2014. augusztus 23., szombat

Zalán ágya




Múlt héten egyik nap, munkaidő lejártával  autóba vágtuk magunkat (családi szinten) és meg sem álltunk az egyik kedvenc skandináv kéksárga áruházamig. Egészen zárásig maradtunk, ettünk húsgombócot (nemannyirajó) és mandulatortát (nagyon nyamm) Emellett - és ami a lényeg - beszereztük mindazt, amit Zalán óhajtott sóhajtott azzal kapcsolatban, hogy a saját ágyikójában aludjon őkelme. Választottunk matracot (hosszabbítható ágyhoz), mely elfoglalta még aznap éjjel az előző (csaknem 7 éves kókusz) helyét. Lepedő és nagypárna szintén dukált, az ágyneműt már korábban beszereztem (lovagos). Nekiadtam a pehelypaplanomat is, nekünk majd lesz valami más. Ilyen lett.



Persze én fotóztam, így sajnos homályosak lettek a képek, de már nem érzek erőt magamban újakat készíteni. 

Zalán élvezettel foglalta el új kuckóját. Hálával a szemében hentergett párat a habos takarón, pihepuha parnán, majd felült és rám nézett.
- Köszönöm, anya.....de azért éjjel közöttetek alszom majd. - így lett. Aznap legalábbis. 





Első beszélgetés



...a pszichológussal (T.-vel). Igazából azt kell hogy mondjam, picit többet vártam. Értem én, hogy nincs varázspálcája és ez a néhány alkalom nyilván nem elég, hogy Zalán újra folyamatosan beszéljen, mintha mi sem történt volna....Mégis valahogy komplexebb, professzionálisabb értékelést vártam. Ehelyett a rajzait elemeztük főként és a valami táblázatot, ami nekem nem mondott sokat. Max. annyit, hogy rendben van a gyerek úgy általában, pszichikailag. Amit azért eddig is sejtettem. 

Legelőször azt mutatta meg nekem T., hogy hogyan ábrázolt Zalán fát, amikor először járt nála. A törzse a fának nagyon vastag és dominál a lombhoz képest, ami picike, szinte jelentéktelen. T. elmagyarázta, hogy a törzs az érzelmi biztonságot jelzi (magyarán szerető, stabil a háttere Zalánnak), a lomb pedig azt, hogy saját értékeit, képességeit hogyan látja őkelme. Ez is arra mutatott, mint egyébként minden teszt, hogy igen alacsony az önbizalma, önértékelése. 

A családrajz nagyon helyesre sikeredett. Apát rajzolta meg legelőször (ebben biztos voltam), utána engem, majd saját magát, végül Rékát. Az ő esetében már nem tudta eldönteni, kire is hasonlítson a tesója. Volt még néhány rajz, például, hogy a családból ki milyen állat lenne. Apa bika lett, én bálna (nem röhögni!!!!), Réka kígyó.....és Zalán szintén kígyó, persze jóval hosszabb és erősebb, mint a RékaKígyó. 

Ami lényeges, legalábbis számomra, hogy a foglalkozásokon nem dadog, olykor meg-megakad, de az nem nevezhető "hivatalosan" dadogásnak. Hiszen 4 éves a drága, 1 órán belül néhány megtorpanás nem probléma. Halkan beszél többnyire, eleinte suttogott, mára már van hogy elfelejti, hogy neki halkan kell beszélnie.

T. szerint Zalán pont abban a korban van, amikor a fiúk "leválnak" az anyukájukról és "átmásznak" az apjukra. Hiszen pasi-pasi, kell a minta, a férfi minta, amit leginkább az apjukban kapnak meg, ugye.  Zalán már le is vált volna rólam (hiszen apás, az is volt mindig), ebben segíti a tény, hogy Réka egyelőre anyás, de durván ám. Szóval átlátja az erőviszonyokat, hogy anya-Réka, apa-Zalán, ám valahogy tart a "befogadástól", ezért egyelőre úgy kettőnk között lóg. 

Feladatunk, valamilyen közös aktivitás megtalálása, amit az apjával közösen űzhet. Emellett fejleszteni kell az önbizalmát. Pl. szívesen és ügyesen segít nekem a konyhában, akkor hívjam segíteni, ő lesz az én kis kuktám. Réka nem egy konyhatündér, általában hamar elunja a banánt, így ez lehet a mi közös "játékunk".

Az óvodával kapcsolatban egyelőre folynak a kutatások. Néhány napja reggel mellém kúszott az ágyban és hirtelen annyit mondott.
- Anya, borzasztó (lehet, hogy szörnyű volt az) dolgok történnek az óvodában....
Szerintem ez mindenképpen jelzés, hiszen miért mondana ilyet egy gyerkőc. Biztosan valami nem kerek, talán Andriska terrorizálja a bandát, ezt el tudom képzelni vagy valami más. Nem derült ki, mert a pillanat varázsa megtört és Zalán bezárult. Egyelőre T.nek sem árult el semmit, minden szép és jó az oviban, roppant diplomatikuson felelget, majd ha átfogó véleményt kell alkotni kapásból így felel: Utálom az ovit!

T. azt is elmondta, hogy ideje lenni kitenni a kispasit az ágyunkból. Éjszaka aludjon a saját ágyikójában, mert ott a helye. Ő mindenképpen készen áll rá. Nem tudom, ezzel arra célzott e, hogy mi nem.....Mert abban igaza van, hogy szeretek Zalánnal aludni, szerintem Tibi is. Még akkor is, hogy sokszor találom a szemüregemben a könyökét, vagy rúgja szét a derekam egy-egy éjszaka. Viszont nem is vagyok függő tőle, szóval teszünk egy próbát a saját kuckóban alvással kapcsolatban. Azóta tettünk is lépéseket, majd erről külön írok, ha el nem felejtem. 

Novemberben születik T. kisfia, egyelőre jól bírja magát, úgyhogy folytatódnak a foglalkozások. Tőlem olykor akár heti 2x is. Talán még 4-6 hét belefér, addig még fény derülhet erre-arra. Hogy aztán van e/volt e értelme ennek a nyári "pszichológiai tréningnek" én nem tudom, azt viszont sajnálom, hogy hamarosan megszakad a folyamat. Olyan jó lett volna, ha hosszabb távon tudnak együtt dolgozni T. és Zalán. Most egyelőre nem tudom, hogy legyen ősztől, majd még átgondoljuk, megálmodjuk.