Hát igen, más volt ez a fogadóóra valahogy. Egyrészről rögtön azért, mert ugye másik tantónénik vannak és nincs két egyforma ember, hogy lenne ugyanolyan a fogadóóra? Valahogy úgy éreztem, hogy máshol van a hangsúly. Eddig úgy ültem a fogadóórán, mintha hájjal kenegettek volna, olykor lopva szétnéztem a teremben, hogy a tantónéni még mindig hozzám beszél-e és ha igen, akkor vajon nem téveszt e össze valakivel, akinek egyenesen zseni a gyereke. Szóval mindig szuperlatívuszokat hallgathattam és közben örültem, mert arra jöttem rá, hogy ezek a tantónénik ISMETIK a gyerekem, tudnak róla néhány kulisszatitkot.
Most a két tantónéni szinte közrefogott, egyszerre beszélhettem kettőjükkel (elmúlt években egy teremben ugyan, de külön ücsörgött a két tantónéni). Rögtön azzal fogadtak nevetve, hogy bár ritkán találkozunk és SOHA nem beszélünk (hiszen nem találkozunk, úgy nehéz is volna), simán kitalálnák, kinek az anyukája vagyok, mert olyanok vagyunk, mint két tojás, én és Réka. Ezen elszórakoztunk egy kicsit és én úgy tettem, mint aki érti, miről beszélnek. Én ugyanis nem látom a hasonlóságot, azt a borzasztó nagyon nem. :)
Igazából azon volt a fókusz, hogy van e gond. Mivel Rékával nincs, így nagyon komoly témák nem is merültek fel. Én megkérdeztem, hogy leadhatja e Réka az atlétikát, mire elirányítottak Zs. nénihez, akit még annyit sem látok a suliban, mint a saját tantónénit.....úgyhogy félig-meddig feladtam a törekvésem. Majd jövő félév elején.
Szóval Rékával minden rendben, aktív, érdeklődő, minden érdekli, mindenben benne van, órán sokat zsizsikel (vagy hogy is mondták??), mocorog, olyan, mint egy sajtkukac, oda kell figyelni, hogy lekössék. Szokott is unatkozni órán, szokta mondani. Vannak hiányosságai, elmaradt házi, otthon felejtett holmi, ezért kapott négyest szeptemberi és októberi szorgalomra. Viszont biztattak, hogy lehet ez még jobb is, lesz még ez jobb is.
A háj tehát elmaradt, mármint a kenegetésem, amúgy van belőle deréktájon egy-két kiló, viszont kedvesek voltak a tantónénik, valahogy merevebb fogadtatást vártam, de végül olyan jól elbeszélgettünk. Persze nem ismerik úgy, mint É. és E. az első két osztályból, akkor egészen más lett volna a fogadóóra, velük, de hát ez a helyzet az adott, úgyhogy nem nyivákolok. É. azért alapított a gyerekeknek egy dráma szakkört, írtam is neki a facebookon, hogy örülök, hogy van közös órája idén is a csodálatos 3. B-s gyerekekkel. Visszaírt, hogy nagyon jó őket újra látni, olyan kreatívak. fogékonyak és cukik a drámás csoportja....Tudom, hogy nagyon szereti őket.
Fél hétre értünk haza. Villámgyorsan összevágtuk a matek házit, vagyis kijavítottam a hibákat vacsifőzés közben, aztán még valamit átnéztünk, de meg nem mondom mit....De most megyek, mert a gyerekek már ágyban, de elfelejtettem átnézni Réka német háziját, az meg volt ma is, lesz holnap is, mármint házi, úgyhogy van dolog. Jó éjt!
