Nyitány

Nagyon durva, de túl vagyok az 1500. bejegyzésen. Úgy, hogy korábban két rövidebb blogom is volt a freeblogon, a ZalánosVárandós, meg a mai szemmel naív, elsőgyerekes Popinapló. 1500 bejegyzés 2010 óta...Hát hihetetlen. Jó sokat ki tudnék törölni. 

A kamionunk nem érkezett meg a megrendelt és kifizetett szállítmánnyal. Csaknem 50 m3 faanyag a távoli Szibériából. Nem tudok mit mondani. Nem is nagyon lehet. Nyikolaj, a szállítónk természetesen elérhetetlen, eltűnt, mint a láthatatlan ember. Hát ez van. Nem kifejezetten az én hibám, de érzem azért a felelősség árnyékát.

Nem főztem  vacsorát, rendeltem kaját. Habár van még a hűtőben paradicsomos kápi is. meg egyáltalán, az sem hal éhen, aki a hűtőre akar támaszkodni. Mondjuk ,tej az nincs. Viszont sütöttünk Rékával csokis muffint, amolyan "amit találunk beledobjuk" alapon. Így lett bele téve darált dió a tavaly karácsonyról kimaradt dióból, meggylé valami 3000 éves meggybefőttből, 3 negyed doboz vaj, csoki, amin már kicsapódott az a fehér izé (kakaóvaj?) és még ki tudja mi. Sárkányfű, bagolyvese és lepkeagyvelő. Ha már Halloween....Finom lett, nagyon. Dobott rajta anyu lekvárja, a sárgabarack. Az íze nem érződik ugyan, de szaftos és könnyű lett tőle.

Holnap visszük haza anyut a kórházból 5 hét után. Sütök brassóit pulykából vagy csirkéből, jó sok fokhagymával (bocsi, eredeti brassói recept!) és uborka salátával vagy céklával. Görög sali is jó lenne, de már nincs szezonja. Pecsenyét is szeretnék lesütni egy tepsinyit, hogy legyen mire rájárni ebben a 4 napban, ami vár ránk a hosszú hétvége keretében.

Rékáék marha sok házit kaptak a szünetre. Matekból valami 24 oldal a Hajdús könyvben, ami végre megjött. Állítólag könnyű feladatok, dehát....Magyarból József Attila kutatómunka, ami szokás szerint nem a gyereknek házi, nyilván, hanem nekem. Fotókat nyomtatni, életrajzot kiírni, egyebek. Én megtiltanám az ilyen házikat, amit a gyerek maga nem tud abszolválni. Nem is értem. Van még sok egyéb házi is, de nem sorolom, nem is érdekel, majd jövő hét közepén visszatérünk rá.

Nem jön a pizzám, késik....

Már tiszta ciki, de megint muszáj megemlítenem, hogy 4 kosár vasalni valóm van. Mivel összesen csak 3 kosaram létezik, a gyerekek egyik nagy, zöld IKEÁS dobozát is befogtam. Reggel nem találtunk bugyit Rékának, végül valahogy Tibinek sikerült az ÉN bugyogóim között a fiókban. No comment. De nem érdekel, ma nem csinálok semmit. Teljesen kész vagyok. Valahogy fel kell magam szívni jövő szerdára, vagy legalább az őszi szünet végére, mert mi lesz velem?

És hogy mire vágyom? Patyolattiszta lakásra, nyugalomra, békére, a stressz teljes hiányára, jó filmekre, frissen sütött pogácsára (amivel nem én kínlódom), finom ételekre, sütögetésre, sütire, meleg otthonra, sok nevetésre, a gyerekek ölelésére, forró teára, tejszínhabos tejeskávéra, gesztenyepürére, az osztrák úton félbe hagyott könyvem kiolvasására.

Kellemes hétvégét és csöndes emlékezést mindenkinek!