Az utóbbi időben többször bevillan, hogy tavaly ilyenkor, mármint UGYANILYENKOR minden mennyire szét volt csúszva....Remélem, nem lesz ismétlődés! A kedvenc kolleganőmet (mondjuk az most nincs is, mármint kollegaNŐ) kirúgták – illetve ajánlottak neki egy elfogadhatatlan pozíciót – közben leltároznom kellett volna és persze nagy búbánatomban lebetegedtem. Nagyon fájt, ha pisiltem. Sűrűn érzem, hogy lelki megroggyanás után nyavalyatörés jön. Ahogy öregszem, egyre többször. 3 nap táppénz otthon, villám antibiotikum, majd amikor visszatértem az irodába, közölték, hogy költözik a cég Pest megyébe, velük mehetek, de…..Szóval hirtelen munkám sem volt január elsejétől kezdve. Fel voltam dobva. Nem is kellett több, még mélyebb időszak következett. Ezúttal hörgőgyulladás volt a diagnózis.. Egy kör antibogyó, fiatal maga, legyőzi ezt gyorsan, mondta a doki. De nem. Nosza akkor vegyük komolyabban, még egy kör, ezúttal jóbarátom, az Augmentin próbált segíteni…és amikor megint csak gyöngébb és elesettebb lettem, ahelyett , hogy felpörögtem volna…. na akkor ijedtem meg egy kicsit. Pulmonológia, szakorvosi szakvélemény, újabb antibogyó és az végre, nagyon lassan de működött. Karácsony előtt pár nappal gyógyultam meg. Sötét hetek voltak azok, még akkor is, ha jól esett otthon lenni – hogy ne esett volna jól, amikor minden lélegzetvétel hangkísérettel járt….Hess, szóval nem kellemes visszagondolni, hogy mi volt tavaly, mert brrrrrr….
Viszont hétvégén megünnepeltük Réka cica névnapját és Tiborom születésnapját. Elfogyott néhány üveg bo..., na jó, voltuk is rá néhányan, de én nem is tudom, hová folyt el a finom nedü. Sonkával és sajttal töltött csirkemellet rántottam, tepsis burgonya,vegyes pirított zöldségek, zöldsaláta….Sütire is futotta volna, még pénteken megsütöttem a boci sütit, ami családi kedvenc, ám annak a felét melegében be is faltuk. Szerencsére anyósom is sütött egy kis almás és meggyes piskótát.
Vasárnapra úgy gondoltam, mint egy laza napra. Könnyű kis tanulás, némi házimunka, majd végre kiolvashatom a HP legutolsó részét, azt a szövegkönyv szerűt, ami kb. 20 évvel később játszódik. Sokáig is horpasztottunk reggel, kb. 10-ig, úgyhogy majdnem dél volt, mire belecsaptunk a tanulásba Rékuval. Ekkor leánykám látványosan a homlokára csapott, hogy nadehátők dogát írnak matekból. Szorzás, osztás, maradékos osztás. Nem értettem a dolgot, mert múlt héten osztották ki az előző TZ-t, de rendben. Csináltunk pár feladatot, kész lett a házi, aztán annyiban is hagytam a dolgot. A sirály a király? projekttel is elszöszöltünk….Én már megbántam, hogy belevágtunk, hallgattam Rékára, mert két piros ötöst megérne olvasásból, de egy szimplát egyáltalán nem. Rengeteg meló van vele. Jövő péntekre kell leadni. Készen lesz, nem azt mondom, de 9 írott oldal a füzetben, 4 oldalnyi anyag a MF-ben és még a 47 állatot ábrázoló rajztekercs….Hát az az egy szerencse van, hogy ez csak szorgalmi volt.
Szombaton találkoztunk a dokimmal (akinél születtek a gyerekek) az Intersparban. Illetve ez barokkos túlzás. Az volt, hogy a pénztárnál pakoltunk a bevásárlószatyikba, amikor kiszúrtam, hogy ő (Drága DoktorÚr) ugyanazt csinálja két pénztárral arrébb. Pont végzett is, elindult a kijárat felé, Tibi meg pont elkapta egy köszönés és kézfogás erejéig. Váltottak pár mondatot, én is odaköszöntem. Na most mit mond el rólam, hogy a doki észre sem vett? Komolyan, nem hogy nem köszönt oda, de rám sem nézett. Persze értem én, hogy Tibi rokonszenvesebb volt számára a maga birka türelmével, én meg csak egy para kismama voltam, de akkoris. Na mindegy. Végülis kb. egy évvel ezelőtt mi már találkoztunk a rendelőben, oda nem kísért el Tiborom....
Olvasás hete van a héten a suliban, ez általában jól szokott sikerülni, remélem, sok élmény éri majd a bandát. Indulásnak egyből elfelejtettünk ünneplő ruhát vinni a nyitóünnepségre. Réka ugyanis feltétlenül ott akart lenni. Olvastam én az üzenőben, hogy 10 fő képviseli az osztályt a megnyitón és hogy Réka is közöttük van, de valahogy elfelejtettem kitenni neki az ünneplőt. Eljutottam abba a fázisba, amikor már bűntudatom sincs az ilyenek miatt, csak nyugtázom, hogy gikszer van és meg kell oldani, tovább, tovább.... Amikor 7:58-kor csöngött a telefonom (hétfőn 7-8 között van a heti megbeszélés) és megláttam a kijelzőn Tibi nevét, tudtam, hogy valamilyen szintű gáz van. Mindegy, mindent megtalált, emlékeztem, hová tettem Réka nyakkendőjét, minden mást meg magától is megtalál, no para!
Nagyjából ennyit tudok mesélni. Még öt hét a téli szünetig. Rékának 5,5. A hét el fog repülni a suliban az Olvasás hetével, jövő héten nyílt tanítási órák....És azzal máris eljön a november vége, hinnyeaszta....Tavaly ilyenkor már javában tervezgettem, miket sütök karácsonyra, most ilyesmire nincs agykapacitásom. Biztos lesz majd valamikor hókifli, linzer és mézeskalács. Bejgli, aranygaluska és kókuszkocka. Minden a maga idejében.
