A két percek embere és az angyal, aki nem alszik itthon

Közben persze lehet nekem akármilyen vinnyogós kedvem, állomásozhat az én fejem felett állandóan egy helyes kis fekete felhő (ami azt illeti, az egész nyarunk szinte egy fekete felhő alatt telik. Nem képletesen, ténylegesen. ) attól még az élet megy tovább. Mármint ÉN dolgozom, TIBI meg szaladgál a gyerekek nyűgjeit megoldandó egyik helyről a másikra...

Kedden fogorvosnál jártak, mégpedig gyermek-fogorvosnál. Rékám felső egyes fogacskája (egyik) hónapok óta mozog. Nem gyengén, brutál módon. Mégis valahogy nem akar kiesni. Már ferde, kiáll, saját életet él, mindent csinál, csak éppen nem távozik Réka szájüregéből. Pedig már - példás anya módjára - egy nagy doboz Playmobile-t is ígértem a csajnak, csak szedje már ki azt az (engem) idegesítő fogat. Nem szedi ki az istennek sem....Senki hozzá nem nyúlhat. 

Szóval kértem időpontot, a fiúk és a lány pedig egy heti várakozás után besétáltak A.Z. magán rendelésére (a börtön mögé...hát ott rendel, na.) Tibi úgy tűnik a két percek embere, ha orvosról van szó, legyen az magán vagy tb-s. Doktornéni belenézett a csaj szájába, megmozgatta a fogat, majd ahelyett, hogy kirántotta volna ENGEM boldoggá, Rékát fogatlanná téve, közölte, hogy majd kiesik az a fog, ha akar. Egyelőre ott a helye. Akkor tenne rosszat, ha kihúzná. Hát komolyan, én voltam olyan pipa, mikor Tibi benn tartózkodásuk 120 másodpercéről beszámolt nekem délután.....3 hónapja UGYANÚGY  mozog az a fog (na jó, kettő), mitől a bántattól esne ki? Doktornéni tanács: adjunk neki almát, majd abban benne marad. Annál azért dörzsöltebb a Réka, oldalt eszik cirka 8 hete. Szóval fölösleges kör volt az egész, mindegy, pénzt nem kért a dokinéni. Majd lesz valahogy a foggal is, csak nem azzal fog érettségizni! 

Két nappal később a baleseti sebészetre vitte kontrollra az uram a leánykámat, hogy mégis mi legyen a benne levő dróttal. Idézem a telefonbeszélgetésünk. Pontos idő: 14 óra

- Szia! Ugye nem felejtetted el, háromig van rendelés az rendelőintézetben....

- Ó, onnan már megjöttünk.

- Komolyan??? És....mit mondtak?

- ...Jónapot, ó, minden rendben, viszontlátásra.

- Tessék?... Tényleg?

- Aha....na jó, nem. Azt is mondták, hogy majd ha B. doki visszatér szabiról, kiszedi, viszlát. Sokat mondok, ha 2 percet voltunk benn.

Hát mondom én, hogy az uram a két percek embere. Ha orvosról van szó.

B. doki EGÉSZ augusztusban nyaral, legalábbis minden valószínűség szerint, szóval már az ISKOLÁS Réka kezéből szedik ki a drótot. Nagyon boldog vagyok ezzel is, mondhatom. Igyekszem arra koncentrálni, hogy gyógytornára nem szorul, tök jól van a gyerök (mondja a tb-s, hálapénzt nem kapó doki), ami mindenképpen egy jó hír, hogy finoman fogalmazzak. 

Időközben Rékám elköltötte első iccakáját "nemcsaládi" körben. Katáéknál aludt vasárnap éjjel. Fura volt,valamikor hajnaltájt kibotorkáltam pisilni, menet közben nyugtáztam, hogy Réka ott gömbölyödik a takarója alatt. Mire visszajöttem, ráébredtem, hogy amit láttam, bizonyára a plüsskutyája lehetett, a barna....merthogy Réka Katával alszik a piros kanapén egy egészen másik lakásban. Kicsit aggasztó, mi minden nem tűnik fel, nodehát nem volt rajtam szemüveg.....

Az angyalkák édes álma...(alul Réka)

Gyomorideg és egyéb csemegék

 

 

Tegnap bemondták a híradóban, hogy elkezdték a tankönyv csomagok kiszállítását az iskolákba országszerte, tekintettel a veszedelmesen közeledő új tanévre. Erre nekem rögvest összeugrott a gyomrom. ÁÁÁÁÁ! 2014/2015-ös tanév. Melyben nagyobbik sarjunk iskolás nagylány lesz. Én még mindig nem emésztettem ezt meg, bár valamennyire felfogtam. Muszáj volt, tekintettel arra, hogy nem csukott szemmel szaladgálok a lakásban, így az íróasztal, a rajta virító iskolatáska és az egyre másra valahonnan előbukkanó tanszereket látni vagyok kénytelen.

 

Közben Réka várja a sulit, azt mondja, nagyon is! És persze az eszem tudja, hogy helyt fog állni, talán nem is akárhogy, mégis be vagyok tojva. Egyrészt, mert ő még olyan kis szétszórtka. Hétvégén uszodába mentünk, melyre az ő holmiját a megszokott rózsaszín úszótáskába csomagoltam. Isteni szerencse, hogy a fürdőruha már rajta volt, mert indulás előtt az utolsó pillanatban elszaladt még pisilni itthon, majd annak rendje és módja szerint a vécében felejtette a táskáját. Nekünk sem tűnt fel, csak a pénztárnál. Szóval mi mindent fog szét- és elhagyni majd elsőben?

 

Ugyanakkor úgy általában is tele vagyok feszültséggel. Egyelőre csak halvány tervem van, hogy logisztikázzuk le azt, hogy szeptembertől begyűjtsem mindkét gyereket oviból és suliból, valamint hogy haza is érjünk 5 óra magasságában. Ehhez át kell térnem a fél 8-16 óráig tartó munkaidő sávba. De Tibi akkor egyedül viszi őket suliba/oviba reggel, amivel kapcsolatban csak annyi megjegyzésem van, hogy a nyári szünet idején minden egyes nap megvárja, amíg maguktól felébrednek. A drága szentem nem képes őket édesded álmukból felriasztani. Márpedig 7 óra körül szeptember 1-től mindenkinek ébernek kell lennie és legalább 80%-os készültségben. Nekem pedig negyed 8-kor ki kell lőnöm otthonról. Feltételezem, hogy majd én előkészítem a kis magzatjaim a napra, már csak ébredezniük kell a fél 8-as indulásig. Az iskolában háromnegyed 8-ra ott kell lennie Rékának.

 

Nem tudom. Amúgy is minden bajom van. Bővült a munkaköröm, nőtt a feladatok száma, szeptemberben egy nagyleltár van előttem, amit nekem kell majd kiértékelni...ettől önmagától kiakadok és pszichológus után sóvárgom. Ennek tetejébe jön az őszi szezon, a pörgés, az a leheletnyi, nem állandó, de hullámokban jelentkező idegbaj.....A gyerekek mamáznak, apáznak, mindeneznek, csak nem velem vannak, ez pedig nagyon fáj. Ennek ellenére hétvégén ordítozok velük, mert összekenik a frissen festett falat gyúrmával, mert képtelenek felöltözni, pedig már 10x szóltam. Csodálkozok magamon, hogy idegesítenek a saját gyerekeim, mi lenne, ha még érdemben időt is töltenék velük?!

 

Szóval valahonnan erőt, hitet és biztatást kellene gyűjtenem, hogy megoldódik majd minden, kialakul, aminek és ahogy ki kell....Ennek ellenére régen voltam ilyen negatív hangulatban. Azt sem tudom leírni, amit szoktam, hogy "hát majd összekapom magam, minden rendben lesz a végén", mert fene tudja, úgy lesz e....

 

Utálok ilyen borús bejegyzéseket írni, bugyborékolt is már bennem jóideje, de nem tudtam túllépni rajta, hát ide öntöttem....