Ott kezdem a történetet, hogy Rékám még 2 éves sem volt, amikor egyszerre csak szerelemre lobbant a betűk iránt. A Fisher-Price féle telefon volt az első mestere, onnan tanulta a betűk legjavát teljesen magától. Majd második szülinapjára kapott egy frankó táblát (zöld, mint egykor az iskolánkban), amelyhez kis mágneses betűk és számok csatlakoztak. Nem telt bele néhány hétbe és nagyjából minden betűt felismert és néhányat le is írt. És itt ennyiben is maradt a dolog. Kíváncsi volt, hát megmutattam neki melyik az S betű vagy a T. , de nem kaptam vérszemet, hogy most aztán iziben megtanítom a gyereket olvasni, biztosan menne neki az is....(valószínűleg nem ment volna.)
Aztán telt múlt az idő, közben igazán a betűkkel nem is foglalkoztunk. Néha leírtam, hogy "Réka" vagy "Zalán", esetleg a rajzai alá, hogy APA...MAMA....BABA...Ő pedánsan le is betűzte ezeket a szavakat, de nem igen érdekelte tovább a téma. És azt sem tudtam nem észrevenni, hogy az összeolvasás varázsa (tudománya?) még nem érintette meg, így a szavak nem voltak több számára, mint egy kupac betű.
A héten egészen váratlanul aztán megint asztalra került az írás ügye. Kérte, hogy írjak le valamit, ő pedig majd elolvassa. Rendben. Leírtam: AUTÓ. És elolvasta. Hoppá! Újabb szó. CICA. Elolvasta. Elolvasta????? Új szó: APA. Ez is ment. Leesett az állam, nem is akartam elhinni. Végül Apa írt le egy ötbetűs szót....az már kifogott Récin. De akkor is. Azt hiszem, valami elindult.
Nem tudom egyébként, hogy mi az, ami betűhalomból szót képez Réci számára. Ehhez meg kell érni valaminek a kis kobakjában? Nagyon érdekes téma, izgalommal figyelem, hogyan alakul a fejlődése ezen a téren. Figyelem, mert egyébként a tanítás, mint olyan, túl Réka saját természetes érdeklődésén, tudásvágyán, idegen tőlem.
Harmadnap rajzolgatott Réka a kisasztalon, amikor egyszer csak megmutatta a füzetét nekem.
- Leírtam valamit, látod?
- Mit írtál, szívem? - kérdeztem gyanútlanul, mert játékból gyakran ő írja össze a bevásárló listát pl., azt hittem, most is ilyesmiről lehet szó.
- Ezt. - dugta az orrom alá a füzetet. - AUTÓ.
- Hát ez fantasztikus! - álmélkodtam őszintén. A papíron ugyan TÁUÓ szerepelt, de ez mit sem vont le Réka érdemeiből. :)) Sőt, a T és Á betűk olyan szabályosak, hogy az már gyanús.
Dicséretemen felbuzdulva újra írásnak látott.
- Megint írok, anya! - mondta. - Leírom, hogy AUTÓ. - Az A és Ó után azonban már mást gondolt.
- Inkább rajzolok ide egy házat! - azt hittem, megzabálom.
