2015. július 5., vasárnap

Zalán, az abszolút állatvédő



Zalán uzsonnára olajos halat kíván (ez az új dilije, ugye). Falatozás közben megpillant egy legyet a konyhában cirkálni. Valahogy betévedhetett az ártatlan. Tibi rögtön felpattan, hogy adjon neki egy utolsó csapást, mire Zalán kétségbeesetten felkiált.
- Ne, apa! Ne bántsd, hagy rakja le a petéit!!!

___


Erről jutott eszembe. Akkortájt történt, amikor meggyet magoztam kosárszám, kilószám. Az egyik bio példányban találtam egy kövér kis kukacot. Mire észbe kaptam, Zalán meggylevélre rakta egy darab magozott meggyel együtt és levitte a kertbe. Hogy tovább élje a kis életét, ha már én voltam olyan rettenetes és megfosztottam a lakásától. A hűs bokrok alá helyezte a levelet, hogy ne legyen melege a kukacnak. Majd megvárta, hogy ízlik e neki a meggy, eszegeti e. Hát....

Ez Réka volt



Pénztártól való távozás után rögtön felnyitok a gyerekeknek egy  kb. 2,5 dl-es gyümölcslés üveget, mely hirdeti, hogy tényleg gyümölcsből van. Ezt remélem is, az árából kiindulva. Hűtve is van, nagy a meleg, a gyerekek 1 percen belül eltüntetik. Még nem is érkezem érdeklődni, hogy milyen a nedű, Réka rikkant egyet, ahogy szokott.
- Na EZ látott már narancsot!