Ó, hát az annyira jó volt!
Most már hivatalos: a MásodikBének van az egész kerek világon a legszuperebb szülői gárdája. Legalábbis, amikor arról van szó, hogy bulizni kell. Amikor egyszerre ropta egy nagy kört alkotva, kart-karba öltve minden 2.B-s felmenő, hát nem maradhattunk mi sem a helyünkön. Pedig nekünk még az esküvőnkön sem volt tánc. Ráfogtuk Zalánra. Fantasztikus volt! Elkaptam a környező asztaloknál ülők pillantását olykor-olykor, a döbbentet, hogy ezek meg kik és melyik osztály?? No azért volt nálunk a felirat, 2.B, kérem szépen.
Volt még ott vonatozás is, amit szintén a 2.B indított el és addig kanyargózott a vagonok sora, amíg végül már nem volt hová tekergőzni. Itt lemaradtam a mi osztályunktól, de mindegy. Végül csatlakoztunk még az utolsó összosztályos tánchoz is, ami a legjobb volt, tényleg tiszta eufória. A zenére nem is emlékszem. Arra sem, ki állt mellettem. Az igaz, hogy addigra az aperitifek pultja kiürült és ki tudja, mi mindent fogyasztottak a fiúk, de nem is lényeges, mert amit M. apuka és D. apuka művelt, azt nem lehetett nevetés nélkül megállni. Előbb ők ketten ropták, mi tapsoltunk amennyire a röhögéstől futotta az erőnkből, majd berángatták a körbe az összes fiút. Tibit is. Szóval fiúk belül, lányok kívül, majd lányok belül, fiúk kívül. Itt egy picit tiltakoztam, de vitt a gépszíj, nem volt mese. Az igazgató bácsi neje nálam jobban ellenállt, ám közölték vele, hogy MINDEN lány benn van a kör közepén és úgy tolja görög módra egymásba kapaszkodva, így mit volt mit tenni, beállt ő is. És csak ment a tánc, körbe-körbe, körbe és körbe.....Szűkült a kör és tágult, összeértünk középén és újra nyitottunk. Hát az valami olyasmi volt, mintha egyek lettünk volna arra a kis időre. Megértettem, miért mondta É. tantónéni, hogy élete legjobb bálja volt a tavalyi, ilyen jót még soha nem bulizott.
Hajnali kettőig maradtunk, túlélve az egy órás tombolán, megnyerve egy édesség csomagot. Három körül zuhantunk ágyba, tele élményekkel. Belegondolva, hogy még hat bálunk van hátra csak Réka iskolai pályafutásából (Zalán még nem tudni, hová kerül), felmerült bennem, hogy hová fejlődik még a banda nyolcadikra, de hogy lesznek fergeteges bálok, az egészen biztos.
Voltak érzelmes pillanatok is tánc közben, tantónéni ölelgetés és könnyek, mert jövőre már nem lesz a mi tantónénink egyik sem (bár attól tombolni lehet majd együtt). Látszott, hogy ezt az osztályt illetve azok szüleit a tantónénik sem fogják könnyű szívvel elengedni a tanév végén, bár én már lassan megszokom a gondolatot.
Közben jutott eszembe, mivel lehetne emelni a bál fényét jövőre: mi ketten Tibivel, mint pár nem táncoltunk idén. Pedig azért egy kis lassúra tartottam volna igényt. Remélem, jövőre ezt is behajtom rajta illetve hiánytalan összetételben minden szülő ott lesz a majdani 3B asztalánál ugyanúgy, ahogy idén.
A világ legjobb bandája!!!!!!
Báli körkép
