Füst az van

Leírok egy mondatot és kitörlöm. Nem egyszer, újra és újra nekifutva is, Számtalanszor egymás után. Azért jöttem most igazából, hogy rögzítsem, felfüggesztem a blogot egy időre. Nincs erőm írni, túl sok most rajtam a nyomás. Kérdés, lesz e kisebb mostanában, a közeli jövőben. Meg lehet ilyesmit szokni? Ki tudom e majd írni magamból. Mert egyelőre inkább futok. Nem képletesen, ténylegesen. Én. Ki hitte volna még néhány hónapja? Titokban pedig azt remélem, szó sincs még rövid szünetről sem, csak....hát valami majd történik, amitől újra azt vélem, hogy írni kell és érdemes. Most sem gondolom ennek ellenkezőjét, csak az adott helyzetben olyan nevetségesen lényegtelen, hogy éppen van e blog vagy nincs....

Írtam egy bekezdést, majd kitöröltem.....mondom, ez most nem megy nekem.....

Végeredmény - fodrászos - hát sok mindent nem látni....:)

Logopédusnál

 

Hétfőre volt időpontunk a Nevelési Tanácsadóba Zalánommal. Úgy kértem az időpontot, hogy nem jelöltem meg, hogy pontosan milyen szakértői segítségre vágyom, pszichológiai vagy logopédusi, gyógypedagógusi....A levelem végül egy logopédushoz jutott el, gondolom, amikor összedugták a fejüket a szakemberek, neki osztották le az ügyünket.

 

Ugyanúgy, ahogy annak idején Rékával, most is egy külön kis szobácskába vezettek bennünket. Zalán csimpaszkodott rajtam, mint egy majomkölyök, az arcát bő mellényembe rejtette....nagyon szégyellős volt. Aztán oldódott a sok játék láttán, nagyon tetszett neki mindkét társasjáték, amit a polcról levehetett, a kalózos is és a majmos is. A logopédus hölgy (nem túl meglepő módon) nagyon türelmesnek bizonyult és ez gyümölcsözött is, mert egy idő elteltével, Zalánból kicsikarható volt legalább egy-egy szócska. Volt, hogy intett, hogy én válaszoljak helyette, nem nagyon igyekeztem persze szótfogadni. Az egyik - és szinte az egyetlen - feladat során is, amikor képeket kellett felismernie egy könyvből (és nehezedtek a feladványok), az ollónál fogta magát és lehúzta a rolót, hogy kvázi neki ebből elege van. Ennyit beszélni?? Pedig nyilván tudta, hogy az az olló az egy olló.

Összességében, azt hiszem, jól érezte magát és nem bánja, hogy jövő hétfőn újra látogatást teszünk a logopédus néninél.

 

Egyelőre sok minden nem történt, nyilván fel kell olvasztania egy picit Zalánt, különben úgy jár, mint az oviban a pszichológus hölgy. NémaLevente üzemmód és a nagy semmi. Én meséltem pár dolgot, hogy hogy kezdődött az egész történet, kitől milyen véleményt és tanácsot kaptunk. Pislogott sűrűn, volt egy olyan érzésem, hogy elveszett az információ tengerben és majd hétfőn tisztázunk még egy pár dolgot. Akkor Tiborostul, Zalánostul megyünk beszélgetünk Zalán nélkül is, Zalánnal is. Meglátjuk. Még pár alkalom és aztán kapunk tőle egy szakvéleményt. Hogy onnan hogyan tovább, fogalmam sincs. Én úgy terveztem, hogy VALAMI biztos kikerekedik ebből is, foglalkozik majd valaki heti x alkalommal y héten át....Hogy aztán bevonnak e pszichológust vagy haza bocsátanak majd vállveregetéssel és hasznos tanácsokkal, nem tudni. Nem beszél egyébként teljesen tisztán (nem is követelmény egy bő 4,5 évesnél), vannak hiányosságok néhány betűnél, de elmaradva sincs kifejezetten. Nem is nagyon izgatna a tiszta beszéde, inkább a folyamatosság az, amire vágyom.

 

Ahogy kijöttünk a foglalkoztató teremből, találkoztunk M. nénivel, aki annak idején foglalkozott Rékával (nem a tehetséggondozó, hanem a másik, aki a teszteket végezte rajta). Kérdezte, hogy mi újság, melyik suliba ment végül a lány és hogy érzi ott magát....Aztán kiderül, hogy az ELSŐ BÉ-ből ismer legalább még 3 emberkét....Fura módon, egyik gyerkőc sem az osztály leggyengébb tanulói közé tartozik, sőt, a fene se' érti ezt!

 

Hétfőn tehát folytköv.

 

Elő mérleg

Nem erről kellene írnom, viszont erről tudok.....

 

Hétfőn voltunk a nevtanban Zalánnal, erről is majd máskor, mert hosszabb lélegzetű a dolog, én meg éppen dolgozom....-nék.

 

Rékacica tegnap hazabattyogott egy 93%-os matek felmérővel, ebben a félévben ez volt az utolsó. Ő boldog volt és elégedett, én igazából annyira nem lebegtem tőle a föld felett  10 centivel, bár amúgy sem lebegős korszakomban vagyok. Ez volt az a dolgozat, amire egyáltalán nem tanultunk. Igazából nem is készülünk itthon egy ideje, legalább egy hónapja, öt hete, nem is tudom. Mindenki más tanul minden délután otthon, legalábbis a régi ovis csoport tagjai közül, csak mi nem. Olvasnak, matekoznak, németeznek....Meg is van az eredménye bizonyos szempontból, mert az valamennyiőjüknek (4 kiselsős) 100% lett ez a bizonyos utolsó teszt. Rékán meg kifogott az egyik feladat valamely része. Nincs jelentősége, csak elgondolkodtam. Hogy ha ezt nekem valaki mondja tavaly, hogy Réka lecsúszik az osztályelsőségről, sőt talán a top 5-ből is félévkor (fogggalmam sincs még, nem is tudom, lesz e ilyen feleseges ranglista) és lám, nem érdekel....azt biztosan nem hiszem el neki.

 

Egyrészt mert ugye minden egyéb teszt 100%-ban végződött a csajszinál, szóval azt nem állíthatom, hogy le van maradva, másrészt mert még mindig az a legfontosabb, hogy ő szeresse a sulit. Ne nekem csinálja meg a házit, a szorgalmit. Ha nem akarja, nem csinálja. Jöjjön arra rá, hogy szorgalmit elkészíteni jó dolog, tudni öröm,  a tantónéni is nagyon értékeli. Rájött. Igaz, itthonra ez nem vonatkozik, a tehetséggondozó/felzárkóztató ill. a napközis órákra annál inkább. Ott teper és csinálja, úgy fogja vissza a tantónéni, hogy azért minden feladatot nem kell megoldani ám!

 

Mivel tagozatra készülünk és csak az a jó, valamint nem akarok nyugtatót szedni, hogy vajh bejut e vagy nem.....ezért cél a 100% vagy akörül valahol. Mert a 62-ből csak 31 tagozatos lesz és én azt szeretném, ha hátradőlve , fütyörészve telne az idő a tesztek felett februártól májusig (jövőre). Már tudom, hogy a 100% egyelőre nem ördöngősség, egy jó képességű (tehát négyes) gyerkőc ha odafigyel, simán hozza ezt. Rékának ilyesmit nem mondtunk, csak hogy figyeljen oda minden feladatra, órán is, napköziben is, felmérőn is, ha van ideje számolja át újra, ami nem biztos, hogy jó, aztán ennyi.

 

Azt már látom, hogy a következő félévben több tanulnivaló vár a leánykámra, nehezedik a tananyag. Én meg majd tovább egyensúlyozom, hogy az eredmények is jöjjenek, maradjon az osztály élvonalában (kétség kívül ott van) és ő is boldog maradjon. Pénteken bizonyítvány osztás, na ilyenünk sem volt még.

Pénteken csütörtök

Ma kifejezetten jó napom volt a munkahelyemen. Ennyit tenne, ha az ember túl lenne a leltár "számolós" részén? Akárhogyis, jól esett....

Említettem már, hogy van egy "céges macskánk"? A mi telephelyünk nem éppen belvárosi, mint az előző munkahelyem esetében az volt az irodánk (Ez az egy jó volt benne, az biztos!), éppenséggel a város táblán kívül található. Nem is hoz ide minden futár ebédent például, sőt, egy darab főzelékért nem fárasztják magukat idáig, csak egész menüt hoznak ki. Na mindegy, nem lényeg. Szóval a macska. Még ősszel jelent meg egy fekete macska, koromfekete, nagy zöld szemekkel a szomszédos kereskedésnél, ahol a kolléganő , nagy állatbarát lévén gondolkodás nélkül megetette a soványka állatkát. Majd újra megetette és újra, míg végül a macska odaszokott hozzánk, ahogy az várható volt. Először csak ebédelni maradt, utána rögtön nyoma veszett a következő gyomorkorgásig. Manapság bezzeg....az egész iroda a macskát irigyli (nincs neve, én Macsnak hívom), mert az álló nap a fűtőtest mellett alszik, szunyókál, lustálkodik, mikor mit, egy széken. Például aznap, amikor én a raktárakban éppen azon voltam, hogy szétfagyjak, Macs a 24 fokos irodában horpasztott P. kollega desszantos stílusú katonai télikabátját takaróként vagy fészekként, lehet választani, felhasználva. Szerintem nagyon jó dolga van. Különösen a kóbor macska múltját figyelembe véve....

Már az első pár hét után nyilvánvalóvá vált, hogy szoptatós anyuka Macs, innestől fogva csupán idő kérdése volt, mikor vezeti elő a kiscicáit. Ha eléggé megbízik bennünk, gondoltuk mi. Na igazából az is segített, hogy hidegre fordult az idő, tovalibbent a nyárias meleg, hűvösödtek az iccakák. Egy reggel, ahogy nyitottam az irodát, három kiscicát vezetett elő Macs. Egy maszkos képűt, akit később Zorrónak kereszteltünk, mert pont úgy fest a rajzolat a pofácskáján, még fekete köpenye is pihen a hátán, egy foltosat és egy kis feketét. Ez utóbbi lányka volt. Imádtuk őket, akár csak a távolból figyelni. Sajnos ugyanakkor egészen vadak voltak, főleg az első néhány hétben. Úgy néztek ránk, mintha ufók lettünk volna. Azelőtt és addig nem igen láthattak embert. Őket nem is sikerült megszelídíteni, végül úgy ajándékoztuk el őket, hogy csak lopott simi-simik jutottak nekünk a cicusokból. Az egyik portás vitte haza a családi házának padlására őket, ahol egerek garázdálkodnak.

Na igen, és itt van a lényeg. Macs ugyanis híresen jó egérfogó hírében áll. Volt olyan kora őszi nap, hogy három egeret is fogott, csak aminek mi tanúja voltunk. Bámulatos türelemmel és tapasztalattal szokott ücsörögni az egérlyukak előtt és vár...vár...majd villámként lecsap, majd táplálkozik. Úgy is szoktunk hívni, MiniFeketePárduc. Mert tényleg olyan, mintha valami varázslattal összezsugorította volna egy botcsinálta HarryPotter....Akármi is volt előző életében, egerésző profizmusának köszönheti, hogy céges macska lett belőle. Vállalati forrást nem fordíthatunk ugyan az ő jólétére, állatorvosra és gyógyszerekre, viszont engedélyt kapott, hogy napközben az irodában tartózkodhasson  reggel 6 és du. 5 között nagyjából. Hát szóval félig-meddig macska tulaj lettem én is. 

Közben holnap péntek, le is telne az év első munkahete, ha a szombat nem lenne orv módon munkanap. Réka hazahozott ma az üzenőjében egy tájékoztatót, hogy szombaton NEM LESZ TANÍTÁS! Iskolába kell menni, de ők aztán nem tanítanak. Ezt értékelem. Zalánt kihúztam az ovis jelenléti ívről, ami a szombatot illeti, szóval ő majd Apával tart, akármerre is menjen őkelme. Én dolgozom elvileg, de nem akarok nagyon elfáradni....Nehogy megártson!

Holnap még egy matek felmérő, a félévben az utolsó. Nem gyakoroltunk rá semmit, mivel a héten nem vettek új anyagot. Forgattam a matek könyvet a kezeim között ma délután, éreztem a késztetést, hogy valahogy készüljünk a dolgozatra....majd elhessentettem ezt a késztetést és elküldtem a gyerekeket játszani. Magyarból közben vették a Z betűt is, jön majd a C, H és a K, ez utóbbi talán már egy másik félévben. 

Megnéztem Mentalistáéknál mi újság, kivasaltam mindent, a gyerekek alszanak, Tibi sehol, a karácsonyi fények még a régiek, tűlevél még van a fán....rosszabb nap soha ne jöjjön!

Jó éjt mindenkinek!

Hhhhhhh....

Ez egy sóhaj volt..... Túl vagyunk a hét felén, reményeim szerint a nehezebbiken. A hét hat napos munkailag, úgyhogy most egyértelmű, hol van a munkahét fele. Ma befejeztük a leltárt, legalábbis ami engem illet. A gyártásban még számolgatnak jobbra és balra majd, félkész terméket alapanyagra és csomagolóra vissza és hasonló finomságok, de én lehúztam a rolót. Ideje is volt, fagyoskodtam a jéghideg raktárban, kesztyű sehol. Aztán kinn egy hátsó selejt raktárban azt hittem, szétfagyok. Közben most a főnök jött segíteni a leltárt levezényelni (ilyen sem volt még), akinek otthon kellene feküdni és gyógyulni több hetes, nehezen múló göthösségéből....Szóval ha beteg leszek pár napon belül, szemem sem fog rebbenni.  

A gyerekek visszatértek ovis csoportba, iskolapadba, ahogy az várható volt. Réka nem is morgott, szívesen ment, leszámítva, hogy a reggeli ébredés mindig nehéz a kis mormotának. Zalán sem szomorkodott szerintem, nagyon várták a pajtik, ugrándoztak amikor meglátták, hogy DávidZalán, DávidZalán, gyere DávidZalán...Édes kis pofák! - ezt Apa mesélte persze. A héten ő viszi és hozza Rékát illetve viszi Zalánt. Mivel én túlórázom a leltár miatt a héten. Ma is alig tudtam elszabadulni, hogy elérjem a buszt és Zalánért menjek az oviba. Rendes volt a főnököm, hívott egy vevő, sírt-rítt valami utalás miatt, ami nem is az én asztalom, mire odaadtam a főnöknek. (Zs.), hogy beszélje már meg vele, nekem fogalmam sincs, mi a téma. Mire Zs. a telefonba: - Erikának megy a busza, úgyhogy beszélje meg velem ezt az x és y ügyet. - marha jól és profin hangzott. :))) 

Az a jó, hogy az ovi hatig van nyitva, és pech egy picit, hogy a suliban csak ötig van napközi. Mert ha teszem azt fél hatig lenne, könnyebb lenne a logisztika a gyerekekkel. Most úgy csináltuk, hogy Tibi ment Rékáért négy után valamikor, hazahozta és megvárt engem itthon. Én fél hatkor legkésőbb beestem Zalánostul, úgyhogy ő mehetett vissza dolgozni. Este 10-ig, 8-ig, mikor hogy. Tűnődtem is, ahogy a vacsorát kavargattam a gázon, hogy így talán még rosszabb, hogy fél órára látom, aztán elmegy, mint valami mézesmadzag....Na nekem sem jó semmi, az már biztos.

Réka hazajött ma valami papírral, hogy NyelvÉsz verseny lesz februárban a suliban, valami iskola válogató és szólt neki a tantónéni, hogy indulhat. Hallottam már erről a versenyről, mert ez az, amin a kolleganőm kislánya tavaly (3. osztály) megyei második lett. Futólag belekukkantottam a neten fellelhető feladatsorokba, hinnye, hát kíváncsi leszek, hány pontja lesz majd Rékának. Egyébként "fizetős", 1300 Ft a beugró. 

Már csak 8 nap van hátra a félévből. Hogy eltelt, nem? Legalábbis nekem. Még pénteken írnak egy matek felmérőt állítólag az Első Bések, bár nem tudom, miből, mert új anyagot nem vesznek, így a számok világában is megálltak a nyolcasnál. Illetve hetesnél, a 8-t nem vették még. Magyarból minden létező felmérőt megírtak még ünnep előtt, így ebben a két hétben hátra lehet dőlni minden felmenőnek otthon, túl vannak a megpróbáltatásokon. Fura egyébként, mert úgy látom, mindenkinek jobban megy a matek egyelőre, ami igazán feladja a leckét, az inkább a magyar. A maga komplexitásával és sokszínűségével. Rékának mindkettő ugyanolyan jól megy szerintem, de a matekot valahogy jobban kedveli. Azt jósolták, reálos tehetsége van, kíváncsi vagyok, ez bejön e....

Magyarból egyébként a Z betűnél tartanak az Apáczay-s könyvet követve. Hallottam, hogy az A osztály jóval előrébb jár....nem érdekes, szerintem teljesen jó a tempó. Minek rohanni? Első két évben állítólag vétek. 

Miről akartam még írni? Halovány lila gőzöm sincs. Egyre többet gondolok arra, hogy szednem kellene valami agyserkentőt....

Holnap suli, ovi, munka....

Réka holmija. 

Zalánéról is készítettem egy képet, de a nyamvadt tablet nem küldi át nekem a google+-ra....Na mindegy...Szóval összeszedtem: iskolatáska órarend szerint megtöltve (magyar duplán, ének, matek, erkölcstan és úszás plusz napközi), úszótáska, tornazsák (bár csak kedden lesz torna), tisztasági csomag, padba való doboz feltöltve, frissítve, uzsonnás táska és váltócipő.

Nem mondom, hogy várom, de azért annyira borzasztó sem lesz. Remélem. Asszem. Na jó, korán kelni biztosan fájni fog, de majd nem hajnali egykor bújunk ágyba. Délelőtt picit szomorkodtam, hogy össze kell szednem a gyerekek ezer holmiját másnapra, oviba, suliba....még reggel neki láttam, hogy vidámabban menjen, továbbá, hogy megfeleljek Újévi fogadalmamnak, miszerint csak semmi stressz!.....Tuti, hogy este nem találtam volna a cuccok felét és idegrohamot kaptam volna. Így csak az uzsonnás táskáról sem tudom, hol lehet, szőrén-szálán eltűnt, ahogy Réka mondaná. Sebaj, majd előkerül. ha akar. Valamikor a héten....

Viszont találkozom reggel kedvenc kolléganőmmel odabenn az irodában....aki heteken belül úgy látom, el fogja hagyni a céget, hát megbecsülöm a vele töltött munkanapokat is....Ez is egy szempont. 

És most megyek pót mesét olvasni, mert nem álmosak még a Haramiák! :)

Kellemes iskola és óvoda újrakezdést és vidám munkanapot, napot mindenkinek! 

 

Utóirat: Az uzsonnás dobozt végül megtaláltam ma reggel az egyik kosárban, amiben a vasalásra váró ruhákat szoktam tartani. Hogy hogy a bánatba került oda, én nem tudom, de a lényeg, hogy meglett.

Újévi fogadalmak

Az utóbbi években nem fogadtam meg semmit az új évre vonatkozóan. Valahogy nem éreztem szükségét. Bizonyára az utóbbi években annyira baromi jó voltam mindenben, hehe..... , de sok év szünet után idén ismét összeírtam pár tételt, amit illene megvalósítani.

1) Hetente legalább kétszer tornázom (alkalmanként 40 percet). A cél a heti négy alkalom lenne.  Muszáj mozogni valamit, egyszerűen így 39 és  40 között már nincs választás. :) Az itthoni ugribugri mellett elég sokat gyalogolok is (legalábbis szerintem), napi fél óra legalább, ovi-suli-haza, szóval nem csak ücsörgök egész nap egy helyben. 

2) Többet foglalkozom nyelvi tanulmányaimmal. Amik igazából nem léteznek. Mármint a tanulmányok. Folyamatosan, mondom, folyamatosan olvasnom kellene idegen nyelvű könyveket és nézni eredeti nyelven filmeket. Mivel az utóbbi x időben már német nyelvű csatornáink is vannak, hát nem csak angolból erőlködhetek. 

3) Az első pontból következik, de lemaradt, hogy jó lenne fogyni egy pár kilót. 5 db-bal már be is érném, mivel újabban elég nehezen mennek le rólam. Mire kitavaszodik, klassz lenne "csinosódni". Szerintem ha nem zabálok esténként és sikerült többet mozognom, annak meg lehet az eredménye.

4) Igyekszem a stresszt minimumra csökkenteni. Le van minden tojva! Habár......................Iszom gyógyteát, relaxálok és ilyenek. 

5) Kezdek valamit a bloggal, hogy írásos formában is kézbe vehető legyen. A kezdetektől. Szerintem sokkot kapnék, ha egyik napról a másikra nem lenne elérhető valaki gikszer folytán a blog. Még nem mertem összeszámolni, hogy hány ezer oldalas paksamétáról van szó, egy töredéknyi adag lementve 800 oldalra jött ki. Tibi egyelőre nem vállalta a nyomtatást saját céges keretein belül. Hát igen, a szabónak jó ruhája, a cipésznek jó cipője....Mindenesetre lassan hét év története lebeg a neten, vagy a mindenkori laptop bendőjében. Nodehát hány vinyó szállt már el a világtörténelemben? Nem egy. Szóval akkor lennék nyugodt, ha legalább kinyomtatva valamennyi év anyaga a fiókomban pihenne. Az egy külön történet, hogy a két freemail-es előd blog eltűnt a netről és ebből a popiblog minden egyes bejegyzése már nincs is meg sajnos. 

Nagyjából ennyi. A szokásos egészségesentáplálkozom, idénsokhalateszünk, elegetiszom, kevesebbet eszem, desokfokhagymát, csaksemmiédesség, jókislányleszek, istenbizonyidénköltözünk (mintha rajtunk múlna), spórolunkspórolunkspórolunk, lefogyoktízkilótésbombanőleszek....hát ezek sem lennének baj, ha megvalósulnának.

Egyébként, amilyen semmilyen volt a karácsony, annyira klassz lett idén a Szilveszter. Kedden (szerintem kedd volt) megállt Tibi előttem, hogy a héten már nem dolgozik. Na az egy emlékezetes pillanat volt, még ha nem is egészen hittem el. Pedig tényleg nincs meló a héten. És ez olyan kimondhatatlanul hiánypótló!

Még az ebéd is jobban sikerült, mint karácsonykor, anyutól kapott húsból sütöttem pecsenyét, fokhagymás-lilahagymás krumplival, savanyúsággal. Nagyon jót zabbantottunk. Estére kisült a friss sajtos pogácsa is, amit jéghideg cider-rel gurítottunk le, majd később pezsgővel. Közben filmet néztünk (The Other Woman, - Cameron Diaz féle) a kellemesen setét nappaliban, kellően sötét is volt, hogy a karácsony fények meghitté tegyék a szobát. Maga volt a boldogság! 

Pezsgőből idén (sem) válogattam, pedig mindig tervezem, hogy valami drágát és különlegeset veszek, aztán általában marad a Törley édes...mert szánalmas módon mi azt szeretjük, nem a szárazat. Akárhogyis, jól esett, imádom a pezsgőt. Az alkalomra még a kristály poharainkat is előszedtük, persze a gyerekeknek nem, és a mi poharainkat sem az asztalon pihentettük, hanem biztonságosabb enteriőrökön,....-ben...

Éjfél után meghallgattuk a himnuszt, majd a gyerekek a konyha ablakhoz rohantak izgatottan, hogy a különböző tűzijátékokból minél többet elcsípjenek. Úgy volt, hogy idén kimegyünk a Kossuth térre, közösségben köszöntjük az új évet, ám Zalán reggelre belázasodott, így maradtunk itthon, Réka nagy bánatára. Később az Óvakodj a törpétől! ment a tévében valamelyik csatornán, azt kezdtük el nézni, de valahol a közepén annyira elálmosodtunk, hogy inkább eltettük magunkat holnapra. 

Az új év első napja nagyon különös volt. Először is nagyon sokáig aludtunk, későn ébredtünk, de valami csoda jól aludtam. Mint egyébként egész héten és múlt héten. Isteni addig aludni, ameddig csak tud az ember lánya. A gyerekek sem keltek korán, mint általában hétvégén az szokásuk. 

Csütörtökön Zalán mindig lázas volt, én vittem volna az ügyeletre, Tibi nem. Végül adtunk neki még egy napot, mert a láz kivételével semmi baja nem volt. Illetve kutya baja nem volt, amíg nem kezdett el felkúszni a láza, na akkor elesett lett, bágyadt, "nagybeteg". Ezzel a lázon rágódtam álló nap, remélem, ez nem azt jelenti, hogy egész évben betegek leszünk....Viszont nagyon virágos volt egész nap a kedvünk, jókat rötyörésztünk és kacagtunk. Ja és odaégett a lencsefőzelék. Ez nem tudom, milyen ómen. A maradékot, a kozmásat mi megettük Tibivel, a gyerekek maradtak a süli virslinél.