Pogácsázós

Mert napi egy bejegyzésnél még jobb a kettő, így teszek néhány fotót a szilveszteri pogácsázásról. :) 

Réka gyúr

...és nyújt

   

Ez jó, itt takarjuk a teli mosogatót...

  

Hopp itt nem...viszont kisültek a pogácsák

Zalán, a kukta

Semmi meglepő....

Ma még rosszabb volt oviba vinni Zalánt. Gondoltam, hogy így lesz, de ettől még nem lett könnyebb. Sőt, fájdalmasabb volt, mint tegnap. Talán mert hangerőt is tett a könnyek mellé. Ahogy megközelítettük Napraforgóék ajtaját, a szomszédos csoportból az óvónéni kíváncsian dugta ki a fejét, hogy mi ez a műsor. Módosítottam a rendszeren is, nem Rékát, hanem Zalánt "adom le" először a csoportban. Nekem könnyebb így, összességében neki is. Mindketten hamarabb szabadulunk, ki mitől....

Persze napközben minden rendben vele, aktív, épít, autózik, játszik, főz-süt. Picit ücsörög az óvónéni szoknyáján, aztán, gondolom, rájön, hogy hiába a bú és a bánat, annyi erővel talán játszhatna is. Délután azért repült felém, amikor meglátott, hamarabb kiszúrt, mint én őt. Ölelt, bújt, puszilgatott, megható módon örült nekem. Innestől fogva visszakaptam az igazi Zalánt, a huncutot, a kópét, a vigyorgót, a boldogat. Legalábbis másnap reggelig, amikor megdöbbenve nyugtázta, hogy MÁR MEGINT oviba kell mennie???? Hiszen tegnap is ott volt, milyen rendszer ez?? És jött a sírás, a kétségbeesett...

Éjjel kétszer is átjött hozzám. Átkulcsolta a nyakam és elmondta százszor, hogy mennyire szeret. Ez különös (mármint nem az, hogy szeret persze), mert eddig Apához vette az irányt, ha már átmerészkedett a mi ágyunkba...csak a Réka ostromaira volt eddig példa. Mivel 160 cm ágyszélességen egyszerűen nem férünk egy négyen (ja mert Réka eleve közöttünk is aludt el), ahogy észleltem, hogy kényelmetlen, folyton ráfekszem valamelyik gyerekre, átpakoltam Zalánt a helyére. X idővel később nyöszörögve visszatért, ölelt, puszilt, majd elszenderedett.

Már csak holnap van Zalánnak ovi, péntekre feloldozást kapott. 

Hát....majd a idő megoldja, jobbat nem tudok mondani. Remélem, kibírja addig a szívem megszakadás nélkül!

Közben járunk úszni tovább Rékával. Eredetileg úgy terveztem, hogy kihagyjuk a januárt, de mivel egyelőre igen enyhe telünk volt/van, folytatjuk a kemény fagyokig. Majdmeglátjuk. Újabb fejlemény, hogy immáron fejessel illik csobbanni a mélyvízbe és ott nem mellen úszik (többnyire), hanem Gyuri a gyorsot forszírozná. Mivel Rékával ott a para faktor, ezért a mély vízbe egy hatalmas hasassal szokott csobbanni, hiába produkál szép fejest a tanmedencében, illetve attól tartván, hogy gyorson tuti belefullad a mélybe, néhány tempó után vad kutyázásba kezd, Gyuri bácsi nem kis elégedetlenségére. Alakul az, türelem és gyakorlás kérdése. 

Szóval majd az idő megoldja ezt is, jobbat nem tudok mondani.