2017. június 5., hétfő

Helló, nyár!


Zalán ballagását megelőző délutánon tartották Zalán elsős szülői értekezletét a suliban.
Rékát a mászóka alatt találtam a többi csajjal és ország-várost játszottak a koszban. Kisegítettem őket egy-két megfejtéssel, aztán betrappoltam az étkezőbe, amiről tudtam, hogy légkondis (marha meleg volt) és ahol már gyülekezett a banda. 

Az ismerőseim közül majdnem én érkeztem először, azok közül mindenképpen, akikkel szívesen ültem volna egy asztalhoz. Aztán azonban egyik jött a másik után és végül öten ültünk körül egy négy személyes asztalkát. Szerintem életemben ilyen jól szülőin még nem szórakoztam. Szerintem azért, mert örültem annak, hogy ennyi jó ismerősöm lesz az osztályban. Tartottam volna attól, hogy egyedül leszek, nulla ismi vagy cimbora. Itt ettől nem kell tartanom. Pl. Zalán legjobb cimbijének anyukája, aztán M., Réka két osztálytársának anyukája és még igazából számba sem vettem, hogy pontosan hány ismerős lesz még.

Más volt egy kicsit Ketteske anyukájaként ott ülni, tudom, mi a dürgés, hogy úgy mondjam....Annyira nem ittam naívan a tanárok minden szavát, pontosan tudtam, mi az, ami igaz és mi, ami inkább marketing....Itt volt pl. a csodálatos balettmester felszólalása, mely szerint akár a balettintézet is elérhető az ő óráiról ( heti 1x1), diszkréten vihogtunk.  Hogy ragaszkodnak az ünneplő cipőhöz, fekete ünneplő nadrághoz és fehér inghez az évnyitón, hát azt is barokkos túlzás, mert ez éles kontrasztban áll azzal, ahogy általában kinéznek a gyerkőcök az évnyitón és zárón, főleg a felsősök, de mindegy, Zalán tiptopp lesz abban a két órában, amíg rajta lesz az ünneplő ruha.

Jókat kuncogtunk, no, jó lesz ez. Kitöltöttünk néhány papírlapot, jelenléti ívet, szórólapot úszótanfolyamról és a külön német órákról. Csak viccelek, ami az utóbbit illeti. A tanítónéniket ugye nem ismerem személyesen, az egyiket még látásból sem nagyon. Nem tudom, hogy bujkált az elmúlt 3 évben. Mivel nagyon jó hírük van, hát bízom a legjobbakban. 

Picit elbizonytalanodtam úszás tekintetében....Nem vagyok biztos benne, hogy jó ötlet oviból kipottyanván belökni kéttanra, heti 3 tantermi tesire és 2 úszásra, ami nem pancsi, hanem faltól-falig tempózás és még ott lesz a logopédia és a heti 1x vívás....Lesz egy kis szintugrás....Tantónénik azt ígérték, hogy első évben mindent megtanulnak a suliban, ami szükséges és ez a németre is vonatkozik. Ez jól hangzott, Réka már így is nyüszített, hogy jövőre már nem fogok tudni tanulni vele, nyifinyifi....Hát persze, hogy fogok segíteni, drága kicsikém, mire jók az anyák? Tényleg nem nagyon tanultunk elsőben Rékával, de  mondjuk ő túl volt az elsős anyagon, mire suliba került, bár ez Zalánra is igaz, ha belegondolok....   

Ami helyenként megrémít, hogy jövőre lesz két gyerekem, akiknek heti 5 német óra lesz az órarendjében. Plusz Zalán németül énekel, rajzol és ragaszt,vág, fest, gyurmázik. Ez eléggé rosszul hangzik, de szeptemberre biztosan megemésztem és még véletlenül sem ugrik ettől össze a gyomrom. Elvileg 28-an lesznek az osztályban, vagyis 14 fős bandában tanulják a németet. Apáczais és Műszakis könyveik lesznek elsőben, mert szerintük ez a legjobb. Réka könyveihez képest lesznek újak, pl. az előírt betűs füzet és még egy másik magyar mf....majd meglátjuk. 

Az első hét rögtön nagyon kemény lesz a suliban, mert péntekre esik szeptember elseje, vagyis az első tanítási nap. Évnyitóval indítanak és ismerkedéssel. Hogy melyik lesz az ő tantermük, még nem tudni. Rékáé viszont már kiszivárgott, mennek egy ugrással még hátrább az udvarban, viszont a terem maga nagyobb és közelebb van az étkezőhöz és a rajziskolához is. Mivel az igazgató lánya osztálytárs, joggal bízhatom benne, hogy a nyári szünetben fel lesz újítva, ugyanúgy, ahogy az idei.....

Tanszerlistán is végigmentünk, majd össze kell szerkesztenem magamnak, hogy abból mit szükséges még beszerezni. Iskolatáska, uzsonnadobozok, kulacs, tornazsák van. Tornacuccot ad a suli egységeset (úgy emlékszem ingyen) .

Második héten egyből szülőivel nyitunk, akkor majd a részleteket is ki fogjuk vesézni. 
Másfél óra után kb. végeztünk, nem volt vészes a diszkrétre állított légkondi alatt. Néhány anyuka kérdezett még baromságokat, pl. hogy a ceruzákat mi vegyük e meg és jó e mintás elejű füzet vagy csak a sima (??), de hát na. Legalább mernek kérdezni. 

A suliból vágtattam Rékáért, aki végre újra eljutott vívni a nagy TZ tengerből kievickélvén. A vívó ruha a sí overál és a kényszerzubbony kereszteződése, a sisakról ne is beszéljünk.....30 fokban felér egy kínzással a ruci. Az összes gyerkőcről patakzott a víz és piroslott az arcocskájuk, de nem tudtam észre nem venni, hogy milyen vidám és boldog ott az összes gyerek....Réka is, nem mellesleg mert az év záró matek TZ-je ötös lett (éves anyag), aminek nagyon örült. Én is.  

Ez a nap, a csütörtöki volt a nagy felszabadulás napja, pedig nem is április négyre esett (bár azt is csak annak hívták). Szerdán már elárulták a tantónénik, hogy több dolgozat ebben a tanévben már nem lesz - ezért hihetetlen hálás voltam nekik, az utolsó két hét szabadon maradt. Mivel szerdán a dolgozatokat ki is osztották, amit addig írtak, hát le is zárhattuk a hetet. Remek, csodás, pezsgőbontás. Hallottam egyszer egy tanártól, hogy a május már egy másik dimenzió a gyerekeknek, sok mindenre már nem jók és ezt idén a saját bőrömön is tapasztaltam. Okés, nem alap suliba jár, német tagozat, furulya tanszak, vívás....versenyek és fellépések, bál és gála....Elfáradtunk mérhetetlenül, Réka inkább fejben, én inkább idegileg, lelkileg....Ránk fér a megérdemelt 3 hónap pihenés....

Bár még nem tört ki hivatalosan, de csütörtök óta azért éljen a vakáció, éljen a nyár!