2021. december 23., csütörtök

2021. év - összefoglaló

 

Olcsó vagyok, eddig bírtam, mondanátok, de ez egyelőre csak az évzáró összefoglalóra vonatkozik. Mármint, hogy megjött volna az írókám. 

Szóval csapjunk bele! Hátha még nem szoktatok le teljesen rólam. 

Január 

Na a januárról nem jut hirtelen eszembe egyáltalán semmi. Illetve a szokásos év elejei depimmel küzködtem. Azt hiszem, akkor még nagyon nehezen viseltem, hogy mókuskerék van, hogy közeledik a félév, hogy be vagyunk zárva, nem járunk sehová, minden bajom volt. Általában mondjuk a január nem szokott nagyon fényes lenni, az olyan semmilyen, csak úgy vagyunk, mint dinnye a fűben. Az advent forgataga után ott a félév a suliban, jaj. A január nem annyira jó, de még mindig jobb az unalmas január, mint a rossz január.  Januárban voltunk szemorvosnál Rékával, aki szemüveget írt neki. Kezdetben hordta, aztán egyre kevésbé, majd a szemüveg teljesen elveszett a tokjában. Kíváncsi leszek, mit mond majd a doki a kontrollon. Ja egyébként a bizonyítványok csalódást okoztak, szerencsére év végére jobb lett a helyzet.  Legjobban mégis annak örülök, hogy egy hónapon belül vége lesz a felvételis hajrának. 


Február

Dió februári kutya, a hónap közepén 3 éves lett. Szeretem, hogy a családunk tagja egy kutya, nekem ez gyerekkoromban nem adatott meg és ennek hiányát ma már át tudom érezni. Sokat ad az embernek, ha már gyerekkorában lehet kutya a családban. Nem adnám semmiért. Kimondhatatlan rajongója lettem a Vizsla fajtának... 

Februárban voltam a leglelkesebb kenyérsütő, még búzasikért és burgonyapelyhet is beszereztem. Igazán tökéletes kenyeret nem sikerült sütni, legalábbis olyan kovászos kenyeret, amilyet a pékségben kapni. Ez el is vette a kedvem. Persze finom az én kenyerem is, ropogós a héja és az ízével nincs gond, de a bélzete sűrűbb, mint amilyennek én szeretném. Vagy a kelesztés nem az igazi, vagy a dagasztás, nem jöttem rá.. Viszont rászoktunk egy másik pékség termékeire és egy ideje már csak kovászos kenyeret eszünk. Nem adtam fel a tökéletes kenyér kivitelezését, azt soha!

Egyébként ebben az időszakban is küszködtem a súlyommal, szerintem azóta csak kövérebb lettem, úgyhogy januárban megint diéta vár, ez van.

Februárban készült el Réka gardróbszekrénye, úgy rémlik, Zalán bébi ágyát is akkor cseréltük egy nagyobb kanapéágyra. Mondjuk, többet alszik közöttünk máig, de mindegy. Egyszer csak elunja. Én nem bánom.

Februárban buktuk be a napelem projektet, amit Tibi azóta sem hevert ki és azóta is új házban gondolkodik, pont most, amikor valahol 80 és 100 milka körül van egy. Én már nem akarok költözni innen, no way. Persze soha ne mondd, hogy soha.... 


 Március


Na végre jött a tavasz, anyósom és anyukám megkapták az első védőoltásokat is covid ellen, ami megkönnyebbülés volt, mert miattuk aggódtunk a leginkább. Amióta csak elérhető volt, én alig vártam, hogy felvehessük az oltást és végre ne kelljen annyira félni ettől a nyavalyától.

Persze március elején, ugyanúgy, ahogy egy évvel korábban nagyjából, bezárták a sulit és elkezdődött a home school időszaka, ami aztán egész sokáig tartott. Itthon voltam velük egy ideig,, de a főnököm nyilvánvalóvá tette, hogy a home office idén nem opció tartósan. Esetleg egy hétig.  Úgyhogy mérgemben eljöttem majdnem két hét szabira. Még szerencse, hogy vénséges vén vagyok, max számú szabival, így ez a  kilenc nap később nem hiányzott nagyon. 

Sokan mondják, hogy a home school nem ér semmit, de én ezt azért nem jelenteném ki ilyen könnyen. Nagyon sok múlik mind a tanár, mind a diák lelkiismeretén, és nyilván nem tud feltétlenül úgy működni, mint a jelenléti suli, de vészhelyzetben azért jobb, mint a semmi. Az én gyerekeim szerették a home schoolt, viszont nem tett jót nekik, mivel nem a szorgalmasabb fajtából származnak. Úgyhogy én abszolút jelenléti oktatás híve vagyok,  redmentán egész brutál számonkérések voltak, amik egyáltalán nem hiányoznak. 

Nagyjából március magasságában kezdtük a kaját is házhoz rendelni, ebben egyelőre csak a Tesco a partner a közelünkben, pedig az Interspar és Aldi, Lidl szolgáltatásait is szívesen igénybe venném. Én teljesen meg vagyok elégedve egyébként, mindig Gergő futár hozza, aki egy igen lelkiismeretes srác, a minőséggel pedig soha nem volt gond. Olykor elvétem a kg-ot és a db-számot és rendelek egy db banánt egy kg helyett,  de mindegy. 

Márciusban érkezett a gardróbszekrényünk az Ikeából, amit azóta is nagyon szeretünk. Mi  terveztük, sok mindent elnyel és végre minden MINDEN ruhám egy helyen van, amire még eddig nem volt példa. 


Április

Áprilisra esett húsvét.  Részben azzal ünnepeltünk, hogy felmásztunk a Julianus kilátóba Nagymarosnál. Emlékszem, milyen szenvedés volt az utolsó ötven méter. Ha tudtam volna, hogy lesz még egy Karancs is.....Volt még tojáskeresés anyunál és anyósomat is meglátogattuk.  Nagyjából ennyire emlékszem a húsvétból. Egy évvel korábban még maszkban és kesztyűben állt anyukám és úgy cseréltünk húsvéti csomagot. Ez azért annál egy fokkal szívderítőbb volt. 

Zalán 4-5 hét home school után tért vissza a suliba, a felső tagozat viszont itthon maradt. Abban a tanévben nem volt covidos az osztályukban, úgy emlékszem, és a szeptemberi eset után Rékáéknál sem. 

Április végén megkaptuk mi is Tibivel az első Moderna oltást, amire már nagyon vártunk. Utána két héttel már jóval szabadabbnak éreztük magunkat, éreztük, hogy lassan kifelé megyünk újra a járványból. Bár, hogy hány kör lesz még, lesz-e 65. hullám, máig nem tudjuk, csak reméljük, hogy nem. 

Annyi előnye volt a home schoolnak, hogy kevesebb volt a számonkérés vagy legalábbis másfajta, így tudtunk kirándulni. Dobogókő volt a másik célpontunk áprilisban, amely a tömeg miatt nem a kedvenc helyszínem.  Viszont nem ettünk babgulyást lefelé jövet, szóval legalább azért vissza kellene még menni. 


Május

Májusban kaptuk a második oltást, ez jutott eszembe legelőször. Na itt már brutál tüneteim voltak, az elsőnél csak a karom fájt, izomláz szerű. A második után belázasodtam este és néhány óra alatt a cucc tombolt egyet bennem, mert reszkettem, mint a nyárfalevél, lázam lett és minden egyes porcikám fájt. Emlékszem, vettem egy forró fürdőt és minden egyes vízcsepp a bőrömön fájt. Olyasmi volt, mint egy nagyon durva influenza. Tibi nem akarta elhinni, hogy nem szórakozásból ráz egész testemben a hideg. Viszont reggelre nyoma sem lett az egésznek, huss! Belegondolni elég félelmetes volt, hogy milyen lehet ténylegesen covidosnak lenni...Májusban 5 hétre Réka is visszatért a padba. 

Június

Foci EB csodás élményeket tartogatott, játszottunk Portugáliával, a franciákkal, a németekkel. Mekkorákat szurkoltunk, milyen nagy játék volt! A bizonyítványok olyanok lettek, amilyenek lettek, Réka elbukta a kitűnőt, de már ki emlékszik rá? Bár most a félévi lenne olyan, mint az évvégi. Összetenném a két kezem és hálaimára omlanék. 

Elbúcsúztattuk Zalán tanítóit és ahogy Rékánál, most sem fakadtam könnyekre. Egyrészt, mert nem is lehettünk ott az évzárón, másrészt mert ha azt mondtom, nem szerettem őket, enyhén fogalmazok. Zalán jobban járt a jelenlegi ofőjével és egyelőre kedvünk szerint alakulnak a dolgok. 

Júniusban kezdődött szerelmünk Nógráddal, pl. Salgó várát ekkor látogattuk meg. Majdnem Karancs lett a célpont, majdnem, de szerencsére akkor még nem. Aztán jött Somoskő vára és a többi és a többi. Igazából rengeteget kirándultunk egész nyáron és imádtam ezeket az egy napos villám kiruccanásokat. 

Július

Tibi beruházott egy új bringára, álmai bringájára. A fekete csoda azóta kb. fél éves, de ugyanúgy néz ki, mint vadiúj korában és Tibi nagyon vigyáz rá. Ha esik az eső vagy poros az út, inkább a régi bringáját veszi elő. Izzasztóakat bringáztunk a környéken, de nem eleget, mert a kutyát messzire nem vihetjük, ha bringával megyünk, a kutyát viszont minden nap meg kell futtatni és a kettő nem mindig egyeztethető össze. 


Augusztus

Siófoki nyaralásunk jut eszembe, ami nagyon jól sikerült, maradtunk volna még hetekig is. Igaz, a szálloda nem kutyabarát, de volt némi adminisztrációs baki, végül nem dobtak ki bennünket. Többet azért oda nem megyünk ebbel.....azt hiszem.  Annyira nagyon finom volt itt a kaja, hogy csak na. Ezért vissza kell mennünk mindenképpen. 

Szeptember

Kénytelen, kelletlen, elkezdődött az iskola. Rékának a nyolcadik, Zalánnak a felső tagozat. Réka fuvolából iskolát váltott. Én már régent elengedtem a fuvolát, nem is zavar, hogy nagyon ritkán hallom játszani.  Réka szeptember első napjaiban felvette a Pfizer első adagját, majd egy hónapra rá a másodikat is. Azt gondoltam, legalább a fél osztály él majd a lehetőséggel, de ténylegesen csak a negyed osztály tett így. 

Elkezdődött a felvételi előkészítő magyarból és matekból, Rékának 4 nap van nulladikja, nagyon kemény ez a félév, nagyon várom már a végét. Zalánnak sem könnyű, van 3 tantárgya németül, civilizáció, természet és töri....


Október

Egyetlen emlékem van, Sikondán nyaraltunk pár napot az őszi szünet elején. Csodás volt minden perce, Pécs és a Mecsek visszavár! 

November

A szünetet követően egy hetet jártak iskolába talán, amikor jött egy hét karantén. A következő hét elején Zalán belázasodott egy napra és legyengült...egy hétre rá derült ki, hogy Covidra pozitív, a nega gyorsteszt ellenére. Meglepődtünk. Innentől fogva nekem másnap - huss - elmentek ízek, szagok és hát összesen majdnem 3 hetet voltam itthon mindenféle okból, főleg, mert én is elkaptam. Mivel már akkor is náthás voltam, amikor Zalán lázas lett, nehéz megmondani, milyen tüneteim voltak, de azért éreztem, hogy elmegy az erőm és az 5. napont köhögni is kezdtem, de másnapra elmúlt az egész....Örültem, hogy ennyivel átvészeltük. Tibi nem kapta el és Réka tesztje újabb egy hét múlva szintén nega lett. 

Réka névnapjára kapott egy gyönyörű új bringát. Félig az volt a szülinapi ajándéka is.

December

Az advent mindig olyan gyorsan elröppen. Idén volt családi buli Réka szülinapja alkalmából és lesz családi ebéd karácsony első napján is. Anyukám sajnos nem hajlandó nálunk aludni egy éjszaka sem, pedig úgy elképzeltem, hogy 2-3 napot együtt töltünk és szétdumcsizzuk magunkat. Hiába, ha ő 3 oltással sem érzi magát biztonságban közöttünk, pedig ketten átestünk rajta és mindenki oltott. Ha tesómék jönnek, akkor viszont itt lesz, pedig Tesóm - bár 3x oltott - úgy járkál gyerekek és felnőttek között, nap mint nap, mintha nem lenne járvány, tehát elvileg bármikor hordozhatja vagy elkaphatja a nyavalyát. 

Ennyi volt ez az év. Bizonyos szempontból nagyon sikeres év volt, az egyik legjobb az utóbbi 10 évben, más szempontból, főleg a covid miatt nem annyira virágos. Volt itt néhány kör home school, feszültség a munkahelyen, várakozás a felmentő vakcinára.... stb. Küzdüttönk az elemekkel, mint mindig.  Azért akadtak szép pillanatok is bőven, a kirándulások főleg, a nyaralás, a foci EB.  Nem is tudom. Mit kívánhatnék? Amit általában. Hogy csak rosszabb  évünk ne legyen! Akkor minden rendben lesz.