Avagy:
- Szivem, a gyerekek leugrottak a kertbe egy percre, szexelünk egyet?
- Tudod, tényleg egy percre mentek, az imént száguldottak le ötödször. Folyton felszaladnak valamiért.
- Nem baj, jobb, mint a semmi!
- Á, úgy nem jó...
Amióta Réka kitalálta, hogy egyedül nem alszik, azóta megszűnt a szexuális életünk. Is. Ugyanis nem úgy van, mint régen, hogy este 10 körül (vagy 11...minket ismerve simán....) búcsút intettünk a dedeknek és rájuk csuktuk az ajtót, mire ők Pavlovi reflexszel azonnal mély álomba szenderültek és teret engedtek a felnőtteknek. )(Hopp, ami azt illeti...ilyen sose' vót!) Á, dehogy!
Tiborom 9 körül hazatántorog (nem a piától, a fáradtságtól). Mese, még mese, még mese, utó vacsi apával, fogmosás, mééég mese....Aztán meg fogjuk magunkat és ágyba bújunk mi is, Apa, anya, gyerekek, puff, villanyoltás. Ha teszem azt, mégsem, mert még úgy szeretnék pár szót váltani a hitesurammal, Réka nyafog, hogy ő nélkülünk nem, izé... fél a sötétben...és egyáltalán...brühühü...velünk akar lenni. Egy ideig, pár hétig zavarásztam az ágyába, aztán feladtam. Azóta legtöbbször együtt fekszünk le este. Nem valami nagy öröm....Merthogy nem panaszkodik alattunk a lepedő egyáltalán. Alszunk, mint a bunda. Akár a szerzetesek vagy apácák.
Igazából szeretem ezt az együttalvást. Nem az év 365 napján, de alapvetően ezzel nincs bajom. Rossz oldala (túl a fentieken), hogy tulajdonképpen gyerek mentesen nem is találkozunk Tibor és én.. Ami nekem nagy gond, hiányzik a társam, hosszabb távon totál kikészít a helyzet. Még jó, hogy feltalálták a telefont, így napközben át tudunk beszélni ezt és azt, búbánatot, vészhelyzetet, örömhírt és kis/nagy újságot.
Hányszor volt már, hogy arra gondoltam, megvárom, míg elalszanak a gyerekek, úgyis hullák már bizonyosan a sok játéktól...majd utána beszélgetünk egy jót az Emberemmel. Talán még annak az üveg bornak is kitekerhetjük a nyakát, ami a hűtőben piszeg, már mióta. Aztán egy perc múlva, hallom, hogy valaki horkol. És nem Zalán, sem nem Réka...Majd kukába dobom minden szépen kidolgozott tervemet a kellemes késő esti diskurzusról, etye-petyéről és a hasamra fordulva magam is megkeresem az álmomat.
Hát...így éldegélünk mostanában...szigorúan átmenetileg....amolyan tatásan-mamásan. Réka majd csak megtanul egyedül elaludni. Ami ment neki kb. 1-1,5 éves korában is...
