2020. november 26., csütörtök

Fogászaton

 8-ra mentek a fiúk a rendelőbe, 9-ig bírtam, hogy ne telefonáljak rájuk, hogy mi újság. Tibi suttogott a telefonba, mondván, hogy a váróban ülnek és kapott Zalán szurit, mert ki fogják húzni a fogát. Azt hittem, menten leszédülök a székről, de gyorsan kiderült, hogy egy tejfogról van szó. Később, amikor már túl voltak a foghúzáson, melyről később egészen másfajta beszámolót kaptam Zalántól és Tibitől, még legalább ötször megkérdeztem Tibitől, hogy biztos nem maradandó fogat húzott ki a doktornő? Elmesélte, hogy egy könnyed húzással a fog a doki kezében maradt, szóval tejfog volt a javából, huhhh. Persze nem ment vissza a suliba, egyrészt mert nagyon vérzett a fog helye, enyhén sokkos volt szegény gyerek, és nem is volt semmilyen szándéka visszatérni, hehe. Viszont a matek felmérővel megvárták, csak holnap írják....

Délután lovagolni elkísértem Rékát és Tibit meló után, legalább nem kellett buszoznom hazafelé. Már elengedett kézzel ül a lovon a kiscsaj, ha olyan a feladat. Mondjuk, nem tudm, hogy NEM fagy rá a lóra. A kiscsikó nagyon édes, de nem volt boldog, hogy lovagolni vittük az anyját. Nem nagyon érdekeltük. Idén először fázott a lábam, ahogy a futtató mellett ácsorogtunk a hidegben. Már a télikabátomat hordom, de a kesztyűm még a fiók mélyén.

Vacsorára Mekit rendeltünk házhoz, döbbenetes 20 percen belük kihozták. Tibi nagyon boldog, hogy végre nem kell szenvednie a sorban a Mekiben vagy a drive-in-ban, rendelni is lehet. Nem szabad rászokni, havonta 1-szer ehetünk ilyesmit....esetleg kétszer. Végső esetben háromszor, de akkor csakis mint zugevő.A gyerekek nem tudhatják meg.