Helyzet ugyanaz

Nem sok dolog izgalmas és fordulatos történik mostanában a mi házunk táján. Orrot szív a porszívó, százas zsepis zacskók válnak semmivé egyik napról a másikra, szorgosan adagolom a gyógyszereket, elszántam kergetem a gyerekeket a különböző orrspray-kkel, mese nélküli lefekvéssel fenyegetem őket, ha nem veszik be a gyógyszerüket, immunrendszert erősítünk, gyümölcsöt eszünk, hársfateát iszunk tengernyit....gyógyulgatunk.

Éééés lassan-lassan látom az alagút végét. Bár nincs a családban vidáman szellőző orr, csak randán eldugult és Zalánéból is frankón szivárog valami zöldes izé, azért most már megmaradunk. Jövő héten még az ovit is célba vesszük. Talán nem lesz hóvihar és el is jutunk oda.

Hétvégén azért - takonykór és kehesség ide vagy oda - Apa fotózott és készült néhány nagyon klassz kép....Főleg Rékáról. Zalán sajnos nem látott a dáthától, egyemismeg...Arra is rájöttem arra, hogy egy kis csokoládé kilátásba helyezésével csaknem profi topmodell magasságokig emelkedik a lányom pózolás dolgában. Sajna az egyszerű szépszó, kérés, könyörgés már régen kevés az együttműködéséhez....Node csoki az szerencsére olyasmi, ami MINDIG van itthon. :) És nehem, nem. Nem félek bevetni. 

Tiszta PaffKata :)

Ja és arra is rájöttem, hogy Rékum tényleg egyre inkább hasonlít rám. 

Hógolyó

Szőnyi Bartalos Mária: Hógolyó

Így forgatom,
Úgy forgatom,
A kezemben
Összenyomom.

Jó keményre
Meg is gyúrom,
A hóembert
Megcélozom:

P U F F!
Hoppla hó!
Talált
A hógolyó!

Zöld lábnyom

Hogy jutott ez eszembe?


http://www.greendependent.org/


http://hannamikoltaronlelle.blogspot.com/search/label/Z%C3%B6ldF%C3%B6ld


Avagy, hogyan takarékoskodunk mi /hogyan igyekszünk környezettudatosak lenni. 


Lássuk a terveket és ami már megvalósult:

- mosóport nem veszünk december óta, helyére mosószóda és mosószappan dara került + peroxid. Enyhe szépséghibája a dolognak, hogy egyelőre az öblítőmet, mely úgy hozzám nőtt, nem tudom mellőzni. Így bár talán felesleges, de azt használok. 

- háztartási olajat gyűjtjük (nálunk az Abonyi úti MOL kút veszi át)  illetve kevesebbet használunk belőle. A "deep fry"-os dolgokat lehetőség szerint mellőzzük, pl. a sült krumplit is a sütőben készítem, fűszerekkel, minimális olajjal. Szilveszter óta már azt is tudom, hogy ezt a gyerekek jobban is szeretik a szokásos sült krumplinál.

- szelektíven gyűjtjük: papír (szóróanyagok, reklámújságok), PET palackok és kupakjuk, fehér és színes üvegek, + befőttes üvegek mennek M. mamához

- tervezzük, hogy leszokunk a konyhai papírtörlőről.

- minimalizáljuk a popsitörlő használatát - eddig sajnos nem csak arra használtuk, amire elsősorban való

- rövidebb ideig zuhanyozom.....

- gyerekek egy vízben fürdenek, viszonylag kevésben

- amióta csak egy háztartásban élünk Tiborommal, csakis energiatakarékos izzókat használunk.

- Nagybevásárlásnál nem kérünk nejlon szatyrot, itthonról visszük a textil táskát (vagy legalábbis a sokszor felhasználhatót) 

- takarékoskodunk a fűtéssel. 20 fok az átlaghőmérséklet nálunk, éjszaka 17-18. Ha elmegyünk itthonról, minimumra vesszük a fűtést.
- Csak ott világítunk, ahol tartózkodunk. Csak úgy nem ég a lámpa sehol.
- Igyekszem a húst, zöldségféléket, gyümölcsöt nem a szupermarketből beszerezni, hanem ismerős, megbízható forrásból (szomszéd néni, M. mama tyúkjai, Tata malacai, Papa és Tata bio gyümölcsei....) 
- igyekszünk olyan kukazsákot venni, ami lebomlik magától
- Tibi nem magától érthetődő természetességgel huppan be reggel az autóba, ha munkába indul. Előkapta a bicaját (erről majd lesz egy bejegyzés) és olykor gyalog vág neki az útnak. No persze ebben segít az is, hogy hol jár manapság a gázolaj ára. Mert hát nanááá, hogy dízel autónk van....amikor vettük, még bőven olcsóbb volt a gázolaj, mint a benzin. 
- nyáron a klíma nem megy ész nélkül. Nem is tudna, mert lelki szemeim előtt folyton azt látom, hogy száguld a villanyóra számlálója, amikor a légkondi forog. Csak annyira használjuk, ami még megment bennünket attól, hogy megpárolódjunk a lapos tető alatt.
- Ősszel nyílászáró csere ill. felújítás történt nálunk. Hogy ezzel mennyit spóroltunk, jövő januárban derül ki.
- elektromos kütyük éjjel vagy ha házon kívül vagyunk nem állnak stand-by-on
- Szárítógépünk nincs (pedig olykor jó lenne...ahogy egy mosogatógép is. Különös tekintettel arra, hogy mindig folyó vízben mosogatok.)
- komposztáló de jó volna! És egy kemence is! 
- Cserépkályhát beüzemelhetnénk
- Mosódió milyen lehet?


Egyelőre ennyi....

Szolgálati közlemény

Ha valaki esetleg tudja, hogyan lehet a blog bejegyzéseit megvédeni a másolástól (különös tekintettel a fotókra), kérem segítsen nekem és dobjon egy e-mail-t. Vagy egy kommentet, ha az egyszerűbb.

popianyu@gmail.com

Köszönöm előre is! 

Réka mondta - 31. rész

Drogériában olyasmit teszek, amit hosszú évek óta nem (nagyjából 2006 óta), a parfüm részleg előtt kóválygok és még bele is szagolok ebbe és abba. Rékát persze minden érdekli.

- Anya....én is megszimatolhatom? - kérdezi. Hát persze. Óvatosan szuszmákol egyet, majd kitör:

- Ne haragudj, anya, de ez nagyon büdös!!!

Az eladó lány úgy nevetett, majdnem leesett a kislétrájáról.

***

Vacsora asztalnál beszélgetünk, kinek milyen napja volt. Konkrétabban, hogy érezte magát Réka az oviban. Az ebédről beszélgetünk, amikor Rékának beugrik valami. 

- Borzasztó volt....borzasztó.....hogy....M.-nek szülinapja volt és engem nem hívott ki maga mellé az asztalhoz tortát enni....A PaffKatát meg kihívta....
Hát nem szomorú?

***

A gyerekek a fürdőkádban pancsolnak, amikor pár pillanatra kilépek a hálóba friss, tiszta törölközőért. Réka ezzel fogad, amikor visszatérek.

- Zalán belekakált a vízbe.

- Micsodaaa?? - hördülök fel kidülledt szemekkel.

- Neem...csak vicceltem. - vigyorog a bestia a habokból. 

***


Réka lesodorja az asztalra a baracklevemet. Bő 1,5 decit kap inni a szőnyeg....
- Semmi baj. - mondom haláli nyugalommal, mert rutinos vagyok. - Hozok papírtörlőt, takarítsd fel! 
- Jó. - mondja megszeppenve és nekilát a melónak. Kicsit noszogatni kell, de Zalán szolidáris, lelkesen segít neki. Egyszer csak hirtelen Réka mégis sírva fakad.
- Vááááááááá! 
- Mi a baj????
- Kérjél bocsánatot! - ordítja felém és vádlón rám mutat.
- De miért? 
- Mert csúnyán beszéltél velem.
- Én??
- Te! Teee!
- Mit mondtam mégis?
- Hogy takarítsam fel azonnal.
- De hát ez nem csúnya, te.
- De igen, az!
- Te borítottad fel a poharat, neked is kell feltakarítani.
- Nem igazság! Nem!
- ....
- TAKARÍTSD FEL A BARACKLEVET, DE AZONNAL! - ordítja lila fejjel. 
- Az nem fog menni, sajnos. - közben Zalán egy részét felitatja, a másik felével elbánok én....


Megtanultam (a saját káromon) hasonló helyzetben a legjobb, ha nem veszünk tudomást a kitöréséről, minél nyugodtabb maradok, annál jobb. Olykor meg is szoktam mosolyogni, nem lehet, nem tudom megállni. Aztán mintha megnyomnának rajta egy gombot egyszerre  lecsillapodik és szelíd lesz újra, mint egy bárányka.


****


Az egyik hipermarket felé tartunk, hogy a szokásos nagybevásárlásra sort kerítsünk.
- Harangoznak! - kiált fel Réka a bevásárlókocsik mellől.
- ....
- Hat óra van. - folytatja. 
- Ó..... - hervad le hirtelen.  - Már bezárt a C und A.......
Erre asszociált a 18 órából. Nem semmi a nő.


***


Ákos koncertet nézünk a laptopon. Réka megmagyarázza.
- Ez a bácsit Ákosnak hívják.... Mert az a neve. Ezért van most Ákos koncert.


****

Bicikli, bicikli, de gurul a bicikli....

Szombaton kezdett el köhögni Rékum, rögtön olyan hurutosan, csúnyán. Akkor már sejtettem, hogy nem lesz ebből ovi ezen a héten. Másnap kehes lett Zalán és Tibi, majd mára virradóra jómagam is. Szóóóóval ismét "dáthásak" vagyunk mindannyian egyszerre. Tibi torka még fájt a múlt héten, úgyhogy nem is emlékszem, mikor volt nálunk egészséges mindenki egytől egyig....Mindenesetre Réka tök boldog, hogy nem kell mennie oviba. És még lándzsás útifüvet is kap naponta háromszor. 

Ahogy az már lenni szokott, mint minden nyavalyával, ami felsőlégúti, most is végigköhögte, krohácsolta, fuldokolta az egész éjszakát szegénykém. Valamikor 3 óra körül kapott egy kiskanálnyi orvosságot, amit éjszakai köhögésre szokott ajánlani a doktornéni és kisvártatva jobban lett tőle, azaz tudott aludni a köhögéstől. Plusz a nagypárnámat neki adtam és addig sakkoztam vele és a további párnákkal, amíg félig ülő helyzetbe nem került Réka. Mégis nekem olybá tűnik, hogy az egész éjszaka nem szólt másról, mint hogy hol ez köhögött, hol ez, majd amaz....Kész koncert. 

Úgy volt, hogy ma lesz a fogadóóra az oviban, az a bizonyos ELSŐ. Pénteken délután, ahogy mentem Rékáért az oviba, váratlanul megközelített Ed. óvónéni, hogy most derült ki, hogy hétfőn értekezletük lesz a megjelölt időpontban, így elmarad a fogadóóra. A miénk is és PaffKatáé is. Merthogy mi ketten írtuk be magunkat 23-ára 13 ill. 14 órára. Majd a faliújságon levő táblára bökött, hogy jelöljek be rajta egy másik időpontot. Azt hittem dobok egy hátast. Nagyjából egy hónap múlva van szabad időpont (bevallom, mérgemben meg sem néztem, de 3-4 hét biztosan. Hiszen közben a 23-as létszámú csoport többségének a felmenője lefoglalt már egy napot a táblázaton. PaffKata anyukája márciust emlegetett, ami azért kicsit durva....) 

Csalódott voltam, mert bár igaz, amit Ed. óvónéni említett, hogy ezek a fogadóórák nem is kötelezőek, csak nagycsoportban, azért mégiscsak kíváncsi az emberlánya, (azaz anyukája), hogy mit művel a lánya az oviban. Reggel elviszem, délután érte megyek és hogy a kettő közötti cirka 6-7 órában mi történik, halovány lila gőzöm sincs. Azon túl, hogy "minden rendben volt Rékával", amit minden nap megkapok. Persze fordulhatok mindig a szimpatikus faliújsághoz, mely elmondja nekem szívesen, hogy arra a hétre mi van eltervezve a Manó csoport aprónépe részére, mégis én többre is vágynék. 

Aztán... mire Réka és Kata jópárszor lecsusszantak az sárkányos csúszdán az ovi udvarán, már lazítottam, elpárolgott a mérgem. Ami késik, nem múlik, no. És tényleg igaz lehet, amit Tibi is mondott később, este, hogy sok újdonság és meglepő dolog aligha kerül majd említésre azon a fogadó órán.

Megint másról: Tibi szombaton bevágtatott egy üzletbe, majd rövidesen kijött onnan hóna alatt egy kerékpárral. Én nem voltam jelen a beszerzésnél, mert Zalek bealudt a hátsó ülésen, amit már nagyon vártunk, így mi hárman az autóban maradtunk. Így esett, hogy Réka a bordó pillangós bicaj helyett egy narancssárga-kék FIÚ kerékpárt kapott. Persze én voltam a hibás a végén, merthogy azzal "küldtem be" a boltba az uramat, hogy lehetőleg uniszex színt válasszon. Ha Zalánnak 2-3 év múlva biciklizni szottyanna kedve, ne egy rózsaszín, Barbie-s, tündi-bündi négykerekűre kelljen felpattannia. 

Mondjuk, Réka nem reklamált, sőt, oda-vissza volt a boldogságtól. Valami ilyesmit elkaptam M. mamának címezve, hogy "Piros jobb lett volna, de neeeeem baaaaj....." viszont ez mégiscsak a legelső bringája, egy 16"-os csoda, csillogó-villogó, vadonatúj és bár tagadhatom, de szépnek szép. Néha megakad a szemem a vázon feltüntetett nemtoménmilyen BOY feliraton...Még jó, hogy Réka egyelőre nem nagyon penge angolból. Hogy az olvasást ne is említsem. :)

TOTÁL más téma, egyáltalán nem illik ide, de meg kell jegyeznem, hogy kb. 2 hete Rékám egy délutánon szégyellősen súgta a fülembe az ovi öltözőjében: "Kakáltam a vécébe...." Juhéééé,  megtört a jég, 1 év ovi után (igaz, ez két intézményt takar) immáron nem kizárólag itthon és a rokonoknál pakol barnamackót a vécébe Rékám.  Apának elmesélte, hogy magára húzta a függönyt és úgy kakált. Kérdésünkre, hogy megzavarta e valaki, azt felelte: "Igen, PaffKata...." Hazafelé sétálva az oviból azért elnyomtam egy mosolyt. Nagyon sürgető lehetett az az inger, ha Réka kénytelen volt engedni neki.....

Balesetes, rajzos

Ma reggel enyhe fásultsággal vegyes szomorúsággal néztem végig a gyerekeimen, ahogy óvodába indultunk. Majdnem úgy néztek ki, mint akiket rendszeresen vernek. Réka tegnap délután versenyt szaladt PaffKatával, hogy ki ér előbb a sárkányos csúszdához. A sokadik körben megcsúszott és nekicsapódott a csúszda feljárójának fém (?) pereméhez. Szájjal. Persze ordított szegénykém, ahogy felfogta mi történt vele, majd amikor fogai közül vér szivárgott, rutinosan, rettegve, elsőként azt ellenőriztem, hogy minden foga megvan e a helyén a húszból. Nyomban megkönnyebbültem, amikor láttam, hogy fogsora hiánytalan....bár az ordítás nem igen csitult. Felhasadt az ajka, onnan szivárgott a vér. Mire hazaértünk, leánykám szájacskája úgy nézett ki, mint akin túlzott mértékű ajak feltöltést hajtottak végre, mégpedig csak az alsó ajkakra kiterjedőt.  

Este, miközben Rékának esti mesét olvastam (APG, naná), Zalán egyik kedvenc tevékenységébe fogott, az ágyon hason fekvő apja hátára pattant és azon vadul lovas vágtába csapott. Egyszer-kétszer futólag rájuk szóltam, hogy ezt nem kéne, mert sírás lesz a vége, mindhiába. Egyszer csak Zalán valahogy előre lendült, majd homloka nagy sebességgel találkozott az ágyunk fejtámlájával. Nagyjából teliben.  Olyan nagyot szólt mindez, hogy azt hittem, nem ússzuk meg az ügyeletet. Főleg, hogy néhány másodpercig, amíg a karomba nem vettem, nem lehetett tudni, hogy maradt e foga, betört e az orra  és egyáltalán.  Most rajtam volt a sor, hogy ordítsak ijedtemben, nálam jobban már csak Zalán tett így. Tibi hozott kanalat, hogy az esetleges duzzanatot lehúzzuk-nyomjuk.....Zalán fura módon hagyta is, jól esett neki a kanál hűvöse. Végül úgy nézett ki, a dolognak rosszabb volt a hangja, mint amilyen komoly a sérülés maga volt. Azért egy 4-5 centi hosszú lila csík jelen van a homlokán, de már mélysége nincs neki, mint a balesetek utáni percekben. Huh, úgy megijedtem!

A hét elején Réka hazapakolta mappájából az oviban mostanában készített rajzait. Egy gombolyagnak látszó izé, pálcikaemberkék, semmi különös....Megdicsértem, hogy szép ez és az, majd eltettem őket a táskámba, szinte meg is feledkezve róluk. Itthon Tibi viszont nem akarta elhinni, hogy Réka a saját rajzait hozta haza az oviból, szerinte elcserélte az irattartót valaki máséval. Pedig nem. 

Ízelítő ovis ill. itthon készült Réka rajzokból. 

Itthoni rajz. Amióta Aranyhajjal megismerkedett, nagyon sok királylányt rajzol. 

Még mindig itthoni. Ez nem királylány, hanem Anya Réka szülinapján. Mellém oda rajzolta önmagát is, abban a piros ruhában, amit a nagy napon viselt. Apa nem fért rá a képre, sőt, Zalán is csak pár vonal erejéig, futólag lett megörökítve. 

Ovis rajz.

Szintén

Szintén

Szintén

Dettó

Újra itthon. Itt Réka látható tekintélyes muszklikkal és Zalán, előttük asztal, rajta torta.

És a kedvencem az utóbbi időkből. A három grácia. Nem családtagok, nem barátok, még csak nem is hercegnők, csak egyszerűen kislányok a rajz témái

Kérdezte Tibi tőlem, hogy szerintem miért csinálja Réka, hogy nem rajzol az oviban. Illetve de, csak nem úgy, ahogy tudna. Pedig nem ő az egyetlen, akinek tehetsége van a rajzhoz (mert azt hiszem, ezt már régen nem túlzás leírni.  Azt feleltem, hogy fogalmam sincs. Agyaltam már rajta nem egyszer, nem kétszer, de végül is arra jutottam, hogy.... fogalmam sincs. A lényeg az, hogy itthon újra és újra megörvendeztet a leányka szebbnél szebb rajzokkal és hogy fejlődik, az egyértelmű. Lassan ott tartunk, hogy már nem sokáig tudok jobbat nyújtani emberábrázolás terén, mint ő....Na persze TIbitől örökölte a rajzkészségét, úgyhogy ezen nagyon nem kell csodálkozni.

Jövő hétfőn délután fogadóóra lesz az oviban. Mivel a hétköznapokban kevés infóm van arról, hogy mi folyik az oviban, túl azon, hogy minden rendben, Réka alig-alig mesél, ezért nagyon kíváncsi vagyok, mi fog ott elhangozni négyszemközt (hatszemközt) az óvónőkkel az elvileg rendelkezésre álló 45 percben. Vajon mennyire sikerült megismerniük Rékámat az elmúlt csaknem öt hónapban? Mi a véleményük róla? Majd jövök a beszámolóval. 

40 dolog

Amit tudni érdemes a 20 hónaposról

0) Becenevei: Zalán(ka), Zalcsika, Zozó(ka), Zaló(ka), Zali(ka), valamint:

Cumihuszár, KukisManci (nem vagyok szexista, Réka PunciManci) Kishuszár, PelenkásJoe, Pelenkahuszár, Hurvinyek, KisMuci, Muciiii, Macikám...ilyesmi.

1) A szeme sem áll jól, akkora csibész. Mókára és huncutságra mindig készen áll. 

2) Eszméletlenül jóképű. Amióta megszületett, azóta gyönyörködöm benne. Még akkor is szép, amikor ordít és vörös a feje. Ami kevés emberről mondható el.

3) Nagyjából 10,5 kg, azaz pehelysúlyú a 87-88 centis magasságához képest. 16 foga van, a további négynek egyelőre se híre, se hamva.
4) Az egész lényében árad valami pasis. A gesztusai, a mimikája, a dörmögő hangja. 
5) Kevésbé férfias vonása, hogy nagyon szereti a cumiját. Ha megtehetné, egész nap a szájában lógna...de csak alváshoz kapja meg. Legalábbis ezen vagyok....
6) És a macis takaró is elengedhetetlen tartozéka Zalánnak. Réka a minap ezt ordította az arcomba: "Nekem miért nincs macis takaróm???????????????" - nem akartam neki mondani (de azért megmondtam), hogy ez valamikor az övé volt. Soha rá sem bagózott, amíg Zalán szerelembe nem esett vele.
7) 11 körül alszik el délelőtt. Nyomok egy puszit a képére, betakargatom, majd célba veszem az ajtót. Ahogy a küszöbre lépek, menetrendszerűen visszahív egy erőteljes "ANYA!" felkiáltással. Visszatelepedek hát az ágya szélére és addig simogatom a hátát, amíg el nem szunnyad. Néhány percig tart mindez. És addig zavartalanul gyönyörködhetem benne.
8) Húsz hónapos létére szívesen veszi, ha hurcolom a fenekét. Itthon hajlandó is vagyok erre, olyan jó dédelgetni, összebújni vele...Utcán kizárt. Vagy a saját lábán jön, vagy a babakocsiban. Semmi lacafaca.
9) Nem bírtam tovább, a múlt héten néhány tincset levágtam a hajából. Hátul a nyakába lógott, oldalt a fülére nőttek a selymes, hullámos fürdök. Babahaja van még, így magam is megbirkóztam a művelettel
10) Imádja az apját. Ha hazaérkezik, én megszűnök létezni. Hacsak nem engedem, hogy ugráljanak a gyerekek a hátamon. Vagy nem osztok joghurtot, gyümölcsöt...
11) Csakis a saját ágyában alszik. Ha Tibin, a következetlenen múlna, ez már nem így lenne, ám Zalánom csak játékra használja a hitvesi ágyunkat.
12) Éjjelente hirtelen felriad. Fájdalmasan, rémálomból ébredően, pocakfájósan, nem tudjuk melyik. Utána hamar megnyugszik, de ritka a sírás nélküli éjszaka

13) Hogyan jellemezném Apát és Fiát? Mit két tojás. 

14) Dobja a labdát, olykor el is kapja, ugrál, lépcsőn váltott lábbal jár, fut, mint a nyúl...nagyon ügyes nagymozgásilag

15) Formák közül ismeri a szívecskét, kört (hengert), csillagot - a kockát és a háromszöget nem feltétlenül

16) Színek nem izgatják, talán a pirosat felismeri

17) Olykor úgy csinál, mintha énekelne

17,5) Amikor Rékát meglátja az oviban délután, hozzá szalad és megöleli.

18) Ha valami nem úgy van, ahogy szeretné, elkeseredésében képes és megüt. A szemüvegem a kedvenc célpontja.

19)  Kedvenc elfoglaltsága az olvasás, könyvek nézegetése Az ölembe vackol, a kezembe nyomja a könyvet és kéri, hogy mutogassam, mi van a képen. Ezt nagyon szereti. 

20) Szókincse három szóból áll, ANYA, APA, NEM. 

21) Tegnap rajzolt az óvodában egy gólyafészket Ed. óvónéninek. Körkörösen és firka szerűen remekül rajzol, ám eme tevékenysége egyelőre főleg abban merül ki, hogy Réka rajzait összefirkálja és ezzel az őrület szélére sodorja a nővérét. Többnyire helyesen fogja a ceruzát, máskor meg marokra.

22) Fogantyús puzzle idegesíti. Csak úgy hajlandó vele játszani, ha én kezembe veszek egy darab puzzle-t és Zalán felé fordulok: "Hová tegyem ezt a kiskutyát?" - majd ő nagy kegyesen a kívánt helyre bök, hogy... oda, ha annyira akarod.

23) Amikor autóval vagy kisvonattal játszik, gyakran leteszi a fejét a szőnyegre (fenék a magasban vagy simán hasal) és úgy tologatja maga előtt a járgányt. Ez olyan aranyos vonása...

24) Tudja, hol tartja Anya a csokoládé készletet. Olyan magasan, hogy még Réka sem éri el, még ha székre áll is fel.

25) Akár a konyha asztalnál is ebédelhetne, majdnem feléri az asztalt.

26) Ha bibit talál a kezemen, gyógypuszit ad rá.

27) Érzelemgazdagon sajnálkozik egy-egy törött játék, összefirkált rajz vagy elszakított könyv feleltt (" Óóóó...jaaaaaj.....") Akkor is, ha ő volt a hunyó.

28) Segít összepakolni a kockákat, ha végeztünk a játékkal

29) Integetni szokott a kukásautónak. És a sofőr bácsi visszainteget neki nevetve.

30) Azt a norvég mintás, "v" nyakú pulcsit, amit ollóval elnyisszantott a legelső alkalommal, amikor rajta volt...na azt azóta sem szereti. Pedig olyan szép holmi! 

31) Megsiratta a karácsonyfát, amikor díszeitől megfosztva kitettük a teraszra....Akárcsak annak idején Réka.

32) Idegenekkel barátságos, nyitott, mosolygós, kezdeményező. Főleg az idősebb nénikéket csípi valamiért.

33) Nagyon szeretne óvodába járni. Amikor a lépcső tetején elköszönök Rékától és figyelem, ahogy beszalad a csoportszobába, Zalán rendszerint hamarabb beér, mint Rékám.

34) Fázós a keze, Rékával ellentétben ragaszkodik a kesztyűjéhez mindenkoron. 

35) Itthon a "little blue lamb" féle kék puhatalpú cipőcskéjében jár és kel

36) Inni szokott a fürdővízből....

37) Imád a táskámban turkálni

38) Szívesen motorozik

39) Korábban sokszor fordítva tartotta kezében a könyvet, anélkül hogy ez a legkevésbé is zavarta volna, mostanában kezdi a helyes irányba átfordítani őket...

40) Imádnivaló, szeretnivaló kislovag, jófej jótesó, mindannyiunk szeme fénye (az egyik a kettőből)

Túrja és túrja....

Réka régen rájött, hogy ha bosszantani akar bennünket, szülőket, ennek egyik leghatásosabb  módja, ha fotózás alatt piszkálja az orrát. Az ám a móka! És hát azt tudjuk, hogy a tesók gyorsan tanulnak, minden huncutságban és csínyben benne vannak. Így aztán egész sok olyan (konkrétan szinte csak olyan) kép készült tegnap este, amit biztosan nem teszünk aranyszínű keretben fel a falra és a nagymamáknak sem küldünk belőle. Habár.....ha jobban belegondolok.....

Ébredések, altatások, rutinok

Ünnepek után gyorsan visszarázódtunk a dolgos hétköznapokba. Réka barátsága PaffKatával egyre szorosabbra fűződik, úgy látom, talán ennek köszönhető, hogy az őszi szünettel ellentétben most jóval kevesebb ellenérzése volt Rékának oviilag január elején. Emlegette ugyan, hogy mi mindent tervez csinálni majd a tavaszi és nyári szünetben, de igazából az kell mondjam, én szomorúbb voltam az ünnepek elmúltával, mint bárki a családban....

Lefektettem bizonyos szabályokat az új év kezdetével. Például, hogy fél 10-kor mindenki az ágyában ül-fekszik és igyekszik elaludni. (Apa és én kivétel vagyunk természetesen.) Ez az időpont még mindig elég késői, ám a mi életritmusunknak egyelőre megfelelő és egyben egy előrelépés ahhoz képest, hogy Rékát 23 óra előtt ritkán lehetett látni alvó helyzetben. Fél 9 körül, vagyis nagyjából akkor, amikor Apa hazatér, még tölthetnek egy kis időt az apjukkal, majd 9 magasságában fogmosás és esti mese vagy vetítés a hálószoba homályában. Zalán (az Apás) ez idő alatt a nappaliban "turbékol" az apjával. Neki erre nagy igénye van, nem is szándékozom ettől a "quality time" -tól megfosztani egyikőjüket sem. 

Fél 10-10 körül (minél előbb, annál jobb) "Jóéjszakát!" következik, picit még sutyorgok Rékával, betakarom, majd jön Apa és lefekteti Zalánt is a saját ágyába macistakaróstul. A lefektetés Apánál álomba ringatást jelent. Innestől fogva Réka általában nem szokta elhagyni az ágyát, picit lapozgatja valamelyik könyvét vagy a bizsujait nézegeti, majd lekapcsolja a lámpát az ágya mellett és elalszik. Fontos szabály, hogy késő este játék nincs, kimenő a nappaliba nincs. Persze pisilni kiszaladhat a lány és egy pohár vizet is kérhet, ha nagyon szomjazna. Ha 10 óra után akár fél órával is csikorogna a kilincs a nappali ajtajában, akkor az 99%-ban azt jelenti, hogy Réka egy ölelésre beugrik hozzám. Lehet ennek nemet mondani??? Mondjuk, amikor ötödjére nyit be, már nem annyira őszinte a mosolyom.


Reggelente fél 8-kor hirdetek ébresztőt. Lassan fél éve járunk oviba és még a végén megérem, hogy reggelente nem kell Rékát újraéleszteni. Illetve hogy 9 órára úgy vagyok itthon Zalánostul, hogy közben Réka az oviban piszeg. Le vagyok nyűgözve. 

Minap meg is jegyezte az egyik szomszédnéni,


(Az, amelyik valahogy mindig rátapint a hiányosságaimra, legyenek azok bármilyen természetűek. Például amikor 34 hetes terhesen én alig tudtam járni, úgy szétcsúszott a medencém, szeméremcsontom....ő elmesélte, hogy 8 hónapos várandósan még úgy úszott a Dunában, mint egy hal. És amikor a nyáron slaggal locsoltam a kisúvickolt szőnyeget, melyet almalébe áztattak a gyerekek, mellékesen elmesélte, hogy két gyereket nevelt fel a kézi csomózású perzsaszőnyegén, de soha vizet az nem látott.... stb.... ) 


hogy "Nicsak, milyen korán vittem ma Rékát oviba! (Azt nem tudom, hány óra volt, mert nem figyeltem) Azt feleltem nevetve, hogy na igen, mostanában időben felkelnek a gyerkőcök. Aztán a lépcsőn felfelé baktatva azt mérlegeltem, hogy vajon mennyire égő rám nézve, hogy eddig képtelen voltam 9 előtt beérni a gyerekemmel az oviba és fél 10 előtt ritkán értem haza onnan a folyton nézgelődő és MindenÉrdekel Zalánnal.?? .....Mindegy. Lényegtelen. 


Nem is erről akartam mesélni, hanem a reggeleinkről, főleg Rékáéról. Szóval valahogy mintha belerázódott (beletörődött?) volna abba a napi ritmusba, amivel a reggeli ébresztés jár. Ennek 9 jól elkülöníthető fázisa van.
1) anya felébreszti 
2) anya megint felébreszti
3) anya eltávolítja a pehelypaplanját elérhető közelségen túlra
3,5) anya elhessenti a lányát folyton betakargató apát (már ha otthon van)
4) anya felébreszti és nem is hagyja aludni
5) anya ráráncigálja finoman a bugyogót és a harisnyát
6) eszméletre puszilgatja ágymeleg gyermekét, ölelgeti, majd ráadja a trikót és a felsőt. 
7) Réka végre kinyitja a szemét és dorombol, mint egy macska
8) transzfer a nappaliba, a kanapé bal sarkába, anya a Dórás takaróval betakarja. Nem látszik ki sem a füle, sem farka.
9) anya békén hagyja 10 percig, majd jön a reggeli, habos kakaó, pirítós vagy gabonapehely


Mire kettőt kortyol a kakaóból, egészen beszámítható lesz, hallja amit mondok, felfogja, mi megy a tévében akár, el tudja hajtani a reggelijére rárepülő Zalánt. Reggeli után cicamosdás, fésülködés, toalett látogatás, majd öltözködés és irány az oviba Zalánnal vagy nélküle. Általában fél 9 - háromnegyed 9 már ott talál bennünket. 



Kedvemre való idén a január (pedig világéletemben utáltam), Tibi mostanában reggel fél 8-8 között indul csak útjára dolgozni, sőt, ha Zalán mélyen alszik 8 körül, rezzenéstelenül, édesen, bevállalja, hogy itthon marad vele, amíg Rékával elsétálok az oviba a rút hidegben. Nekem ez nagy könnyebbség, bár az időjárás eddig viszonylag kegyes volt hozzánk, mégis sajnálom Zalán elrángatni minden reggel oviba és vissza. 

Remélem, ez a napirend, vagy valami hasonló megszilárdul nálunk, megszokja a család minden tagja. Vele leegyszerűsödik a lefektetés rendje és nem mellesleg, ha szerencsénk van, 10 órától van egymásra időnk Apával. Fáradtsági szinttől és naptól függően akár 2-3 óra. 

Réka mondta - 30. rész

Nagy nehezen szétrobbantjuk a barátnőket, PaffKatát és Rékát, majd hazajövünk az oviból kéz a kézben. Itthon Réka és Zalán kiborítják a kockákkal teli dobozt és játszani kezdenek. Réka nagyon lelkes.

- Építsünk várat, Kata, jó? 

***


Híradó fut a tévében, melyben az ortodox karácsony a téma.
- Mi ez, anya? - figyeli a tévét Réka.
- Hát....őőő...istentisztelet, azt hiszem. - felelem bizonytalanul, nem tudván, hogy az ortodoxok hogy hívják azt, amikor a templomban összegyűlnek. Azóta, hála neked, Internet, rájöttem, hogy ők is, ahogy a katolikusok, misét tartanak. 
- Isten tiszta lett? - kérdezi zavarodottan Réka. 
Az "istentisztelet" szó eme félrehallásán aztán el is gondolkodtam később, hogy vajon hogy is áll az Isten a tisztasággal? Mindig tiszta, gondolom. Vagy tud tisztább lenni?


***


Picit cukormázas, picit rózsaszín, de igaz:


- Te vagy a legaranyosabb kislány a világon! - ölelem meg leánykámat egy este, miután valami helyeset mondott nekem.
- Igen... - mondja Réka szerényen - Meg a PaffKata. - aki olykor már PappKata, mert fejlődik a leánykám az oviban.


***


A hétvégén a drogériában Réka kikunyizik még egy kék, szívecskés hajgumit a 2 kiló hajcsat és hajgumi mellé, amit itthon mókus módjára gyűjtöget (csak éppen nem nagyon használ) Másnap, meglepő módon, kéri, hogy készítsek neki cicafarkat, de olyat, amit ő is lát a tükörben. Elkészül a remekmű, meg is kérjük együtt Tibit, hogy készítsen róla fotót. A dolog valahogy elmarad, egyszer csak azt látom, hogy Réka haja ismét le van engedve.
- Ó, kivetted a hajadból a hajgumit? - kérdezem. Réka széttárja a karjait.
- Hiába kérlek, hiába kértelek, nem fotóztatok le....


***


Kapott karácsonyra egy Hello Kitty-s tusfürdőt. Már az ajándék kibontásakor képzeletben vakartam a fejem, hogy lehetne visszatekerni az időt és eltűntetni ezt a csomagot a fa alól....Hiszen Réka bőre nem szokta bírni a túl illatos, mesehősös, nemtoménmilyen  tisztálkodási szereket, nem is vásárolunk ilyesmit. No, persze nem létezhetett olyan, hogy ki sem próbáljuk. Pár nappal később jelentkeztek is a száraz foltok, kiütések itt és ott a habtestén. A következő napon diffundált valahogy a rózsaszín flakon és csak reménykedtem, hogy ami nincs szem előtt, azt hamar elfelejti Rékám "out of sight, out of mind"  alapon. Másnap Réka máris kereste a Hello Kittys izét és mélyen felháborodott, hogy "kidobtam".
- Persze, aztán majd kipattogsz tőle. - emeltem fel némileg a hangom, kezdtem elveszteni a türelmem a felém áramló nyafi áradatban. Réka egy pillanatra meghökkenve elhallgat:
- Nem is pattogok.....
. 

Visszatekintek - 4. rész - Évvége

Amennyire közel áll a szívemhez az Advent, annyira nem szeretem a Szilvesztert. Bár ez nem pontos megfogalmazás, mert konkrétan semmi bajom vele, épp csak általában azon a napon nem szokott virágos jókedvem lenni. Ezt leírtam már egyszer valamelyik blogomban. Amolyan szorongásféle jön rám, félelem az eljövendőtől, ami még homályos és bizonytalan, milyen lészen, bezzeg az elmúlt évre már csak visszatekinteni lehet és elemezni annak eseményeit. Viszont mivel már megtörtént, sokkal kézzelfoghatóbb, mint a következő év. És hasonló bölcs dolgokat tudnék még papírra vetni. De be is fejeztem, mert igazából csak egy pszichológus tudná kianalizálni belőlem, mi is a bajom a Szilveszterrel. Merthogy Új év napján már semmi bajom és derűsen nézek a jövő elé, úgymond tiszta lappal. :)

Szóval nekem Szilveszterkor ritkán van jó kedvem. Pontosabban, nem tudom, hogy volt e már igazán jó kedvem, amióta az eszemet tudom....Persze amióta megvannak a gyerekek és baráti társasággal töltjük az estét, picit más a helyzet, valahogy háttérbe szorul az én finom, ki nem mondott majrém, hála Istennek, el vagyunk foglalva a gyerekekkel és a vendégek körüli teendőkkel, készülődéssel.

Az idei Szilveszter egyedi volt annyiból, hogy a szokásos baráti társaság (ami egy házaspárt takar 1 db 4 éves kislány gyermekkel) betegségre hivatkozva Szilveszter délben mondta le a délutáni találkánkat. Réka egyből lekonyult, szegénykémet meg is sajnáltam, hisz kb. fél éve készül, hogy majd Szilveszterkor egy maratonit játszik Bogival. 

Mire kiderült, hogy négyesben Szilveszterezünk, a konyha asztalon gőzölgött a kész aranygaluska, melyet közkívánatra karácsony után szilveszterre is össze kellett ütnöm. Valamint éppen a sütő gyomrába kéreckedett az M. mamától kapott friss disznótoros kaja, plusz ipari mennyiségű virsli pislogott a hűtőben. (Hol volt már a karácsonyi kajatenger, kérem. Sehol! Ahogy Réka mondta egykor, "Azt már régen kikakáltuk, ott figyel a vécében!")

Végül is az év utolsó napjáról sok mesélni valóm nincs. Ebéd környékén a kanapéra bevackolva megnéztük Rékám kedvenc meséjét, az Aranyhaj és a Nagy Gubanc-ot (bizonyos félelmetesebb részek átugrásával) Majd jól megraktuk a hasunkat, olyannyira, hogy a tervezett séta is elmaradt a szép napos időben. Este szokás szerint bosszankodtunk azon, milyen bűnösen rossz a tévében a műsor, idén is elhangzott, hogy biztosan direkt csinálják a műsoralkotók....Közben Réka azzal hegyezte kissé az idegeinket, hogy azt találta ki, ő fél a petárda durrogatástól, ami nagy újdonságnak számított. Később azért feltaláltuk magunkat és a fotókat készítettünk gyerekekről, amíg azok hagyták, magukat.... És persze volt társasjátékozás, sok-sok közös játék, meseolvasás vég nélkül, kész gyereknapot tartottunk. 

 Éjfél után nem sokkal elnyammogtunk étvágytalanul néhány virslit, megittuk a korábban felbontott pezsgő maradékát, (Réka imádta a gyerekpezsgőt, úgyhogy az is fogyott szépen) és figyeltük volna a tűzijátékot, amiből sajnos a nagy köd miatt inkább csak a pukkanásokat hallgattuk. Aztán szépen nyugovóra tértünk, követtük Zalánt az ágyikóba.

Ezt a pizsamát, ami valójában egy rénszarvas jelmez még Rékának vettem, amikor 1 éves volt nagyjából. Nem sokat hordta, meg is bántam akkoriban, hogy hagytam magam elcsábulni és ilyesmi vettem...azóta viszont kiderült, hogy mégsem volt ez felesleges beszerzés,  Zalán csodásan kihasználja és még olyan aranyos is benne! A képen agancsostul látható.

Rékuról aznap este nem sikerült kamerába mosolygós, nem fintorgós, nem szemforgatós, nem grimaszolós képet alkotni, de azért olyat, ami beszéd közben, evés közben, ivás közben, ugrálás közben készült, annál többet.

Ez a családi kép úgy jött létre, hogy Réka először megtagadta a részvételt rajta. Majd az utolsó pillanatban mégis előbukkant mögülem és bepréselte magát Anya és Apa évről évre kerekebb és dagadtabb feje közé.....

Réci és Anya

Rékám, a négy éves

Ránézek és rajta ragad a tekintetem. Meglepődöm rajta, hogy mégis mikor lett ilyen nagylány? Immáron tényleg. Mert volt ő 1 éves, 2, majd 3 is, természetesen egyre magasabb, okosabb és ügyesebb lett.... Mégis valahogy nekem ez a negyedik szülinap más, mint az eddigiek. A mini korszaknak egyszer és mindenkorra vége.... Méghozzá mintha mostanában lett volna vége, szinte tegnap.

Íme tehát a 4 éves egyenleg, amit lassan 3 hete szerkesztgetek, írogatok. Mit is mesélhetnék a 4 éves Rékáról? Lássuk csak....olyan nehéz összeszedni....Az a kép jutott most eszembe, amikor a szülőszobán legelőször megláttam őt, azt sosem fogom elfelejteni. Tiborom reszkető kezével egy átmeneti időn keresztül nem volt éppen a helyzet magaslatán fotózásilag, de nem is baj, itt van a picinyke Réka a fejemben és marad is, amíg csak élek....Édes, drága kicsi lányom....


Száraz tények szintjén, röviden:

Hogyan szólítjuk? :Réci, Récike, Réku, Rékácska. Hol van már a Popi és a Popipopi? 

Súlya: 16,2 kg könnyű ruhában. Bámulatos kerek 3 kilós gyarapodás  1 év alatt. 

Magassága: 101 cm (akad még 92-es ruhanemű is a szekrényében, de 104-es a mérete)

Látása, mint a sasé, erről papírunk is van. Hallása is minden bizonnyal jó, ha csokit bontok, a lakás bármely pontjáról hozzám szalad. 

Haja szőke, selymes, pihés, ezüstös fényű. Szeme nagy, szürkéskék? Irigylésre méltóan hosszú, selymes, seprűs szempillája van

20 db vakítóan fehér, hibátlan fogacska birtokosa, melyeket gondosan ápol. 

26-os bakancsot hord.

Bokája enyhén befelé dől, ezzel teendő 6 éves korig a tornán kívül semmi....

Átesett az első vérnyomásmérésen is a legutóbbi státuszon. 

Amióta oviba jár ősz óta, egyszer sem látta a Doktornénit betegség kapcsán. Szóval immunerősítésnek kifejezetten bevált a régi ovi.....

Természete:
- az én Rékám olyan, mint egy hatalmas perzsamacska, finom puha bundájú. Úgy is szoktam hívni, RékaCica. Kedves, bújós, mosolygós, szeretettel és melegséggel teli. Imád az ölembe vackolni, átölelni, nagy igénye van arra, hogy megszeretgessem. És én teszem is, mert az olyan nagyon jó. 

- saját magam hű tükörképét látom benne nap mint nap...Ami egyfajta állandó emlékeztető arra, hogy mekkora felelősség is a gyereknevelés.

- oviban és vendégségben jókislány. Itthon rámzúdít mindent visszafogottság nélkül
- hogy mit zúdít rám? Például hisztit, rettenetes erejűt, mely során csapkod, ordít és bömböl egyszerre.

- amolyan okostojás féle, aki mindig mindent jobban tud. 
- nem az a közvetlen, cserfes gyerek, aki rögtön bizalmába fogad egy kedves, de idegen felnőttet. Idővel persze "kiolvad" ő...

- komoly nagylány,  minden érdekli, folyamatosan kérdez. 

- makacs, nagyon önálló
- stramm csaj, de egyben érzékeny virágszál. Ha egyik barátnője azt mondja neki "Nem vagy a barátom, Réka." - azt gondolja, mindjárt összedől a világ.
- fáradhatatlan, mozgékony, hihetetlen állóképessége van

Mit tud? 

- rajzai csodaszépek, meglepően részletgazdagok, színhelyesek, arányosak. Nekem fura, hogy az oviban nem villogtatja meg a képességeit, ugyanúgy rajzol nagyjából, ahogy a barátai, azaz inkább firkál.

- minden kreatív tevékenység érdekli, festés, gyurmázás, ragasztás stb., ollóval ügyesen elbánik

- főbb adatait fejből vágja (neve, lakcíme, kora, szülei neve, testvére neve és kora stb.)

- 2 éves kora óta ismer minden betűt, legtöbbet le is tudja írni, másolni. 
- a színekkel másfél éves kora óta nincs gondja. 

- számokat tízig felismeri, némelyiket le is írja. Egyszerűbb összeadásokat, kivonásokat elvégez (a legegyszerűbbekre kell gondolni.)

- elszámol ötvenig, olykor húsz helyett harmincat mond, melyek maga korrigál. A kétjegyű számokat már nem ismeri fel. Azaz még.

- egyszerűbb sorozatokat felismeri és folytatni tudja
- beszéde csaknem tiszta, bizonyos mássalhangzókkal akad még baja. ("sz" helyett többnyire "s"-et mond, (Megszült már a krumpli, anya?)  "c" helyett "cs"-t...(Kiscsicsát szeretnék, anya.) ilyesmi
- nagyon hajlékony. Éjszaka képes úgy aludni, hogy hason fekve oldalra felhúzza oldalra a lábait amolyan béke pózba. És mindez neki a kényelmes.

- a jellemzőbb foglalkozásokat és azok eszközeit ismeri (orvos- sztetoszkóp pl.)
- ügyesen bukfencezik és próbálna fejen állni
- színezni nem szokott, szerintem unja

- fut, mászik, kúszik, lépcsőzik váltott lábbal gyorsan, ügyesen

- csaknem minden autómárkát felismer (ez sem újdonság)

- napok sorrendjét tudja (bár olykor kedd után nála szombat jön. Szeretné, hát persze.)

- hónapokat felsorolja helyes sorrendben (kivéve a nyári hónapok, mert azokat kihagyja, tehát május után rögtön szeptember jön.)

- Az idő fogalma még nem kristálytiszta, a tegnap és a holnap az oké. 

- Nem vét nyelvtani hibát a beszédében, leszámítva néhány téves ragozott többesszámot. 

- Dolgát teljesen egyedül végzi (talán nyár óta?) ide értem a popsitörlést és a kézmosást is.

- cipzárral elbánik, kigombolás szintjén a gombokkal is

- több-kevesebb fogalmát ismeri és jól használja

- 2,5 éves kora óta szobatiszta és ágytiszta

- 30-40 db-os puzzle-t kirak

- a 4 éves státuszvizsgálat követelményeit könnyen és magasan vette

- szókincse gazdag, változatos. Néha megmosolyogtató vagy meghökkentő mennyire.

- szívesen és könnyen tanul verseket, mondókákat, dalokat

- minden kétséget kizáróan jobbkezes

Szokásai, egyebek:

- a nylon harisnyát hordani ünnepnapokon, ő selyemharisnyának hívja

- utálja a sálat, nem szereti a kesztyűt
- úgy gondolja, hogy nadrágban nem csinos, ezért muszáj folyton szoknyában lennie
- egyáltalán nem fázós. Téli gyerek, na
- nagyon vágyik már egy biciklire
- fürdés után felöltöztetni....na az még nagyobb tortúra, mint a reggeli "ruha ráaggatás"
- szerintem szereti a vizet, de csak az oviban issza meg vagy végszükség esetén
- rajong a gyógyszerekért. Lándzsás utifű, nurofen, köhögésre szirup? Kész jutalom. 
- a saját ágyában alszik, de ha úgy van kedve, simán befészkel mellém az ágyba

- oviba menet a testvérfellépőn áll alfa állapotban - még szinte szunyókál
- hajlamos séta közben mindenféléket gyűjtögetni, faleveleket, bogyókat, botokat...

- nagybevásárlás közben mindig szomjas lesz. És éhes is. 

- túrja az orrát. Ha van benne valami, ha nincs. Nem az a lényeg.

- szereti a bizsukat, nyakláncokat, karkötőket, gyűrűket. 

- legalább 20 harisnyája van.
- nagyon jó alvó. Ha egyszer elalszik, mellette akár ágyúkat is lehetne dörgetni
- takaró nélkül alszik, nem győzzük betakarni
- megválogatja milyen ruhát vesz fel, a pörgős szoknyák nagyon bejönnek neki. 
- Aranyhaj most az elsőszámú kedvence, nagyon szereti a mese változatot ("Tangled")

- reggel korán felébreszteni, este lefektetni komoly kihívás

- ZhuZhu rajongó
- bőre érzékeny, ezért babatusfürdővel, babafürdetővel fürdik. 
- szeret fogat mosni
- nem eszi meg a gombát, reszelt sajtot, babot
- törekszik arra, hogy barátaira hasonlítson
- nincs 1 db plüssállata, amit nagyon szeretne és ragaszkodna hozzá. Több kedvenc van. 
- az oviban alszik ebéd után, itthon kizárt
- keveset iszik, igazi teve
- nagyon szereti a sárgadinnyés rágót, amit aztán 5 perc után kidob a kukába, mondván, hogy "nincs már íze"

- járt már Alma koncerten.
- még sosem kapott meghívót szülinapi zsúrra

- diszkréten rágja a körmét
- igazi halacska, medencében, strandon elemében van

- Nagyon szeret énekelni, táncolni. David Guetta, Alma, Halász Judit, Kocsit Tibi a kedvence. Kb. ebben a sorrendben.

- imádja a könyveket, meséket
- szerinte szép vagyok

- Ha unokatesókkal játszhat (16 és 11 éves lányok), egyáltalán nem anyás, azt is elfelejti, hogy létezem egy időre

- Egyébként viszont nagyon anyás. Főleg, amióta oviba jár. 

- Ezzel egy időben eltávolodott az apjától, ami Tibinek elég fájó pontja mostanában. Szerintem azért lesz itt még apa-lánya szerelem, mint régen.
JÁTÉK
-Szeret legózni, építőkockákkal játszani, kirakózni, rajzolni, festeni, mesét olvasni, diát nézni, újabban babázni (!), hörcsögjeivel játszani (ZhuZhu). Érdekes, hogy elfordult a fiús játékoktól, autóktól, kisvasúttól. Szívesen logico-zik velem és új szenvedélye a társasjátékozás. Szerepjátékok nem kötik le valahogy itthon. 
KÖNYVEK
Mostanában jutottunk el oda, hogy egy könyvnek nem kell gazdagon illusztráltnak lennie, hogy Rékát érdekelje a történet. Most Szutyoksári, Én már ovis vagyok, A Legcsinosabb Óriás és a Cipelő cicák a nagy slágerek, hiszen ezek még újak, de AnnaPetiGergő és BogyóBabóca is jöhet minden mennyiségben. Valamint versek, versek és versek. Legjobban mégis azt kedveli, ha én mesélek neki fejből valamit.
TESÓ TÉMA
Összességében azt mondhatom, hogy jó testvérek Zalánnal. Ha jobban belegondolok, akkor már nem annyira. Mindenesetre szeretik egymást és nekem most csak ezt számít.

Hű, baromi hosszú lett. Pedig még annyi mindent le szerettem volna jegyezni....


Még csak annyit, hogy mindig is vágytam kislányra, kislányokra, ha arra gondoltam, hogy egyszer gyerekeim lesznek, legalább egy csajszi mindig volt köztük. Azonban nem is álmodtam, hogy olyan helyes kislányom lesz, mint amilyen ő.....:)

Réka mondta - 29. rész

Összerúgják a port a gyerekek játék közben, megy a csihi-puhi.
- Ne bántsd Zalánt! - avatkozom közbe. Mire Réka:

 - Én nem bántom, csak megverem.....hehehe....

***

Réka az ovis szülinapjáról mesél:

"Anya, az óvodában nem volt meglepetés a torta. A dadus egyszer csak behozta és letette az asztalra...."
Szörnyű lehetett. 

***


Réka: - Anya...Aranyhaj GYÖNYÖRŰ, ugye?
Én (valamit lapozgatok) : Ühüm...
Réka: - Nagyon-nagyon szép, ugye?
Én: - Igen, nagyon szép....De te is szép vagy.
Réka (elkeseredve) : Áááá, Aranyhaj sokkal sokkal szebb nálam....
Én: - Szerintem te is legalább olyan csinos vagy. - mondom, immáron előbukkanva olvasmányom mögül.
Réka: - Áh.... - legyint és otthagy. 


...


Találok egy hajcsatot itthon a kanapé mögött, pink csillámos csat, régóta nem láttam. Mutatom Rékának, aki egy pár másodpercig némán vizslatja, lerí róla, hogy idegenkedik tőle, végül megszólal:
- Hát.........nem úgy tűnik, hogy az enyém.
Imádom a fordulatait, szókincsét.


....




Egy este lámpaoltás után:
- Nagyon szeretek menyasszony lenni...Fehér ruhám lesz és sok színes virágot választok hozzá. És ki legyen a......(szerk.: vőlegény)....??? Megvan! Zalán lesz az!
- Zalánhoz nem mehetsz feleségül, ő a testvéred. - szúrom közbe.
- De már nagy leszek, akkor nem lesz a testvérem....


***


Egy régi fotó kerül a gyerekek kezébe. Rajta Molly kutya és kb. 10 évvel ezelőtti hamvas, fiatal valóm. 
- Ezen a képen még nem ismerted Apát? - kérdezi Réka.
- Akkor még nem. - felelem. -  Egy évvel később találkoztunk...
- Igen, kerestél egy férjet magadnak és Apa lett az. 
Hát.... azért nem voltam még kétségbeesve, hogy vénlány maradok.....de tulajdonképpen így volt. 


***


Híradóban jön a hír, hogy lezuhant egy repülőgép, a baleset a pilóta hibájából történt.
Réka kommentálja:
- Biztosan rágózott..... Nem figyelt és lezuhantak.




***


Dóra varázsa mintha kezdene megkopni. Persze szereti nézni a meséket, nem mondom, hogy nem.
- Melyik úton induljunk el, hogy A-ból B-be jussunk? - fordul felénk Dóra a monitorról.
- Hihi...tudod te azt, Dóra! - hunyorít huncutul Réka.


***


Réka: "Még nem ehetsz rágót, Zalán, te még kisfütyi vagy." 
No comment.


***


"Eszik, iszik, sosem alszik.....eszik, iszik, sosem alszik...." - hajtogatja Réka napokon át többször is. Először azt gondoltam, biztosan az óvodában ragadt rá ez a sorocska...bár valahogy furán ismerős volt mégis. Egyszer rákérdeztem:
- Eszik, iszik, sosem alszik....
- Kicsoda, Rékám? 
- Hááát....a maci. - oké, gondoltam, ez tuti valami ovis "szerzemény". Néhány nap múlva azért  újra, hátha bővebb infót is kapok a medvéről.
- Ki az, aki eszik, iszik és sosem alszik? 
- Hááát....az angyal.
- ????
Aztán pár nappal később műsorajánló futott a tévében.
"Gasztroangyal Borbás Máriával. Eszik, iszik, sosem alszik"
A műsor, melyet olyan szívesen nézünk. 
Valahogy a szlogenje mégsem ragadt meg a fejemben.


***


Réka: - Anya, nem is a Jézuska hozza az ajándékokat. Ott van mind a szekrény tetején. - mutat fel Réka az ajándékhalomra. - ami azért érdekes, mert sosem mondtuk, hogy az ajándékot a Jézuska hozná. Ahhoz hozzánk túl sok futár csenget fel csomaggal. Mi egymást ajándékozzuk meg, ahogy annak idején a Három Királyok Jézust. 


***


Karácsony után.
- Egy Aranyhaj babát szerettem volna. - forgatja a szemeit álmodozón, majd nagyvonalúan legyint: - De most már mindegy....


***


"Ha én nagy leszek, sosem fogom megbüntetni a kislányomat. A  szobájába sem fogom küldeni. Soha, de soha. 
Erre még visszatérünk. 


Máskor:


"Anya, többet nem fogok hisztizni. Ha nagy leszek, akkor sem. Soha"


Erre mondaná Tibi, hogy "Hm...anyádnak ez nem jött be...."


***