Ma reggel 9-kor találkoztunk az orvossal. Tibi jelezte neki, hogy megvan a papír a gyermekorvostól, egészséges a Réka. Labort is levették, vért vettek tőle, altatóorvos nem talált semmi kivetnivalót a műtétben. Mivel dr. B. azt ígérte soron kívül megműti, ha ezek meglesznek, szerintem joggal bíztunk a beavatkozásban. Valószínűleg kihagytunk egy nagyon fontos elemet (anyukámnak ezt nem fogom elmesélni), a boríték faktort. Nem is valószínűleg, biztos vagyok benne. Merthogy minderre az orvos: Jöjjenek vissza hétfőn. Akkor van gyermekgyógyász. Kedden meg megműti. Viszlát.
Elmondtuk neki, hogy van friss gyermekorvosi lelet, hogy egészséges a Réka, hogy labor is van. Hétfő és kedd maradt a rendíthetetlen ítélet. Így hát visszajöttem Rékástul dolgozni. Az autóban a kórháztól az oviig minden könnyem elsírtam....mint egy kisgyerek. De legalább kijött minden....Szóval hétfőn gyermekorvos, újra, aztán vérvétel, újra....Tegnap minden felesleges volt. Kedden meg majd valamikor, ha el nem felejti a doktorúr...műtét. Ja, hogy szerda este óta kinn van a drót? Dehogy van kinn! Ha az orvos szerint nincs kinn, akkor nincs. Levedzhet és vérezhet az akárhogy. Hogy el is fertőződhet? Az már a mi bajunk. Nagy pofon volt ez a magyar egészségügytől, és bár Réka ártatlan áldozat, én biztosan megérdemeltem.
