2012. augusztus 14., kedd

Ágyban

Ez egy régi bejegyzés (tavasszal alkottam valamikor, majd megfeledkeztem róla némileg). Most nyomok egy "közzététel" gombot.

Hogy is volt ez?

Aludtam én...

1) egyedül a leányszobámban (1985-2003-ig....fogjuk rá, na)
2) Tibivel együtt a "hitvesiben" (2004-2007 - ágyak közben cserélődtek)
3) Mi a "hitvesiben", Réka a rácsosban (2008)
4) Mi a hitvesibe, Réka közöttünk (2009-2011)
5) Réka közöttünk a hitvesiben, Zalán a rácsosban (2011)
6) Mi a hitvesiben, gyerekek a saját ágyukban....

És azt hittem, ez már a boldog "the end", a végállomás. De nem. Újabban a gyerekek ugyan elalszanak a saját ágyukban este, - ez főleg Zalánnak megy nagyon gyorsan - ám az éjszaka vagy a hajnal valamely órájában olykor egyikük vagy másikuk, esetleg mindkettőjük átvándorol mihozzánk. Réka rendszerint az én oldalamon próbálkozik, Zalán Tibién. Van, hogy mindenki ott ébred, ahová lefeküdt, van, hogy Zalán Tibihez bújva hortyog reggelig, máskor Réka rajtam tölti a fél éjszakát, megint máskor úgy alszunk, mint a pockok, mindenki egy rakáson. Kiszámítani lehetetlen, hogy milyen forgatókönyv várható és azt sem tudnám megjelölni, melyik elrendezés számomra a legkedvesebb. No nem mintha a gyerekeket ez érdekelné...

A múlt hétvégén aztán történt két megmosolyogtató helyzet is (én legalábbis elég sokáig vigyorogtam magamon). Szombatra virradóan arra ébredtem fel félig-meddig, hogy valaki a hátamra próbál mászni, meglehetősen nagy kitartással. Felnéztem a homályos alakra (nem felejtettem magamon a szemüvegem) és azt hörögtem álomittas-felháborodottan:
- Rééééééééka, mit keres a szádban Zalán cumija????....- pislogtam párat, kitisztult a kép - Jaaa, te vagy az Zalán? - azzal felnyaláboltam és transzfert biztosítottam neki az apjához. 

Másnap hajnalban arra nyitom ki a csipáim, hogy Apa és Zalán édesen összebújnak, Apa mocorgott, így megszólítottam. Hogy mit mondtam, nem emlékszem már, egyszer csak Tibi eképpen szólott, mintegy mellékesen....
- Ez itt Réka.....
- ???? - átnyúltam megtapiztam Zalánt (vagy akit annak hittem)
- Ez Zalán. Olyan uborka feje van..... - feleltem mélységes meggyőződéssel. 
Még váltottunk egy pár szót nem-de-nem-de stílusban, majd Tibi annyit mormogott.
- Nézd meg a haját.... - ujjaim végigfutottak a Tibihez bújó csomag fürtjein és azonnal tudtam, hogy elbuktam a szócsatát.

Ki is buktam magamra. Még félálmomban is. Mert az rendben, hogy sötétben minden tehén fekete, egyik 19, másik egy híján 20 és egyéb ide nem illő hasonlatok.....de azt hittem, vannak olyan erős anyai ösztöneim, hogy vakon és álmomban is megkülönböztetem a két gyereket, akik még csak nem is ikrek, nem is igen hasonlítanak egymásra. Ráadásul ivarilag egyik lány, másik fiú. Sajnos nem így van. Keverem őket, mint szezont a fazonnal. 

Ja és akkor még azt el sem árultam, hogy olykor képtelen vagyok megkülönböztetni, melyikük szól hozzám a másik szobából, annyira tök egyforma a hangjuk. Gááááz?

Utóirat: Mondottam volt, ez egy archív bejegyzés, azóta visszatértünk a hatos ponthoz, ami az alvást illeti....