Mai kép
39 lettem ma. Jövőre negyven leszek. Döbbenet, nem? De. Hihetetlen. Mint ahogy az is volt még egy hónapja, hogy Réka már nem óvodás. Az idő, az a csúnya, rohanó, egy dologra mégis jó, ez legutóbbit már egészen megszoktam.
Csodás harmincas éveim voltak eddig, az utolsó ilyen évem is remélem hű lesz elődeihez. Gyermekeim születtek, akiktől (sajnos) egyre inkább égnek áll a hajam, ahogy telnek az évek...de imádom őket, hogy az néha már fáj. Férjhez mentem (és el sem váltam), heppi vagyok Tiborommal, terveim szerint a sírig így is lesz (remélem). Ami fontos, az megvan, kincsként őrzöm is. A többi meg nem számít. Annyira.
Közben magamra kaptam némi súlyfelesleget, amitől hol rosszul akarok lenni, amikor a tükörbe nézek, hol nem veszek róla tudomást. Néhány ősz hajszálam is van már, nem két darab, a hajfestés kényszerét azért még nem értem el. Hát így van ez. Telnek az évek, hussannak, egyre fürgébben és fürgébben...
Pénteken a kolleganőim, azok a drágák, azok a vicceskedvűek, becsomagolták a laptopom és az egerem, mintha ajándék volna. Gyanakodtam, mert ajándékot ritkán csavarnak újságpapírba. Persze amikor kinevettük magunkat, kaptam csokit is, bőven.
Kaptam virágot, ajándékot, a kiszemelt új kenyérsütő gépem valahol a postán csücsül. Ma étteremben ebédeltünk egy hűs teraszon, előtte Abonyban kisoroszlánokat lestünk meg...Szép nap volt az idei június 28.
39 éves lettem én, asztabüdösmindenit....Mondaná Zalán. És igaza lenne.
