Vasárnap reggel nem nagyon akaródzott kicsekkolni a szállodából, de végül úgy döntöttünk, hogy hazamegyünk. Nem is próbáltunk még egy napot maradni. Ki tudja, lett volna-e szabad szoba. Általában a kutyás szobák hamar elfogynak, ha a fél szálloda üres, nekünk akkor sincs hely, ha pont a kutyások már elkeltek.
Gyorsan összepakoltunk, lementünk reggelizni, szinte utolsókként. Később átjött a Labrador „anyukája”is (az „apukája” még péntek este kifejezte rajongását, majd aztán szombat reggel újra) hogy megszeretgesse Diót, persze össze-vissza hízelgett neki a dög. Majd jött a takarítónéni, hogy jaaaj, itt kutya van, de cukiiii, hagy simogassa már meg. Ő is kapott pár lelkes csókot, megsimogatni nem hiszem, hogy volt ideje. Tanultunk is valamit. Távollétünkben az ajtóra érdemes kirakni a „kutya van a szobában és egyedül van” táblát. Nem tudtuk, hogy ilyen létezik, a takarítónéni némileg megkésve akkor nyomta a kezünkbe. Igazából ritkán maradt az eb egyedül, csakis ha az étterembe költöttünk el némi időt. Ő azért egy felnőtt kutya most már vastagon és mint ilyen, védi a területét. Idegen behatolásra ugat sűrűn és izgatottan.
Szomorúan távoztunk. Talán még ennyi búbánat egy szálloda elhagyásában soha nem jött össze nekünk. A gyerekeknek már minden bajuk volt, lógatták az orrukat, főleg Zalán, de vigasztaltam, hogy bő 8 nap őszi szünet van előttük, nehogy már búslakodjanak itt nekem. Mi Tibivel már másnap dolgozunk. Az empatikus készségeiken még dolgozunk kell, mert nem nagyon izgatta ez őket.
Végül fél óra késéssel, de büntetlenül ,nehéz szívvel elhagytuk a szállodát. De visszatérünk, abban biztos vagyok! Remélhetőleg már tavasszal.
Mindent bepakoltunk a kocsiba és elbattyogtunk a közeli horgásztavacskához, mert olyan szépen sütött a nap. Réka úgy döntött, hogy a kocsiban marad. Megint nála volt a telefonja, naná. Itt elég nagy volt a népsűrűség, úgyhogy az erdőbe menekültünk, a csodás Mecsek fái közé.
Annyira csodálatos az őszi erdő, valami kimondhatatlan szerelem fűz hozzá. Emlékszem, elég későn szerettem bele az őszbe, írtam más sokszor, amikor 2007-ben Rékával a pocakban eljöttem szülési szabira és megszállt a zen…..akkor figyeltem fel a nagy babavárásban, hogy milyen csodálatos is az ősz és méltatlanul volt mellőzve általunk. A Mecsek sem kivétel, fantasztikus színes az erdő , tényleg lenyűgöző. Amikor eluntuk az erdei séta során az egyre szaporodó tócsákat és vizesárkokat, visszafordultunk, mert már nem volt cserenadrágunk és Pécset még mindenképpen útba akartuk ejteni.
Találtunk a leg-legbelvároshoz közel parkolóhelyet és nyakunkba vettük a várost. Azaz csak 4en, Réka úgy döntött , a kocsiban marad…..nem érezte jól magát indokkal. Sajnáltam, mert sokat vesztett és nem sokat nyert ezzel a hétvégi mini őszöléssel, se wellness, se erdő, se városnézés…..Pécs mindazonáltal minden várakozásunkat felülmúlta, gyönyörű szép. Addig bóklásztunk az ódon utcákon, amíg le nem jártuk a lábunk. Akkor egy pékségben vettünk elemózsiát, majd a főtéren Réka matek tanárába ütköztünk. Most mi a valószínűsége ennek? Jót vihogtunk ezen. Ők Bikalon töltöttek pár napot.
Figyeltem az embereket, olyan helyesek, jól öltözöttek, felszabadultak voltak. Akadtak külföldiek is, bizonyára, bár leginkább magyar szót hallottam. Zsúfolásig megteltek az éttermek, kávéházak kinti asztalai, mi nem voltunk ennyire lazák, nem mertünk már akkor sem "vegyülni". Egyszer megakadt a szemem egy hátizsákos anya-apa pároson is három Zalán forma fiúval.... hát azok sem unatkoznak, az egyértelmű volt. Többször kereszteztük egymás útját, valamelyik fiú mindig duzzogott, egy másikat az apja szidta éppen. Amikor már semmi másra nem vágytam, csak hogy visszaüljünk az autóba és induljunk haza, akkor megtettük ezt is. Este 8-ra hazaértünk és még vagy 2 napig eléggé vágytam vissza, picit ott maradt a hegyek között a lelkem….
Itthon a szomszéd néni közölte, hogy csőtörés van a házban és nem tudni, hogy közös cső vagy az övé, szóval gyorsak legyünk túl a fürdésen, mert jön a fia és elzárja a vizet az egész házban. Végül nem így lett és kiderült, hogy csak az ő mosogató közeli csöve szivárog, de így 3 nap idill után másmilyen hazatérésre vágytam valahogy. Back to reality frankón!
