Változások és újdonságok

 

Ma is agyhalott állapotban estem be a munkahelyemre... röpke 1 órás késéssel....11-ig nagyjából azt sem tudtam, hogy fiú vagyok e avagy lány. Az agyam helyén szerintem átmenetileg vagy tartósan, ki tudja, rózsaszín vattacukor figyelt. ÁÁÁÁ! Úgy utálom ezt! Nekem nem való a dolgozó anya szerep, gyenge vagyok benne. Kár, hogy más választásom nagyjából nincs.....

 

Pénteken végül részt vettünk az ovis Őszköszöntő bulin, ami idén nagyon szolídra sikeredett szerintem. Eleve felhúztam azon magam, hogy 14.30- től indultak a programok. Frankón tekintettel voltak mindazokra, akik nagyjából 4-ig a munkahelyük fogságát élvezték, nem érdekes. Elmaradt a szalonnasütés, pedig imádoooom, helyette szendvicseket gyártottunk volna mindabból, amit előre beadtak a szülők és kenyér vajazás és uborka szeletelés közben kellett volna, hogy összerázódjon a banda....Ám mire mi Rékával fél 5-re beestünk az oviba, már kész volt minden, csak meg kellett enni.  Nagyon nem volt kihez szólnok az óvónéniken kívül, ezt meg is tettem, ennyira azért jó vagyok small talk-ban. A. néni könnyedén leírta egy tő mondatban, hogy Zalán továbbra sem szól hozzájuk, annál többet a gyerekekhez. Ez is olykor kétségbeeséssel tölt el, majd írok erről is, ha lesz időm. Minél könnyedébben mondja, annál nagyobb szorongás jön énrám. :) Szerencsére vannak még ismerősök Réka régi csoportjából, akik nem mentek suliba idén ősztől, így nem kóvályogtam ott egy szám magamban, mint aki eltévedt. Zalánt öröm volt nézni a haverjai körében, négy fehér egyenpólós kisfiú, nagyjából egyformák, fogócskáztak, hancúroztak.  6 óra után azért távoztunk hivatkozva a töménytelen sok szúnyogra...akik nagyon élvezték a terített asztalt és a finom vacsorát (legalább 200 db melegvérő emberféle)

 

Szombat reggelre Zalán belázadosott, aminek igen örvendtem. Figyelt ki a fejéből a kis rózsás arcú szépséges fiúcskám....azonban más tünete nem akadt, szóval kivártunk, hogy mi lesz. A szombatot Réka hiányában töltöttük szinte teljes egészében, merthogy ő a cimborájáéknál  vendégeskedett. Arról volt szó, hogy szombat délre legkésőbb legyen otthon, hozzák haza B.-ék, pénteken este derült ugyanis ki, hogy jövő héten matekból és magyarból is felmérő dolgozatot írnak (letelt a bevezető hat hét ugyanis) és hát....illene rá készülni. Réka azonban nem volt hajlandó hazajönni velem délután fél 3-kor sem, B.ék még adták is alá a lovat, amiért haragudtam rájuk némileg.....Így nem láttam más megoldást, minthogy ott hagytam B.-éknél és megjegyeztem, hogy karácsonyig felejtsen el minden "vendégeskedést", amiért nem hallgat rám illetve nem fogad szót. Ezt akkor nem vette komolyan, később már inkább.

 

Szombat este 6 körül ért haza Réka a barátosnőjétől illetve a vadasparkból, boldogan. Akkor egyből küldtem a matek könyve fölé kézmosást követően. Én, a kegyetlen! Az a mázlija, hogy villámgyorsan megemésztett két oldalnyi feladatot, így megengedtem neki, hogy majd vasárnap délután, amikor egyébként is mindig tanulunk, folytathatja. Ez így is történt, kb. 1 órára mindennel készen volt, amit az iskolában az elmúlt héten feladtak. Vasárnap délre derült ki az is, hol is tart az első bé a tananyagban. Réka mind a  4 füzete a suliban van matekból és írásból is, így az rejtély, hogy arrafelé mi lehet a házi. Nem is ártott volna ennek fényében még gyakorolni egy kicsit....csakhát én nem vagyok egy maximalista alkat. Ez is csak most jutott eszembe. Olyan szépen ír, fecskevonal, alul, fölül, hattyúvonal, nemtoménmik....még az O betűi is szinte tökéletesek a második sor után, ahogy ráérez, mit kell alakítani...most mit nyúzzam, amikor játszhat is. Dolgozat ide vagy oda. Inkább azt magyaráztam neki, hogy a feladatot mindig át kell nézni, hogy biztosan jó e, nehogy valamit elnézzen.

Igyekszem azt is tudatosítani vele, hogy minél több pontot ér el, annál jobb. Ha hibátlan, az még jobb. Ez kettős érzés bennem egyébként, mert meredek pálya ez, nem akarok rá nyomást gyakorolni. Ugyanakkor ismerem, hogy tud könnyelmű is lenne, vagyis valahogy meg kell vele értetni, hogy az ötös a jó, most még csak az. Ami 90%-on felül van. Már csak azért is, mert ahhoz, hogy tagozatos legyen, egyszer majd kell egy ilyesmi eredmény. Persze nem ordítom le a haját, ha a felmérő nem lesz éppen hibátlan, csak azt mondom, lavírozok a mocsár tetején szökellvén, hogy hozza is a lány, amit tud, amit kell....És a lelkecskéje is rendben legyen.

 

Persze kérdés, hogy 1,5 hét kihagyás után megíratnak e Rékával egyáltalán egy felmérőt. Fogadtunk Tibivel, szerinte igen, szerintem nem. Délutánra kiderül, kinek volt igaza.

Utolsó hetünket töltjük drága Toyotánkkal (szó szerint drága), jövő hétre oda lesz....Tibi is oda van, meg vissza, borzasztóan sajnálja ezt a szuperjó autót....Dehát ugye, a prioritások. Azért bízom benne, hogy amit választ végül, - egyszer csak fog valamit -, az is hamar a szívéhez fog nőni. Mert fiatalabb lesz és kevesebb km-rel....Nehéz lesz a búcsú, hétvégén biztosan megsiratom majd én is...ahogy annak idején 2010-ben a Seat-ot....Lakást is elkezdtünk nézni, icipici választ el attól, hogy elkezdjük árulni a sajátunkat. Szerintem izgalmas év lesz a 2015 is, az már most látszik.