadóóra az oviban, az a bizonyos ELSŐ. Pénteken délután, ahogy mentem Rékáért az oviba, váratlanul megközelített Ed. óvónéni, hogy most derült ki, hogy hétfőn értekezletük lesz a megjelölt időpontban, így elmarad a fogadóóra. A miénk is és PaffKatáé is. Merthogy mi ketten írtuk be magunkat 23-ára 13 ill. 14 órára. Majd a faliújságon levő táblára bökött, hogy jelöljek be rajta egy másik időpontot. Azt hittem dobok egy hátast. Nagyjából egy hónap múlva van szabad időpont (bevallom, mérgemben meg sem néztem, de 3-4 hét biztosan. Hiszen közben a 23-as létszámú csoport többségének a felmenője lefoglalt már egy napot a táblázaton. PaffKata anyukája márciust emlegetett, ami azért kicsit durva....)
Csalódott voltam, mert bár igaz, amit Ed. óvónéni említett, hogy ezek a fogadóórák nem is kötelezőek, csak nagycsoportban, azért mégiscsak kíváncsi az emberlánya, (azaz anyukája), hogy mit művel a lánya az oviban. Reggel elviszem, délután érte megyek és hogy a kettő közötti cirka 6-7 órában mi történik, halovány lila gőzöm sincs. Azon túl, hogy "minden rendben volt Rékával", amit minden nap megkapok. Persze fordulhatok mindig a szimpatikus faliújsághoz, mely elmondja nekem szívesen, hogy arra a hétre mi van eltervezve a Manó csoport aprónépe részére, mégis én többre is vágynék.
Aztán... mire Réka és Kata jópárszor lecsusszantak az sárkányos csúszdán az ovi udvarán, már lazítottam, elpárolgott a mérgem. Ami késik, nem múlik, no. És tényleg igaz lehet, amit Tibi is mondott később, este, hogy sok újdonság és meglepő dolog aligha kerül majd említésre azon a fogadó órán.
Megint másról: Tibi szombaton bevágtatott egy üzletbe, majd rövidesen kijött onnan hóna alatt egy kerékpárral. Én nem voltam jelen a beszerzésnél, mert Zalek bealudt a hátsó ülésen, amit már nagyon vártunk, így mi hárman az autóban maradtunk. Így esett, hogy Réka a bordó pillangós bicaj helyett egy narancssárga-kék FIÚ kerékpárt kapott. Persze én voltam a hibás a végén, merthogy azzal "küldtem be" a boltba az uramat, hogy lehetőleg uniszex színt válasszon. Ha Zalánnak 2-3 év múlva biciklizni szottyanna kedve, ne egy rózsaszín, Barbie-s, tündi-bündi négykerekűre kelljen felpattannia.
Mondjuk, Réka nem reklamált, sőt, oda-vissza volt a boldogságtól. Valami ilyesmit elkaptam M. mamának címezve, hogy "Piros jobb lett volna, de neeeeem baaaaj....." viszont ez mégiscsak a legelső bringája, egy 16"-os csoda, csillogó-villogó, vadonatúj és bár tagadhatom, de szépnek szép. Néha megakad a szemem a vázon feltüntetett nemtoménmilyen BOY feliraton...Még jó, hogy Réka egyelőre nem nagyon penge angolból. Hogy az olvasást ne is említsem. :)
TOTÁL más téma, egyáltalán nem illik ide, de meg kell jegyeznem, hogy kb. 2 hete Rékám egy délutánon szégyellősen súgta a fülembe az ovi öltözőjében: "Kakáltam a vécébe...." Juhéééé, megtört a jég, 1 év ovi után (igaz, ez két intézményt takar) immáron nem kizárólag itthon és a rokonoknál pakol barnamackót a vécébe Rékám. Apának elmesélte, hogy magára húzta a függönyt és úgy kakált. Kérdésünkre, hogy megzavarta e valaki, azt felelte: "Igen, PaffKata...." Hazafelé sétálva az oviból azért elnyomtam egy mosolyt. Nagyon sürgető lehetett az az inger, ha Réka kénytelen volt engedni neki.....
