Súlyos

Mai súly: 71 kg.
No comment!

Húsvétos 2013

Aki ismer, tudja rólam, hogy nagyon szeretem a Húsvétot. Majdnem annyira, mint a karácsonyt. Kevesebb készülődés előzi ugyan meg, de általában tavaszt hoz, illatosat, meleget és vele virulunk ki valamennyien. (Igyekszünk, mindenesetre.) A lakásból eltűnnek az utolsó kinn felejtett karácsonyi gyertyák és ajtódíszek. A kreativkodás végtelen tárháza nyílik meg. Összeröffen a család. És igen, nem mellesleg három napon keresztül egyfolytában nyammogunk valamit. Máskor meg zabálunk. Mert ez annyira nagyon jóóó!  

Persze locsolkodunk is, válogatottan illatos parfümökkel, hogy a nap végére, de a másodikra mindenképpen bódító illatcsíkot húzzon maga után Anya és Réka egyaránt. Magyarán büdösek vagyunk, mint az állat, de valahogy mégsem. Mert ez is az ünnep része, gyerekkorom boldog húsvétjait hívja bennem életre....ki sem bírnám, ha senki meg sem locsolna, azt hiszem.

Idén aztán valahogy másképp alakult. A Húsvéti készülődés legszebb pillanata számomra az volt, amikor szombat este 10 óra magasságában kikapcsoltam végre a sütőt. Akkor a hűtőből egy finom csuklómozdulattal előrántottam egy üveg hűtött cider-t, elnyúltam a kanapén és nagyon gyorsan  --még mielőtt a gyerekek megostromolnának, hápersze, hogy ébren voltak még - letoltam a torkomon a nedüt. Akkor igazán nagyon-nagyon virágosan láttam a dolgok állását és magammal is meg voltam teljesen elégedve. :)

Össze-vissza ünnepeltünk idén egyébként, a dátumokra nem nagyon ügyeltünk. Zalán névnapját például már péntek este elkezdtük megülni. Sütöttem ugyanis egy tortát neki. Túró rudi tortát. Elkövettem azt a hibát, hogy képtelen voltam kivárni, míg ebéd után bealszik és a háta mögött sütöm a meglepit, áááá. Így viszont délelőtt 10 órától este 8-ig azt kellett hallgatnom, hogy "anya, kész van a tojtám? Hoj van a tojtám???? Mikoj ehetem meg a tojtám??" Próbáltam én tologatni, hogy majd holnap, hiszen akkor lesz a névnapod, szivi!..... Ez nem nagyon hatotta meg. Egyre több repedés éktelenkedett az ellenállásomon, úgyhogy este új célt jelöltem ki : majd ha Apa hazaér. Amikor este 9-kor emberemnek még mindig nem láttuk színét sem, előkaptam a túrós csodát, valamint hozzá egy nagykést és kapott belőle mindenki. A gyerekek módfelett hálásak voltak rugalmasságomért, faltak és faltak jóízűen, az utolsó morzsáig. Kellőképpen kiéheztettem őket szándékomon kívül. A torta egyébként tényleg zseniális, ajánlom minden túrórudi rajongónak. 

Másnap jött a maratoni készülődés. Tibi még mindig dolgozott délelőtt, szóval egyedül pakolásztam, takarítottam, mostam, teregettem, mostam, teregettem, ágyat húztam, rendezkedtem. Szegény gyerekekből nem sokat láttam, ami határozottan idegesített. Később jött a bevásárlás, majd a sütés-főzés késő estig. Anyu betegsége miatt idén a tesóm feleségére és rám maradt, hogy a családot (10 fő) ellássuk bőségesen Húsvéti főtt kajával és süteménnyel 2-3 napon át. Hát jelentősen elvett az ünnep fényéből ez a nagy főzőcske, be kell valljam. 

Közben Vekerdyre is gondoltam (akivel mióta gyerekem van, egész ritkán értek egyet). Szerinte pl. a magyar nőknek nem kellene vasalniuk.... Nem tudom, vajon ha ott lett volna velem a konyhában mondta volna e, hogy "Erika, kedves, a gyerekeivel foglalkozzon és a családjával! PIhenjen! Ne főzzön!" Csak akkor sajnos egy egész család marad éhen Húsvét táján (igaz, éhen nem halnak, mert sonka és tojás volt bőven)...szóval fene tudja!  Vekerdy végülis nem jelent meg a konyhában. Szóval talán nem is ezt mondta volna, csak élvezettel belemélyeszti fogait először a zseniális pogácsámba, majd a finom kókuszos sütimbe...és teli szájjal arra biztat néhány kézmozdulattal, hogy még-még-méééég süssek.  

Hogy még véletlenül se sajnáljon senki, elárulom, vasárnap és hétfőn azért volt módom kipihenni a péntek-szombat konyhai robotját.  Családi összeröffök következtek egyik mamánál, másik mamánál. Evés, ivás, jó hangulat, kellemes beszélgetések, pici névnapozás, Zalánnak sok-sok ajándékkal...és huss...már el is múlt a húsvét. Mire feleszméltem el is telt. Azért piszeg még a hűtőben finom sonka, kocsonyát is kaptunk két tányérral M. mamától. Minden más elfogyott az utolsó morzsáig. 

Ja, igen. Ha már Zalán névnapját érintettem. Tőlünk szombat délben kapta meg a csodabiciklit . Pont ilyen, mint a képen (ződ, fekete felnikkel), csak éppen egy zöld csengőt is rendeltem hozzá és felirat is virít rajta. Egyelőre csak reklám, de a ZALÁN betűsor is csak késik, nem múlik. Zalán mély szerelembe esett a bringával azon nyomban. Le sem igen szállt róla aznap. 

És ha már a névnap ütközött a Húsvéttal, úgy alakult, hogy megint kevesebbek lettünk egy elhatározással: a Húsvét nem az ajándékozás ünnepe. Hát persze, hogy Réka is kapott ajándékot. Igaz, tőlünk csak olyasmit, amit megvettem volna neki egyébként is (kreatív szett + csoki) de a tágabb családtól sikerült neki begyűjtenie kettő darab Barbie-t is, egy sellő és egy balerina lányt. Azóta azokkal alszik. Vagyis alszunk...Zalánt leszámítva valamennyien. Az tök jó, amikor a sellő Barbie farka nyikorog éjjel, ahogy forgolódunk....és a farkából még másnap is csöpög a víz, mert minden este Rékával fürdik. A sellők állítólag nem tudnak élni fürdővíz nélkül....