Tegnap délután, este, késő este meg-megakadt a tekintetem Réka némely holmiján. Konyha asztalon felejtett hajcsat, mütyűrös táska, a kanapéra hajított hálóingje (100% Pedantéria nem nálunk lakik), amiben előző éjszaka aludt.....Erdei iskolás hét van a suliban, úgyhogy a drágám az ElsőBével egyetemben a hétfői és a keddi napot a Nefag-on tölti (aki nem szolnoki, annak infó, hogy ez egy olyan hely, ahol tök jól ellehet tölteni akár az év összes környezet óráját is és még egy pici vadaspark is figyel a területén, arról a klassz játszótérről a méretes fa játékairól már nem is beszélve. Szóval nincs kétség, nagy élmény lesz ez a két nap a gyerekeknek.) Ez azzal jár együtt, hogy ott is aludtak múlt éjjel, faházakban, emeletes ágyakban, tücsökzenére (bár ez utóbbi itthon is akad).
Ez az erdei iskola is olyasmi, ami nem volt még az én időmben, sajnos. Nem egész héten vannak távol a sulitól, legalábbis az alsósok tudtommal nem. Szerdán pl. lesz suli, de csak hogy feldolgozzák és átbeszéljékt az élményeket az órákon (remélem, semmi traumatikusat nem kell kianalizálni majd a gyerekekből, hehe....) Rögtön csütörtökön viszont újra útra kelnek, a nem túl távoli Besenyszögre mennek valami faluház/alkotóház/hagyományörző nemtommibe, ahol ismét ezer program vár rájuk délután 3-4 ig. Jellemző, hogy ebből csak az maradt meg, hogy mindenki elkészítheti és megsütheti saját túrós batyuját. Nyami. Kemencében sütik. Hát nem tök jó? Pénteken újra iskola, újra emésztik a tanultakat és az élményeket. Mire visszaülnek a padba ugyanúgy, ahogy múlt héten feszítettek, már csak három hét lesz a tanévből.
Úgyhogy a tegnapi napot a szülinapos Zalánnal ünnepeltük kettesben, majd 8 órától hármasban (meglepően korán hazaesett a ház ura....) Előzőleg vettem neki egy kiló epret a zöldségesben, itthon pedig megnéztük együtt azt a dínós filmet (félig oktató, de inkább szórakoztató), amit a minap kaptunk ajándékba. Közben az eper elfogyott, a tejszínhab szintén, én, mivel beteg vagyok mint a kutya, na ez egy külön történet lenne, arra ébredtem, hogy csorog a nyál a számból, szóval bealudtam a dínós filmen, de sebaj, a lényeg, hogy Zalánnak tetszett és már ma meg szeretné nézni újra az ismét családi körbe pottyanó Rékával.
Egész este kóstolgattam az "egygyerekes" létet, egyszerre tetszett és volt fura. Jó része, hogy nagyságrendekkel kevesebb melóm volt, Zalán szelíd volt és bájos, figyelmem mind a 100%-át élvezte (a mosogatás megvárt), nyugalom volt és még az idő is lassabban pörgött....ám valahogy légüres térben is mozogtunk. A Tündér hiányzott. Nem nagyon, hisz tudtam, ma már családegyesülés lesz, plusz arról is meg voltam győződve, hogy Réka cica lubickol a jókedvében. 11-kor rámírt a facebook-on az egyik ElsőBés anyuka, hogy tudunk e valamit a gyerekekről, hát no news is good news alapon ajánlottam neki, hogy dőljön hátra, igyon egy pohár bort és lazítson! Utolsó infóm az volt a gyerekekről, hogy rendben megérkeztek a Nefagra (biciklivel mentek, valami 5-7 km táv.) Mi éppen filmet néztünk, Arbitrage, Richard Gere-rel. 5/3,5...fogjuk rá....Ahogy vége lett villanyoltás és tente.
Na és ezzel hopp le is telt az a fél óra, amit blogolásra kiszorítottam magamnak, úgyhogy pá, kis aranyaim, pá! Folytköv. remélem, holnap reggel.
