,...vagy legalábbis úgy emlékszem.
1) Réka újabban rákattant a távolkeleti konyhára érdeklődés szinten, azért nem minden nap a kínaiban ebédel. Hogy meglepjem és örömet okozzak neki, kitaláltam, hogy rendelek egy halom japán csemegét, mindenfélét, hogy megkóstolhassa. Csoki, nasi, ilyen leves, olyan tészta, üdítő, bármi, mindegy, csak japán vagy koreai legyen, éppen kínai is lehetett. Hamarosan meg is érkezett a csomag, amiről a megrendeléskor még tudtam, hogy mit is rejt részleteiben is, csak mire Rékát kellett volna tájékoztatni, na addigra elfelejtettem. Mindegy, összeszedtem magam. Réka nagyot örvendezett a csomag felett és nagyjából itt ki is futotta a dolog magát, mert innestől fogva szinte csak olyasmit hallottam, hogy "hát ez nem ízlik" és ennek nem túl változatos szinonímái. Mondjuk, a dinnyelé bejött neki, bár bubisabb üditő, mint amit mi megszoktunk és volt néhány édesség, ami szintén picit lenyűgözte. Nem nagyon.
A levesek és tészták vagy éppen a kettő vegyítése során igyekeztem olyanokat beszerezni, amiben nem akad meg a kanál vagy a villa a halált okozó E betűkben, de kételyeim vannak, hogy mennyire jártam sikerrel. Rendeltem hozzávalókat miso leveshez, ami egy komplett tévút volt, mert Réka soha nem mondta, hogy enne miso-t, mindegy. Annak rendje és módja szerint volt a cuccban mizo paszta meg ilyen és olyan zöldség, gomba, alga. Mi lett a vége? Kitaláljátok? 3 napig miso levest ettem, mert a királylány éppen még beleütötte a kanalát az elkészült étekbe, de itt véget is ért a lelkesedése. Szerinte hal íze volt, ő meg utálja a halat. Mondjuk akkor kérdéses, meddig maradna életben Japánban, igaz, esznek marhát is, de Réka nem.
Ami továbbra is nyerő nála, azok a RAMEN-ek, de minden látható zöldség és egészséges elem, mondjuk garnéla nélkül. Szóval igazából egy zacskó kifőzött cérnametélt éppen minimális húslevessel finomabb, de mindegy, nem mondok én már semmit. Ja és tud pálcikával enni. Nagyjából egy percen belül megtanulta, amikor a barátnőja, a soroksári megmutatta neki. Egyből elképzeltem, hogy japán szakos lesz a bölcsészkaron , majd kiröppen Japcsiba és hozzámegy egy jóképű japán királyfihoz és lesz sok cuki gyerekük, de hát persze nem olyan egyszerű ez. Mondjuk, ahogy egész Európa süllyed ezzel a migráns és LMBTQ túltolt őrülettel lefelé, lehet, Japán nem is olyan rossz menedék. Egyelőre.
2) Büszkén elmondhattam, hogy nagyjából 5 év munkábakerékpározás során még soha nem áztam el túlzottan. Előfordult, hogy fél km-rel a házunktól cseperegni kezdett az eső vagy éppen nem is annyira cseperegni, de konkrétan, mint egy ürge, soha nem áztam át. Aha. tegnapig. Tegnap ugyanis olyan 3 körül elkezdett szakani az eső, majd abbahagyta nem sokkal 4 előtt, gondoltam is, hogy hurrá, így kell azt, mire a jóemberek indulnak haza a melóból esőszünet. Már vettem a táskám és indultam volna le a bringámhoz, mikor észrevettem, hogy igazából csak szakadni hagyta abba, cseperegni csepereg, jaj...Ehh, gondoltam, mi az nekem, pár csepp eső, amúgy is, a város felett, amerre tartottam, nem is volt fekete felhő. Annyi. Ja, de a felhők úgy tűnt, követnek engem és mire rákanyarodtam a hosszú egyenesre ott a Tesco mögött, na ott már eléggé sűrű cseppekben esett. Szerencsére a hátam védte a hátizsák, de még egy baseball sapkát nagyon tudtam volna értékelni. Meg persze az otthon felejtett, nyár elején vett, jó drága esőkabátomat. A hajam fullra átázott, az eléggé zavart, és még soha nem tekertem át ekkora sebességgel a meredekebb vasúti felüljárón, mint most. Bezzeg most nem jött szembe senki őrült, bringán. A zebránál benn városban találkoztam pár sorstársammal, akik szintén áztak a bringájukon, ettől egy picit jobban éreztem magam, Zalán egyik volt ovis társ mutterjával még össze is nevettünk, már ő egy mini ruhában ázott, én meg irodai cuccban, de mindegy. Negyed órával később ahogy hazaértem, újult erővel kezdett el szakadni és szakadni az eső, annak legalább örülhettem, hogy azt megúsztam.
3) Idén tavasszal és nyáron a megszokottnál nagyobb összeget költöttem ruhatáram bővítésére, cipőkre, táskákra. Elegem volt már, hogy alig lóg valami a szekrényben, soha ennyi holmit még egy szezonban nem vettem, mint idén. Most sem mondanám, hogy van széles ruhatáram, mert dehogy. Viszont legalább reggelente nem kell a vasalókosárból kirángatni az egyetlen normális felsőt, amit van kedvem felvenni. Olyan jó!
4) Viszont a sok holmi sok vasalnivalóval jár, úgyhogy ilyen szempontból megszívtam.
5) A kutyáról is kellene valami írni. Megvan! Pénteken, mikor az Ikeában voltunk délután- este, arra értünk haza, hogy a földszinti wc frissen lehúzva, viszont jó büdös van úgy lakásszerte....Mondtam is Zalánnak diszkréten, hogy izé...mostanában volt wc-n? Mire azt felelte, hogy igen, de a szagot nem ő okozta. Ezt inkább nem hittem, mint hittem, de azért beleszagoltam a konyhai kukába, gondoltam, ott ment valami félre, majd kifelé jövet megakadt a szemem egy hatalmas halom középbarna színű kutyaszaron. Az a durva, hogy befelé menet nem vettem észre és bele sem léptem. Na az hányás lett volna. Megpróbáltam feltakarítani, de valahogy úgy pofán vágott a szag, hogy a következő pillanatban a mosdó felett görnyedtem öklendezve. Tibi úgy röhögött, majdnem a térdét csapkodta. Eltűntette a termést és huzatot csináltunk, fertőtlenítettünk. Úgy esett, hogy a kutya szokásos kaki tájmján már túl voltunk és szegényke, bár biztosan szólt Zalánnak, aki egyedül volt itthon, de az, mármint Zalán fütyült rá. Én minden pislogását és testbeszédét értem a kutyának, Zalán viszont mégiscsak egy kispasi, akinek éppen telefon vagy tablet volt a kezében. Talán egy közepes erősségű földrengést sem vett volna észre. Réka szerint a kutya így állt bosszút, amiért itthon hagytuk, pedig tudhatnánk, hogy az Ikea szerettel fogad kutyákat. Én meg azt gondolom, hogy oda csak öleb vagy kivénhedt , unott kutya való, az Ikea mégiscsak egy áruház. Dió pedig csak egy ártatlan kiskutya, aki nem tudott uralkodni egy ponton túl a záróizmain.
Most éppen kinn napozik az erkélyen, újabban, esténként ez a fő hobbija. Nagy jövés-menés nincs a zsákutcánkban, de ő azért élvezi. Olykor teljesen elfekszik az oldalára és horpaszt egyet. Aztán ha melege lesz, bekéreckedik, kidől a szőnyegen is, a hűvösben és megvárja, míg lehűl. Ha lehűlt, visszafekszik a kanapéra vagy újra az erkélyen sütteti tovább magát. Ilyen ez, vizsláséknál. :)
