Amikor néhány évvel ezelőtt (7 darab egészen pontosan) végre találtam magamnak egy noooormális fogorvost, majd vele együtt átmentem egy "nagygenerálon" (egy-két új tömés beszerzése és vagy hat (!) régi fájdalmas cseréje), elhatároztam, hogy ezen túl ha cigánygyerekek potyognak is az égből, én bizony minden évben szépen el fogok járni a fogorvosi kontrollokra. Jó kislány leszek! Mert akkor olyasmi történt, ami azelőtt egy ideje már nem, tökéletesen rendben voltak a fogacskáim. Illetve a töméseim. Szóval, mindkettő. Ezt az áldásos állapotot pedig mindenképpen szerettem volna fenntartani hosszú távon is.
Azt nyugodtan állíthatom, hogy az én fogorvosom egy tündér. Tényleg az. Kedves, barátságos, nem utolsó sorban jó munkát végez a számban. Amóta hozzá járok, még új tömésem nem volt, pedig semmi különös újat nem csinálok. Hozzá tényleg jó betérni, pedig ugye fogorvosnak ő is csak fogorvos. Káprázatos memóriája van, évek távlatából is emlékszik, ki vagyok és mi vagyok, milyen sorrendben tömte a fogaimat (talán mini kódokat ültet a fogaimba, nem tudom.) Szóval imádom! Kis szépséghibája, hogy a tb kártyám nem sokat ér nála, privát vizeken evez...Node jártam én hosszú évekig körzetes fogorvoshoz (egy állat volt! Az is!), nem is bírták sokáig a töméseim, a szerencsétlenek.
Utoljára 2011 nyarán jártunk nála, szóval a 2012 év fogorvosmentesen pergett le alattunk, ami miatt szívtam is a fogam eleget (szó szerint :) Pár hete összeszedtem magam, hogy na most aztán felhívom és kérek időpontot, úgyis 1 hét várakozási idő minimum befigyelhet. Közben Tiborom egyik bölcsesség fogából is kipottyant a tömés, úgyhogy már biztos volt, hogy családi kontroll lesz. Kaptunk is időpontot Húsvét utáni keddre, azaz tegnapra.
Úgy terveztem, hogy kísérletet teszek mindkét gyermekemmel, vajon bele lehet e őket varázsolni a fogorvosi székbe? Két éve a 3 éves Réka már roppant jól érezte magát a rendelőben, be is zsákmányolt mini fogkrémet, matricákat és még ki tudja mit, ám állkapcsát sorosan összezárta. Oké, hagytuk, hagy akklimatizálódjon. Idén azonban már 5 éves elmúlt, szóval ideje lett volna egy első vizitnek. Annak ellenére, hogy olyan 90%-ban biztos voltam benne, hogy minden fogacskája hófehér és hibátlan.
Természetesen elkéstünk. 4 óra helyett 4 óra 20 perckor nyomtam meg a rendelő csengőjének gombját a rohadt forgalmi dugó miatt (az eső meg szakadt, naná) Aztán jött a gyors megkönnyebbülés, az előző időpontot birtokló sorstársam fogazata több időt vett igénybe a tervezettnél, szóval még várnunk is kellett. Ez idő alatt Réka minden széket kipróbált a váró apró szobájában. Egy pólóra vetkőzött, amikor én pulcsiban is fáztam (ment már bennem a majré), majd fel és alá szaladgáltak a rosszaságban mindig partner Zalánnal. Nem győztük csitítani őket.
Egész nap vadalmaként vigyorogtam és lelkesen beszéltem a fogorvos társadalomról és kiemelten a mi fogorvosunkról a gyerekek előtt. Visszanyeltem minden belőlem kitörni készülő "úúú, nem akarok fogorvoshoz menni...." kezdetű mondatot. Amikor azért mi következtünk, volt pár pillangó a gyomromban. Én már csak ilyen maradok. Hosszú évek gyötrelme és kínlódása nem múlik el nyom nélkül. Valamennyien betódultunk a rendelőbe, csevegtünk egy kicsit arrról, hogy mekkorák a gyerekek és hogy hogy repül az idő....aztán menthetetlenül el kellett valakinek foglalni azt a zöldeskék széket a szoba közepén.
Meglepetésemre Réka lelkesnek mutatkozott. A doktornő kérdésére, hogy ugyan megmutatja é neki a 20 gyöngyfogacskáját, előugrott valahonnan mögülem és máris a szék szélén evickélt. Először doktornéni óvatosan, mindenfajta eszköz bevonása nélkül nézett rá a fogaira, majd ahogy - gondolom - látta, no para a lányban, lámpát is kapcsolt, közel is húzta Réka nagyra tátott szájához. Egy pillantás a lentiekre, egy a fentiekre....majd még egy a lentiekre és Réka máris készen volt. Minden tökéletes a szájában! Annyira nagyon büszke voltam rá, hogy...hogy...nagyon! :) Hosszan válogatott a kinder tojás belsőket tartalmazó zsákocskában, majd kiválasztott egy pici fehér cicát, amit ajándékba megkapott.
Azután Zalán következett volna, ám ő határozottan és megtörhetetlenül ellenállt. Kőszoborként (vagy inkább gránit??) ült az apja ölében, látni sem akarta a széket, illetve benne magát, pedig még liftezhetett volna is benne, ahogy pár percel előtte Réka. Nem erőltettük, hagy szokja még a légkört pár évig! Biztos vagyok benne, hogy idő kérdése és ő is elveszti szüzességét fogorvosi szék terén.
Szeretném, ha félelem nélkül gondolnának a fogorvosra. Ha beépülne az életükbe, hogy minden évben legalább egyszer meglátogatják a doktornénit/bácsit, ez természetes lenne számukra, mi több, igényük lenne rá. Ahogy nekik már nincs lefekvés fogmosás nélkül (számomra gyerekkoromban volt sajnos), képtelenek "koszos fogakkal" álomra hajtani a buksijukat és ez nagyon jó!
Végül Tibi tömését pótolta a doktornő, nekem levetkőztetett pár fogamat (azaz leszedte a fogkövet), majd boldogan távoztunk. Jövő tavasszal folyt.köv. Nem mondom, hogy hiányozni fog a doktornő, mert tudok nélküle élni, de majdnem. :)
