Csütörtöktől vasárnapig, múlt hét
Lemaradtam a szerdánál múlt héten…Hát bevallom, már nem emlékszem, mi történt utána csütörtökön, de a péntek az nagy megkönnyebbülés volt, az biztos. Olyan érzés volt, mintha máris kitört volna a vakáció. Pénteken amikor hazaestem, rögtön elkezdtem romeltakarítani, katasztrófát elhárítani vég nélkül mosni, teregetni, rendet rakni, mert a nagy tanulásban voltak erős lemaradásaim. Estére olyan jó volt a méretében optikailag jelentősen megnövekedett méretű nappaliban leülni és pihenni. Ilyenkor mindig elgondolkodom, milyen klassz lenne, ha havonta egyszer legalább valaki kitakarítana helyettem...
Szombaton délelőtt a szokásos programtól eltérően – tanulás – nekifogtam nyugisan, ráérősen ebédet főzni, Tibi szundikált (ő a szőnyegen, a kutya a kanapén), a gyerekek pedig játszottak. Egész idilli volt. Folytattam a mosás- teregetés végtelen folyamatát, kertészkedtünk, tettünk –vettünk, vásároltunk, mamát meglátogattuk, szóval semmi különöset nem műveltünk. Vasárnap kiderült, hogy Zalán szórakozott velem és még nem írták meg a nyelvtan TZ-t. A kis huncut. Réka pedig kibökte, hogy egy A4-es oldal német szöveget kell megtanulnia másnapra. Úgyhogy segítettem neki egy kicsit, persze szenvedett, mint aki az utolsókat rúgja.
Délután belefogtam egy kis maratoni vasalásba, nagyjából 4 rész Csernobil ment le és nem is végeztem. Miért nem találnak már ki valamit a vasalás forradalmasítására?? (A Csernobil nem rossz, de úgy vagyok vele, mint a Titanic-kal annak idején, hogy sajnos tudom a végét, nem rágom le a körmöm izgalmamban….)
Este elvittük a kutyát sétálni, nagyon boldog volt. Fenn van a Tisza, árad, ezért részben a sétányon sétáltattuk, ami nem annyira jó, mert ott kerékpárosok, futók is előfordulnak, de igyekeztünk minél többet lenn lenni a parton. Itthon felavattam a zuhanykabint…mámor volt. Aztán meg hirtelen éjfél lett és beparáztam azon, hogy fogom magam kialudni reggel hatig…Hát sehogy.
Zalán szomorkodik, mert nem hívták meg a NEFAG-ra szülinapra. Nagyjából ott volt az osztályból minden fiú, neki pedig külön mondta az egyik ünnepelt, hogy ő nem lehet ott, nem mehet oda....Hamar túl lesz rajta, de nekem sokkal rosszabbul esett. Fáj a szívem érte. Később kiderült, hogy 3-4 gyerkőc is ünnepelte a szülinapját, lányok is, fiúk is, ezért volt az össznépi szülinap. Őt pedig nem hívták meg. Tudom, hogy nem szabad lenne komolyan venni, de valahogy nem nagyon barátkoznak vele a fiúk mostanában. Focizni nem szokott velük, mert egy harmadikos beszólt neki, hogy ő nem játszhat és ő nem ellenkezett. Azóta nem is próbálkozik focizni. Egyedül van és valahogy azt érzem, hogy kilóg a sorból vagy nem is tudom. Ilyen szempontból is klassz , hogy vége a tanévnek. Nem szorongok ezen, hogy rosszul érzi magát a suliban vagy nem....Már arra is gondoltam, hogy valamelyik fiús anyukát megkérdezem, vagy az ünnepelt fiú anyukáját, aki egyébként szimpi, hogy miért nem hívták meg Zalánt...De nem akartam, hogy szemrehányásnak tűnjön, hiszen nem annak szánom, csak szeretném látni, hogy hol van a gond. Ha van.
hétfő-kedd
Ami pedig ezt a hetet illeti – Rékának még középkori kisasszony süveget kellett barkácsolni töri órára és a töri felmérőt is megírták kedden. De már agónia volt ez a két nap neki. Este összepakoltunk, véglegesítettük a kisbőrönd tartalmát. Szerda korán reggel indulnak. Remélem, egyben hazajön, nem ismeri meg a miskolci kórházat, sem másikat és nagyon jól fogja magát érezni.
Sütöttem nekik dupla adag sajtosrudat, hogy legyen min nassolni, legyen egy kis hazai és rántott hús is lesz a finom zsömikbe. Reggelire téliszalámis – vajas kiflit kértek. Nem mondom, van ízlésük.
Hát szóval ennek a tanévnek itt a vége, holnap kirándulni indul a csipet csapat. Jövő kedden le kell adni a tartós könyveket, így már egy sor tantárgyat nehéz lenne tanulni. Bár utolsó héten ki az a barbár, aki tanít valamit? Szerintem a tanárok is elfáradtak éppen eléggé, a legjobbak is.
Durva, de Rékáék kapnak pendrive-on idén nyáron is szóanyagot, amit őszre meg kell tanulni, vagy legalábbis ajánlott. Állítólag 50 A4-es oldalnyi szóanyag. Még nem mertem megnézni. Természetismeretből pedig összeírják minden fejezetből, hogy mi a lényeg és azt szeptemberben vágni kell, máskülönben baj lesz. Felmérőt is írnak belőle. Csak azért nem voltam felháborodva, mert most még nagyon messze van a szeptember és nem fogom engedni, hogy augusztus közepe előtt bármit is tanuljon a lány, hacsak nem fog veszettül unatkozni. Nem fog.
Ebből egyébként kitalálható, hogy az ofő milyen szakos.---
Szerda
Hirtelen beköszöntött a fülledt nyár, a nyakunkba szakadt és én újfent érthetetlenül állok az előtt, hogy tavaly nyáron milyen rongyokat húztam magamra ruha gyanánk. Nincs egy darab nyári göncöm sem. Gyorsan rendeltem 3 pólót (már vagy 2 he te amúgy, csak most érkezett meg) és két blúzt, de nyári nadrágom nagyjából három van, ebből egy fehér, tehát a hónap mind a 30 napján nem is hordható.Szoknya egy sem.... Hétvégén azt hiszem, vásárolnom kell. Nadrágot nem szoktam rendelni online, általában nem szoktam eltalálni a méretet.
A másik, ami miatt vinnyogok, az az időjárás. Reggel 5 perccel kerültem el egy marha nagy zivatart, délután 4 percet áztam.
Feltették a facebookra ama Nefagos szülinap fotóit, amire Zalánt nem hívták meg kb. egyedüliként....Hát még most is fáj. Zalánnak nem mutattam persze. Sem a vergődésem, sem a fotókat.
Felháborodásom viszont kifejeztem, hogy a rántott húsos szendvicseket érintetlenül hazahozta Szentendréről....Tilos volt enni a buszon, amivel utaztak. Majdnem mondtam valamit. Kétszer is. Mondjuk Tibi azonnal befalta a szendvicset, az nem veszett kárba, de akkor is. Szerencsére Zalán itthon reggelizett az út előtt, így nem halt éhen.
Rékáról nincs hír, állítólag az erdő közepén az erdei iskolában nincs térerő, sem net.
Én meg még mindig köhögök, valahogy nem tudok meggyógyulni, állapotom stagnál. ACC600-al lövök a kórra, remélem, jobb lesz.
