Találkoztam tegnap egy régi kollegámmal, beszélgettünk egy felpörgetett húsz percet, elsősorban a gyerekekről. Akkortájt, mikor még egy munkahelyen dolgoztunk, relatíve kicsit voltak a srácai, gimnazistától a felső tagozatosig....node azóta! Az legidősebb vegyészmérnök lett, a középső valami rekreációs nemtommi (Testnevelési Egyetem) Mallorcán tornáztatja a német gyerekeket, a kisebbis fizikus, éppen diploma előtt. Kettő Németországban kapott állást a Műegyetem után, Münchenben, a harmadik ugye Spanyolországban. Kérdeztem én, a kis naív, hogy hazajönnek azért majd egyszer a gyerekek, ugye? Rossz lehet, hogy mindhárom külhonban.....Mire teljes döbbenettel nézett rám egykori kollegám. Majd felcsattant.
- Dehogy jönnek haza!! Miért is jönnének haza?! A legkisebb is 3000 EUR-t keres és még nincs is meg a diplomája. Ötven felett én sem keresek annyit.
Hallgattam, értettem, elszomorodtam....Este mondtam is Tibinek, hogy azért ez mennyire borzasztó.... Azt felelte ez most egy ilyen természetes népvándorlás féle és nem is tudja, mikor lesz ennek vége. Többet nem is mondott.
Villanyoltás után én meg azon töprengtem, hogy vajon ez milyen dráma és szomorú helyzet, hogy a "gyerekek"így el tudnak menni és vissza sem néznek. Önmagában az a 3000 EUR (lesz az jóval több is persze) elég ahhoz, hogy úgy döntsenek, külföldön élnek inkább...Pedig jólétben éltek világéletükben, külföldi iskolákban is tanultak...Veszteség ez a javából, mindenkinek, minden szinten. (Kivéve a németeket.)
Nincs mély elemzés, nincs időm rá, sem agyam, csak bepötyögtem ezt a pár sort. Hogy talán én vagyok az egyetlen idióta, aki csak ebben az országban tudja elképzelni az életét. Több oka van, az igaz, nyugdíjas éveimet a Hargitán képzelem el, igaz. :)
