2015. augusztus 3., hétfő

Zalán emlékszik :)



Vacsorázunk masni tésztát sajtkrémes szószban, reszelt füstölt sajttal, pirított bacon darabokkal....ezt rögtönöztem hat óra után, amikor észbe kaptam, hogy hamarosan éhes lesz az aprónép. Jóízűen falatozik mindenki, közben beszélgetünk. Egyszer csak Zalán megszólal. 
- Nagyon finom volt az a víz, az a....tudod....mmmmm, isteni volt! - pislogunk Zalánra Rékával, emésztjük a szavait, közben rágunk és nyelünk, jegesteát kortyolunk.
- Milyen víz? - kérdezi Réka, mert ő a kíváncsibb.
- Jaj, nem tudom, de annyira finom volt és olyan jó lenne még inni belőle.
- A görög víz, Zalán?  - így Réka, én maradok a pislog-rág-néz ki a fejéből triónál.
- Neeem, dehogy. Finom, édes víz, az a izé....amit a pocakodban ittam. A magzatvíz!

?! ?! ?! ?!

Hogy ez honnan jött és hová ment Zalán kobakjában, fogalmam sincs. Közel és távol nem volt téma sem a születés, sem a terhesség, sem a kisbabák....csak úgy, durr a közepébe, villámcsapásszerűen. 

Ez a vidám hírem Zalánnal a kapcsolatban. A kevésbé vidám, hogy krétai nyaralásunk kellős közepén feltűnt, hogy Zalán megint "rosszabbul" beszél, húzza a szavakat, sokszor egy mondatom belül 2-3 szónál is. Hogy tényleg észrevehető a romlás, jelzi, hogy a hétvégén mama rászólt, hogy nem kuuuuutya, hanem kutya, próbálja mondani úgy.....Ha ez ilyen egyszerű volna! 

Hogy mi hozza a jobb és rosszabb fordulatokat, fogalmam sincs. Ugye ez nem újdonság. De végképp nem fér a fejemben, hogy egy nyaralás kellős közepén mitől lehet rosszabb a beszéde? Mikor feszkó sehol, annál több béke, szánsájn és heppinessz....Nyilván nem itt van a kutya elásva. De hogy hol? Az is bosszant, hogy bő 2 éve nyomozunk ez ügyben és nem tartunk sehol. Pszichológiai figyelemre nem szorul, logopédiaira nem szorul...Kapunk persze ilyen-olyan tanácsokat, amiket persze igyekszünk majd betartani, de attól aligha lesz folyékony Zalán beszéde. Én legalábbis nem bízom benne. Nem kell neki semmilyen szakember segítsége, ez a lényeg. Nem tudom, talán úgy beszél, mint egykor Básti Lajos?! 

De nem fortyogok itt tovább, újat úgy sem tudok mondani.....

Hogy azonban mégis jó hírrel zárjam, vasárnap délután arra döbbentem rá, ahogy Zalánnal beszélgettem, hogy pörög Zalán R betűje. Régóta félig kész az az R, tegnaptól azonban tökéletes berregő. Azaz Rrrrregő. :) Összevissza, fennéslenn összecsókolgattam! 

Szoftverfrissítés



Szoftvert frissít a rendszerem, úgyhogy éppen ráérek. Reggel szakadt az eső, mintha dézsából öntötték volna, szerencsére negyed nyolc körülre, mire elindultam, nagyjából elállt. A buszom majdnem lekéstem, el is felejtettem, hogy óra húszra kell kiérnem és nem husznkilencre...azért a főnököm telefonszámára még emlékszem és a munkaköröm is rémlik haloványan. Fura megint itt lenni, főleg, hogy még egyedül vagyok. A gyártásos kolleganővel már találkoztam, az tiszta ideg, mert nincs áram odaát, a gépek nem tudnak dolgozni, nagyjából áll a gyártás. Hát üdv a fedélzeten, én azt mondom....! :)

Este dupla adag Ruminivel búcsúztattam a szabadságom Réka oldalán. A"datolyás" fejezetet olvassuk, szerintem nagyon izgalmas. Réka is alig bír magával. :) Furcsáltam, hogy a nagylány velem akar aludni éjjel, nem szokott már ilyen rohama lenni. Este, amikor az ágyába küldtük, sírva fakadt, de olyan keservesen, hogy egy emberként visszahívtuk. Nyomta aztán a könnyes kis arcát az enyémhez, ölelt és bújt, mint egy cicus....Hajnalban világosodtam meg, hogy ő is érzi a szabim végét. Ahogy ébresztett a telefonom, váratlanul megszólalt, hogy már megyek? Odasúgtam neki némi kivárással, hogy igen, készülődöm. Azt felelte, hogy ha visszamennék mégis, ő ott lesz az ágyban. Nem aranyos? Megremegett a szívem. Így még inkább fáj az embernek munkába menni. Persze lesz majd ennél még hajtósabb, stresszesebb a napindítás, ha iskola és ovi is beindul. Persze szentül megfogadom, hogy este mindent elrendezek, bepakolok, kikészítek, becsomagolok....aztán hátha idén úgy lesz.