Valamelyik este (valószínűleg tegnap) egy nagyon kis pofás első bekezdés formálódott az agyacskámban egy új bejegyzés kapcsán. Sajnos reggelre teljesen elfelejtettem, hogy miről is szólt, úgyhogy marad, ami éppen eszembejut.......
Szombatra virradóra apuval álmodtam. Említette egyik ismerősöm, hogy ez is el fog egyszer következni. Talán fura ilyet mondani, de annyira jó volt!! A szemére emlékszem a legjobban, milyen élénk színűek és tiszták voltak. Valamit hozott nekem autóval én meg csak néztem és arra gondoltam, milyen kimondhatatlan érzés látni őt....Ennyi.
Szombaton délelőtt könyvtárban jártunk a gyerekekkel, mert már nagyon muszáj volt. Látszott, hogy verőfény volt és nyárias tavasz, pólóban szaladgáltam.....mert mi voltunk az egyetlenek jelen a gyerekkönyvtár szakaszban. Örültem, kétszer is megúsztam a sorbanállást. Ezúttal inkább Zalánra koncentráltam, hogy neki sikerüljön lebilincselő könyveket találnom. Réka egyrészről már mindenevő, másrészről RUMINI mániában lubickol és mivel megvan a második és harmadik kötet is (illetve a könyvtárban mind), plusz még egy dugi könyvem is van a tarsolyban számára, hát könyvileg Rékához egy nagy pipa. Zalán viszont dínókkal kel és fekszik, így neki ilyen témájú könyveket kerestem elsősorban. Berg Judit zsírkréta kori ősállatai nagyon bejöttek neki, már első nap majdnem kiolvastuk. Végül 4-5 könyvet szántam neki és Rékának is vettem ki hármat....pipa ide vagy oda.
Zalánnak van egy újfajta nézése. Tudom, hirtelen a témaváltás, de ezt muszáj leírnom. Olyan NAGYFIÚS tekintete van, főleg, amikor nagyon magyaráz és még értetlen is vagyok....Mondja, mondja, mondja nagy kerek szemekkel, én csak pislogok rá egy szó nélkül és nem győzök csodálkozni, hogy ez a pasi mikor lett ekkora. (Mikor, mikor....lassan 5 éve és 8 hónapja növekedik egyfolytában!.....)
Szombaton kirobogtunk anyuhoz, összeszedtük a fél éve gyűjtögetett újságpapír készletét, mert hamarosan papír gyűjtés lesz a suliban. Közben az úton megütötte a fülünket egy dal. Imádom, hogy már lassan alig találkozunk Tibivel, alig látom, de még azért ha egy klassz dalt hallunk, rázizzenünk ugyanarra. Egyszerre. Most Ed Sheeran Bloodstream-jére. Fantasztikus jó dal, nem tudom, mikori, no infó, de hogy zseniális, az biztos.
Vasárnap megint mamáztunk, most a másikat látogattuk meg, finomat ebédeltünk, majd kisétáltunk a Holt Tiszához, a gyerekek bicóval. Rosszak lehetnek az idegeim, de nem bírtam nézni, ahogy Zalán a stégen ellensúlyoz, minden pillanatban vártam, hogy beleessen a Tiszába.....de végül mégsem. Árnyékon kívül teljesen nyári meleg tombolt, persze kerestem is az árnyékot, mert nekem sem jó semmi. :) Este szomszédék (mamánál) felállították a vadi új trambulint....időbe telt, mire be tudtuk a csemetéket parancsolni illetve haza tudtunk indulni. Itthon aztán nem kellett őket nagyon ringatni, aludtak, mint a bunda.
Még mielőtt azonban lezárnám a napot, visszaugornék a vasárnap délelőttre, amikor is leültünk "tanulni" Rékával. Így idézőjelben, mert inkább csak a heti feladatokat néztük át, néhány szorgalmit kipipáltunk, hibákat javítottunk. Mivel gonosz vagyok és csúnyarossz, még tollbamondást is szerettem volna kicsikarni a csajból, röpke 10 mondat erejéig. Erre azonban nem kerülhetett sor, mert a leánykám sztrájkot hirdetett. Ordított, mint a sakál.....(Nem kell sajnálni, Oscar díja alakításokra képes már most a lány.)Mire én meg engedtem, játszottunk helyette egyet. Kettőt, hármat. Utána társasjátékoztunk hármasban, amiből rendre tömegverekedések lettek, mert hol egyik gyerek sértődött meg, hol a másik, amiért nem nyert....Hát szóval zajlott az élet, paramm, paramm, szép az élet, paramm, paramm....ahogy a nyuszi énekli a viccben is....
