2012. április 26., csütörtök

Egy történet két oldalról

Tegnap este, nagyjából vacsoraidőben....főszerepben Réka és szülei.

- Anyaaa, nagyon éhes vagyok, mi a vacsora?
- Töltött paprika.
- Jaj, nemáár, azt nem szeretem. ÚÚtálom, azt nem eszem meg!
- Tényleg és mióta?
- Sosem szerettem, soha! Nem eszek töltött paprikát....
- Hááát...akkor ehetsz valami mást is...mondjuk szendvicset? 
- Vuááá....miért töltött paprika a vacsi? Miért??? Én nem vacsorázom, ha ez a vacsi....
- Jó, akkor egyél vajas kenyeret! Semmi gond. 

(megterítek, Zalán lelkesen asztalhoz ül, a tűzhelyen melegszik az étel, tálalok, Réka belepislog a lábosba)

- Hű, anya, ez nagyon jól néz ki. Kérek! 

60 másodperc múlva:

- Anya, ilyet főzzél máskor is!!! - minden feszkó, irritáció, méreg eloszlott bennem egy csapásra. 

***

Hogy ne neveljünk gyereket?

Réka: - Nem szeretem a töltött paprikát! ÚÚtálom, azt nem eszem meg!
Anya: (...) - Akkor egyél vajas kenyeret!
Apa: Ó, szegénykém.....Hozzak neked egy Happy Meal-t?

És hozott. A töltött paprika is elfogyott, a Happy Meal is...



2012. április 24., kedd

Bodor hajú úrilány



Az utóbbi napokban az oviban két nagycsoportnak is nézegettem ráértemben a "faliújságra" kitűzött rajzait. Aztán ma a Manó csoport (gyk: kiscsoportról van szó) hasonló témájú faliújságján is volt alkalmam legeltetni a szemem (mert Réka olyan, mint egy lassított felvétel, ha öltözésről vagy vetkőzésről van szó.) És az volt az egészben a bámulatos..... hogy olyan hatalmas különbséget nem láttam a kettő között. Mármint nagycsoport és kiscsoport legszebb rajzai. Méhecskék, pillangók, rigók, óvatosan megformált és pontosan kiszínezett virágok, házikók ablakkal...Nagyon ügyesen rajzolnak a lányok a Manó csoportban, le a kalappal! 


Ez a fenti dáma itthoni alkotás, az oviban inkább a tavasz témája foglalja le a gyerkőcöket.

2012. április 23., hétfő

Helyzetünk - 10 pontba szedve


Súlyos a helyzet és egyre fokozódik. Eddig csak azt gondoltam, hogy rengeteg a lemaradásom, annyi mindenről nem írok, amiről szeretnék...most tovább hanyatlottam, már nem is emlékszem, miről írtam és miről nem. És amiről írtam, olvasható a blogban is?!

Mindenesetre pontokba szedek pár dolgot, ami (off the top of my head) eszembe jut és ezzel igyekszem letudni néhány adósságot magamnak. 

1) A laptopot tegnap (egész pontosan múlt kedden) elvitte a UPS. Végül hiába szorongtam két napon át, hogy fogalmam sincs, ki a címzett, mármint annál pontosabban, hogy Lengyelország...a futár jobban informált volt nálam, ahogy ezt Tiborom jó előre megmondta. Fellélegeztem. Majdnem rákérdeztem, hogy mikor hozza vissza és hogy ugye ugyanebben a dobozban, de végül....nem tettem.

2) A Húsvét nagyon jól telt. Zalán meglocsolt mindenkit, akár fiú volt, akár lány. Réka pedig annyira szerette a pacsuli szagot, hogy Húsvét után csak szerdán sikerült megmosni a haját. "Most már nem illatos a hajacskám" - szólt az egyszemélyes siratókórus, még a hajszárítást követően is.

Húsvét hétfő estéjére egy hatalmas doboznyi édesség gyűlt össze (az én nagy örömömre), válogatott finomságokat tartalmazva. Átfutott az agyamon, hogy minek ennyi és felesleges és egészségtelen, blablabla...de csak egy egészen rövid pillanatig. Olyan jó "rájárni" arra a sok csokinyúlra és tojásra! Ha már tojás, Réka nagyon élvezte a tojás festést is, igaz, a piros tojásokat azután, hogy olyan helyes színesek lettek, nem lehetett megenni. Így dobtunk ki Húsvét után egy héttel öt darab kék és piros tojást a kukába....Ami a jelenlegi tojásárak mellett kész bűn.

Minálunk még mindig nem szokás a húsvéti ajándékozás, ennek ellenére Réka egy új Barbie-nak örülhetett (L. mamának hála) és Zalán is kapott valamit úgy összrokoni szinten, de bevallom, nem jut eszembe, hogy mi is volt az....Sehogy sem...Mindegy.

3) Vége a bolti mini hisztiknek is. Legalábbis ami Rékát illeti. Csak annyit mondok, hogy "most azt nem vesszük meg, drágám." és Rékám roppant megértően és empatikusan annyit felel "jó, anya", rosszabb esetben: "majd legközelebb, ugye, anya?". Persze. Ami azt jelenti, hogy mostanában nem léphetek be egyetlen DM, Interspar, Müller és C&A üzletbe, ha szeretném állni a szavam. Picit most fellélegzünk, garantáltan hisztimentes minden boltlátogatásunk...aztán majd következik Zalán produkciója, ha lesz egyáltalán. (Naná, hogy lesz....)

4) Zalán rendre leszakítja a szomszéd néni tulipánjait. Igazi huligán. A múltkor egy cserép muskátlit is összetört. Imád mindent, amit nem szabad csinálni. Lassan leszokom a "nem szabad" kifejezésről, csak olaj a tűzre. Olykor méregzsákká válik és hisztizni is nagyon fajinul tud fiú létére. Ezer közül is megismerem a hangját a Tesco akkusztikájában, ha ordít. Egyelőre még nem azért, mert ezt vagy azt nem vesszük meg.

5) Réka múltkor elveszett az Intersparban. A boroknál ácsorogtam, hogy valami finom nedüt válasszak a névnapi lakomához, amikor ezt hallottam. "D. Réka várja szüleit a zöldséges pultnál..... D. Réka várja szüleit a zöldséges pultnál." Tibi ért oda hamarabb. Elmondása szerint Réka tök nyugodtan, mármár unott képpel ácsorgott egy hatalmas Garfield matricán és várta, hogy érte menjünk. Elmondta, hogy egyáltalán nem téved el, csak egy bácsi (gondolom, a biztonsági őr volt) azon kérdésére, hogy hol vannak a szülei, nem tudott pontos választ adni. 

7) Zalán mondta:
- Apa? Apa?
- Apa dolgozik.
- Ójajj, óóójajjj

- Zalán, adsz nekem jóéjtpuszit?
- Nem...Apa (vagyis apának)
- Hmm....

8) Az utóbbi időben háztartásunkban elromlott:
laptop, fényképezőgép, mákdaráló, vezetékes telefon....
Vajon mindez mit jelent?

9) Zalán beszél. Éppen újabb szókincs robbantást hajtott végre a héten.
Első jelzős szerkezete mi más lehetett volna mint hogy:
"Pici autó" vagyis "pipi autó"

10) Már nagyon régen szeretnék írni egy összefoglaló "értékelésfélét" az oviról, de mivel a fogadóóra (amelynek során 45 percben kielemezzük 2 db óvónővel Rékámat oda és vissza) január óta csak tolódik, ezért megvárom most már az év végét. 


+1, mert most ugrott be: Hétvégén levágtam Zalán haját. Egészen hirtelen (talán túl hirtelen is) jött az indíttatás, de az eredmény klassz lett, ha nem is Hajas Szalon szinten. És az is elgondolkodtatott, hogy M. mama így reagálta le Zalán új fizimiskáját.
- Hűűűű...valaki belevágott a hajába?!?

2012. április 19., csütörtök

Csókolom! - mondja Réka.


Nagyjából olyan 3 hete kezdődött egy pénteki napon. (Emlékezetes volt, aznap jártunk Zalánnal a Balesetin buksi ügyben.) Ahogy a szomszéd bácsi elkarikázott mellettünk öreg bicaján és mi felnőttek kellőképpen üdvözöltük egymást, egyszer csak egy csilingelő csókolom kapott szárnyra mellettem. Réka volt az elkövető! Hogy én milyen büszke voltam rá! Réka elhatározta magát (valaki újfent megnyomott rajta egy gombot) és egyik napról a másikra immáron köszönti embertársait. Méghozzá barátságosan, kedvesen. Ó, jeee! Az én lányom! 

A köszönés téma olyasmi volt nálunk, amit soha nem nagyon erőltettem. Valahogy az a (nem tudom mennyire téves) kép él bennem, hogy egy nemköszönő kisgyereknél (3-4 éves kategória) sokkal cikibb lehet az, ha az anyuka nyúzza, rángatja a gyerekét, hogy "KöszönjélmárPistike...naaa....hogyköszönsz szééépeeen?" - valahogy ez távolt áll tőlem. Olykor persze lazán megkérdeztem leánykámtól, hogy "köszöntél, Réka?", mire vagy azt mondta, hogy "szia" vagy nem mondott semmit, de azt halkan mondta. És inkább ez volt a helyzet.


Réka nem köszönt senkinek, amikor két éves volt, akkor sem, amikor három, akkor sem, amikor négy...(néhány extrém ritka alkalomról eltekintve). Ha noszogattam kezdetben, akkor sem, ha szépen kértem, akkor sem, ha magyarázam neki, plána nem. Pedig kellő mennyiségű és mélységű információval láttam el, hogy milyen szerepe és jelentősége van jelen társadalmunkban az egymást köszöntésnek. Nem érdekelte. Ez éppen nem. Pedig annyi más igen. Hát hagytam az egészet a fenébe. Nem annyira szándékosan és előre megfontoltan. Csak úgy. Tudja Réka, hogy illik köszönni, tudja évek óta...ja, hát hogy mégsem köszön? Hát majd fog! Ha megérik rá. És lám, felvirradt a nap, amikor Réka ajkát is elhagyja néhány üdvözlő kifejezés.


Mama kérdezte, hogy "Jónapotkívánok!"-ot használ Réka vagy Csókolomot...Számomra evidens a "csókolom", nem is lehet más. Hogy pontosan kinek, mikor és hogyan köszönünk, némiképpen még csiszolásra vár Rékában. Pl. egy üzletben minden távozó vásárló köszönését lelkesen viszonozza, mintha ő volna a mini-tulaj. És ha kedvet érez hozzá, köszön fűnek-fának. Azon pedig igencsak csodálkozik, ha egy vadidegen bácsi válaszra sem méltatja "csókolomját". Nem érti a helyzetet. Persze többnyire van válasz köszönés, - "Szeeeervusz, bogaram, de aranyos vagy, hogy köszönsz!" ...Mire Réka mind a húsz fogát megszellőztetve, büszkén feszít mellettem, nagyjából, mint két cső kukorica egy zsákban....


PS: Öhöhmm....Mondjuk, ahogy belépünk reggel az oviba, a csoportszobába, esze ágába sincs köszönni a többieknek vagy az óvónéninek...még véletlenül sem.....




Helyzet - 10 pontba szedve

Súlyos a helyzet. Eddig csak azt gondoltam, hogy rengeteg a lemaradásom, annyi mindenről nem írok, amiről szeretnék...most tovább hanyatlottam, már nem is emlékszem, miről írtam és miről nem. És amiről írtam, olvasható a blogban is?!

Mindenesetre pontokba szedek pár dolgot, ami (off the top of my head) eszembe jut és ezzel igyekszem letudni néhány adósságot magamnak. 

1) A laptopot tegnap (egész pontosan múlt kedden) elvitte a UPS. Végül hiába szorongtam két napon át, hogy fogalmam sincs, ki a címzett, mármint annál pontosabban, hogy Lengyelország...a futár jobban informált volt nálam, ahogy ezt Tiborom jó előre megmondta. Fellélegeztem. Majdnem rákérdeztem, hogy mikor hozza vissza és hogy ugye ugyanebben a dobozban, de végül....nem tettem.

2) A Húsvét nagyon jól telt. Zalán meglocsolt mindenkit, akár fiú volt, akár lány. Réka pedig annyira szerette a pacsuli szagot, hogy Húsvét után csak szerdán sikerült megmosni a haját. "Most már nem illatos a hajacskám" - szólt az egyszemélyes siratókórus, még a hajszárítást követően is.


Húsvét hétfő estéjére egy hatalmas doboznyi édesség gyűlt össze (az én nagy örömömre), válogatott finomságokat tartalmazva. Átfutott az agyamon, hogy minek ennyi és felesleges és egészségtelen, blablabla...de csak egy egészen rövid pillanatig. Olyan jó "rájárni" arra a sok csokinyúlra és tojásra! Ha már tojás, Réka nagyon élvezte a tojás festést is, igaz, a piros tojásokat azután, hogy olyan helyes színesek lettek, nem lehetett megenni. Így dobtunk ki Húsvét után egy héttel öt darab kék és piros tojást a kukába....Ami a jelenlegi tojásárak mellett kész bűn.

Minálunk még mindig nem szokás a húsvéti ajándékozás, ennek ellenére Réka egy új Barbie-nak örülhetett (L. mamának hála) és Zalán is kapott valamit úgy összrokoni szinten, de bevallom, nem jut eszembe, hogy mi is volt az....Sehogy sem...Mindegy.

3) Vége a bolti mini hisztiknek is. Legalábbis ami Rékát illeti. Csak annyit mondok, hogy "most azt nem vesszük meg, drágám." és Rékám roppant megértően és empatikusan annyit felel "jó, anya", rosszabb esetben: "majd legközelebb, ugye, anya?". Persze. Ami azt jelenti, hogy mostanában nem léphetek be egyetlen DM, Interspar, Müller és C&A üzletbe, ha szeretném állni a szavam. Picit most fellélegzünk, garantáltan hisztimentes minden boltlátogatásunk...aztán majd következik Zalán produkciója, ha lesz egyáltalán. (Naná, hogy lesz....)

4) Zalán rendre leszakítja a szomszéd néni tulipánjait. Igazi huligán. A múltkor egy cserép muskátlit is összetört. Imád mindent, amit nem szabad csinálni. Lassan leszokom a "nem szabad" kifejezésről, csak olaj a tűzre. Olykor méregzsákká válik és hisztizni is nagyon fajinul tud fiú létére. Ezer közül is megismerem a hangját a Tesco akkusztikájában, ha ordít. Egyelőre még nem azért, mert ezt vagy azt nem vesszük meg.

5) Réka múltkor elveszett az Intersparban. A boroknál ácsorogtam, hogy valami finom nedüt válasszak a névnapi lakomához, amikor ezt hallottam. "D. Réka várja szüleit a zöldséges pultnál..... D. Réka várja szüleit a zöldséges pultnál." Tibi ért oda hamarabb. Elmondása szerint Réka tök nyugodtan, mármár unott képpel ácsorgott egy hatalmas Garfield matricán és várta, hogy érte menjünk. Elmondta, hogy egyáltalán nem téved el, csak egy bácsi (gondolom, a biztonsági őr volt) azon kérdésére, hogy hol vannak a szülei, nem tudott pontos választ adni. 

7) Zalán mondta:
- Apa? Apa?
- Apa dolgozik.
- Ójajj, óóójajjj

- Zalán, adsz nekem jóéjtpuszit?
- Nem...Apa (vagyis apának)
- Hmm....

8) Az utóbbi időben háztartásunkban elromlott:
laptop, fényképezőgép, mákdaráló, vezetékes telefon....
Vajon mindez mit jelent?


9) Zalán beszél. Éppen újabb szókincs robbantást hajtott végre a héten.
Első jelzős szerkezete mi más lehetett volna mint hogy:
"Pici autó" vagyis "pipi autó"


10) Már nagyon régen szeretnék írni egy összefoglaló "értékelésfélét" az oviról, de mivel a fogadóóra (amelynek során 45 percben kielemezzük 2 db óvónővel Rékámat oda és vissza) január óta csak tolódik, ezért megvárom most már az év végét. 



2012. április 18., szerda

Réka mondta - 38. rész


- Anya, Zalán tud egy új szót (gyk: kimondani)!!!
- Tényleg és mi az?
- Zalán, mondd azt, hogy "TÚ"
- TÚ.
- Látod? - sugárzik Réka.
- Naaaagyon ügyes vagy! Hm..hm...és mit is jelent az, hogy "TÚ"?
- Anyaaaaa! Hát "kettő" angulul...
Pfff....ciki. Mentem is és széjjeltéptem az összes nyelvvizsgám. :)

***

- Zalán, add ide a kiskacsámaaaat!.... - kissé meglepő módon bár, de Zalán nyomban nővére kezébe nyomja az áhított tollas jószágot.
- Na látod, Zalán, mindig így kéne.... - veregeti meg a hátát Rékám anyáskodva.
Természetesen az sokkal jellemzőbb, hogy gyilkolják egymást egy-egy játékért.

***


Réka szeretettel átkarolja a nyakam és hallom, ahogy beleszagol a hajamba.
- Olyan jó illatú a hajad.....ki locsolt meg? - kérdezi tőlem, mintha magam is egy huncut gyerek lennék.

***

Dóra a képernyőről felénk fordul és így szól. 
- Nem láttátok, merre van a nagy kék fa? (vagy bármi más)
Réka, ahogy korosodik, okosodik egyre más válaszokat ad.
1. fázis:
- ......................(szégyellős csend)
2. fázis
- Ott van előtted, előtted, előtteeeed! 
3. fázis
- .....................(mindentudó csend)
4. fázis
- Tudod te azt, kishuncut!
5. fázis
- Ott van az orrod előtt, nem látod?!


***


Réka reggel:
- Nem megyek óvodába, soha nem akarok óvodába menni, nem megyeeeeek!!!!
Réka délután:
- Imádok óvodába járni, nagyon szeretek oda járni. Ott jobb, mint otthon. - nyilatkozta a szomszédnéninek. Hát nem aranyos gyerek? 


****


- E. óvónénit jobban szeretem...
- Miért?
- Hátt.....mert ő szebb.
Apa szerint ez komoly érv....


***


Hogy készül a meggylé? - avagy interjú Rékával.




- Hogyan készül a meggylé szerinted, Réka?
- A bácsik először vesznek meggyet, aztán elviszik azt a gyárba. Kifolyasztják a levet a kezükkel...
- A kezükkel? Nem használnak arra valami gépet?
- Nem, a kezükkel csinálják, úgy több lé jön ki....Egyébként.... beleöntik egy kis üvegbe, amilyen a konyhában is van....azt pedig egy kocsival elviszik a Teszkóba, Dm-be, Spárba,...és még más boltokba is. Mindenhová. Minden boltba. És kész...ennyi. Könnyű meggylevet készíteni. Mi....az emberek pedig megveszik.
- És mi lesz a magokkal?
- Ó, hát az megy a kukába.


És az almalé?


Az nagyon könnyen készül. Hát....felszelik az almát, kiveszik az almának a levét egy géppel (lám, fejlődik a technika). Forog, forog, forog...és jön ki belőle a lé. Aztán pedig felírják, hogy melyik boltba viszik az almalét és....
- Csomagolással mi a helyzet?
- Hát igen. Belerakják a csomagolásba....de nagggyon lassan...(felemeli a mutatóujját) Azt pedig dobozba. Ami papírból van. Papírból. Deeee.....fából is készül ám doboz, meg mindenféle anyag....(majdnem elkalandozik) A kólás...ja az nem....Valamikor nagggyon naggyon naggggyon régen papírba csomagolták a meggylevet és a almalevet.
- Nem folyt ki belőle?
- Ó, dehogy. Rendesen rá volt rakva a kupak. - vágja ki nagy kerek szemekkel, mindentudóan. - Mert állítva rakták a dobozokat a ládákba. Állítva. (feláll, mint a cövek)


Imádom, mondtam már? :)

Így aludtak el....

Bár jóéjtpusziját mindkét csemete a saját ágyában kapta meg, sőt az ajtót is úgy csuktuk  rájuk, hogy mindenki a helyén volt....20 perccel később ez a látvány várt bennünket. 

Valószínűleg Réka adta át magát hamarabb az álomnak, mire Zalán gondolt egyet és ha már játékra nem volt mód, hát mellé bújt.... 


Aztán egy másik éjjel, másik partnerrel....



2012. április 16., hétfő

Egy unalmas laptop mese és a teszt

Bár a kettőnek egymáshoz semmi köze...De muszáj kiírni magamból bosszúságom laptop-ilag....

Történt, hogy bő 4 évvel ezelőtt, nem sokkal Réka megszületése után, rájöttem, hogy nem bírom ki itthon számítógép és internet nélkül.....Tiborom némi kínálat-felmérés után beszerzett hát egy M. laptopot és rá néhány hónappal internet is beköltözött az otthonunkba - nagy örömömre. Két évre rá kiderült, hogy a gép melegszik. Ami laptopéknál nem ritka, csakhogy ez az átlagnál jobban "belázasodott". Egy év sem telt bele, a gép gyakorlatilag tönkrement. Alaplap csere, sóhajtottak a szervizben. Hiába volt gond egyedül a videókártyával, aztat, kérem, nem lehet ennél a modellnél kicserélni, csak alaplapostul. És mondtak egy csillagászati összeget. 

Mivel a gép attól még továbbra is melegedett volna, hogy új alaplap dübörög benne, illetve értelemszerűen előbb-utóbb azt is "megette" volna, így némi hezitálás (és sok sok csendes és hangos káromkodás valamint szitkozódás) után úgy döntöttünk, másik gép után nézünk. Én ragaszkodtam egy asztali géphez szemben a laptop-okkal...de végül beláttam, hogy anyagi lehetőségeink inkább egy újabb laptop felé mutatnak. 

Nagyjából 1 éve megvettük tehát második számú laptopunkat, egy L.-t...Mondhatom, óvatosak és körültekintőek voltunk. Ezer tesztet és véleményt olvastunk róla mindenféle nyelven, míg végül emellett döntöttünk....Februárban megérkezett, szép volt, okos és ügyes, könnyű volt megszeretni. Két hónapos korában be kellett ismernünk - bár nem volt könnyű - hogy valami nem oké...A töltéssel volt a baj, egy idő után rájöttünk, hogy csak kikapcsolva hajlandó töltődni. Addigra 1 éves volt a gép (volt türelmünk no.) Feltételeztük, hogy ez nem lehet olyan nagy baj, pikk-pakk megjavítják majd bármelyik szervizben, arról nem is beszélve, hogy a gép garanciás 2 éven át.

Múlt héten Tiborom körbetelefonált pár szervizt, egyik sem vállalta a javítást, meg sem próbálták, bele sem fogtak. Rá sem néztek volna a laptopra. Egyedül a L. Call Center kínált megoldást. Peeersze, a gép garanciás, csomagoljuk be, küldenek érte futárt és nagyjából 2-3 hét múlva visszakapjuk ugyanazon a futárcégen keresztül. Szuper! Hogy hol szervizelik? Hát Lengyelországban. Az idei évtől ugyanis L. laptopokat nem javítanak kishazánkban, az egész bizniszt kipakolták/átpakolták a lengyelekhez. 

Szóval kis masinám, akit egyébként nagyon szeretek és nagyon ritka az a nap, hogy sem én, sem Tiborom ne kapcsolná be, nagy útra indul maholnap, ahogy a kiskacsa, utazik Lengyelországba. Már csak abban reménykedem, hogy 1) meg tudják javítani 2) tényleg ingyen 3) és még vissza is kapom egészben..... Ennyi a történet.

És akkor jöjjön a teszt, amit Cuckánál találtam. Mivel tesztfüggő vagyok, naná, hogy megcsináltam. A magam módján persze.



1. Mikor nevetett utoljára úgy igazán, teljes szívből?
Erre a kérdésre már visszatértem vagy tízszer. Nem rémlik. Pedig szoktam nevetni. De tényleg. Egész sokat.

2. Mikor sírt utoljára?
Ó, olyan gyakran meghatódom, hogy ezt fel sem tudom idézni. Biztos valamelyik reklámon vagy híradáson picsogtam vagy elmorzsoltam pár könnyet....Azt vettem észre, hogy ahogy telnek az évek, egyre kevésbé tudok sírni bánatomban vagy fájdalmamban, olyankor nincsenek könnyeim. A meghatódás vagy az örömkönnyek már egészen más történet....

3. Min tud igazán felháborodni?
Igazságtalanság, butaság, rosszindulat...sorolhatnám.

4. Minek tud leginkább örülni?
A gyerekeimnek, a családomnak, hogy ők vannak nekem....és egy jól funkcionáló laptop is vigyort varázsolna most a képemre... 

5. Mi az, ami a legjobban elkeseríti?
Phű...nem szeretem, ha bizonyos dolgokban tehetetlen vagyok. A kilátástalanságot és reménytelenséget nehezen viselem szintén.

6. Mi a kedvenc színe?
A kék, a lila, rózsaszín...

7. Mi a kedvenc étele?
Töltött káposzta, nyírségi gombóc leves, egy jó halászlé, anyukám húslevese, egy remek pizza...ésatöbbiésatöbbi.

8. Mi a kedvenc itala?
Egy pohár szép bor...vagy egy jéghideg kóla, attól függ. 

9. Ki a kedvenc zeneszerzője/zenésze/együttese?
Ákos, Depeche Mode, Barbra Streisand.....és van még sok kedvenc dalom...

10. Ki a kedvenc írója/költője?
Ady, Jókai,  Janikovszky Éva, Berg Judit,  J. K. Rowling, Stieg Larsson, Sue Townsend-et imádom....

11. Ki a kedvenc festője?
Hazudhatnám, hogy Modigliani, Monet vagy Picasso, de a helyzet az, hogy nem vagyok otthon a festészetben (sem),  nincs kedvenc festőm. Naaa jó, ha nagyon erőlködöm, akkor  eszembe jut, hogy az az asztalos fiúból lett művészember lenyűgöz képeivel.

12. Melyik a kedvenc filmje?
Átírom: Filmek, amelyek tetszettek. No ilyen sok van. 
Hair (ez nagyon), Abigél, Csapd le csacsi!, Brian élete, Római vakáció (Gregory Peck és Audrey Hepburn), Igazából szerelem, Holt költők társasága, Robert Redford szinte minden filmje


13. Mi az a hiba, amiért a leginkább elnéző tud lenni?
Van, aki azt mondja, itthon lesz 5 perc múlva és két órával később tényleg be is lép a kapun. Ilyesmit már fel sem veszek. :)


14. Mi az a hiba, amit nem tud megbocsátani?
Rosszindulat, irigység...és ha ez párosul butasággal. Már menekülök is.


15. Kivel nem szeretne találkozni a szaunában?
Leginkább magammal...

16.  Kivel békülne ki a legszívesebben?
Nem vagyok haragban senkivel....Vagy ha mégis, annak oka van, úgyhogy nem békülnék.

17. Kik azok a történelmi szereplők, akiket csodál?
Pl. az ötvenhatos hősök jutnak eszembe legelőször.

18. Kik azok a történelmi szereplők, akiket a leginkább megvet?
Diktátorok, mindegy milyen színűek politikailag. Haynau, Sztálin és a fajtái...

20. Melyek Ön szerint egy férfi legfontosabb tulajdonságai?
Nem tudom, de szerintem a tisztesség, őszinteség, becsületesség, hűség, alázat nem hátrány. Ha a pasi a párom is, nem árt, ha a lelki társam megtalálom benne. 

21. Melyek Ön szerint egy nő legfontosabb tulajdonságai?
Lásd előző választ.

22. Mit tart Ön a legfontosabb erényének?
Nem tudom. 

23. Mit tart Ön a legnagyobb hiányosságának?
A türelmet, a türelmet és a türelmet....

24. Mi az, amitől a legjobban fél?
Hogy Rékát kilapítja egy kamion, hogy Zalán szétloccsantja a koponyáját egyszer, hogy Tibivel történik valami, hogy szétesik a családunk...Szorongjak még? :)

25.  Hol élne a legszívesebben?
Van, hogy azt kívánom, bár ne ide születtem volna, de...én már máshol nem élnék, csak ott, ahol most.

26. Hogyan képzeli el a földi boldogságot?
Ugorjunk!

27. Történt-e az Ön életében igazi csoda?
Mindkét szülésem után azt gondoltam, hogy igen. :) És most is azt mondom, igen. 

28. Miben vagy kiben hisz Ön?
Hiszek Istenben és még egy pár dologban...

29. Milyen feliratot látna szívesen a sírkövén?
Akkor már nekem teljesen mindegy lesz, mi van a sírkövemen. Elég lesz a nevem. 

30.Ha visszamehetne a múltban egy tetszőleges korra vagy napra, melyiket választaná?
Az esküvőnk napját szívesen átélném még egyszer, akkor úgy is leginkább a rókákkal hadakoztam.

31. Ha előre mehetne a jövőben egy napra, évre, évszázadra, melyiket választaná?
Szeretném látni, 25 év múlva mivel fognak foglalkozni a gyerekeim, ezt szívesen meglesném. 

32. Mit kívánna magának egy jó tündértől?
Hm....hányat kívánhatok?

33. Kinek a sorsára cserélné el az életét?
Erre tutira mindenki azt írja, hogy senkiére...Naná, hiszen nincs is más válasz. 

2012. április 13., péntek

Gyerekkori morzsák 3. - Csöpi és Pityu

Mindig nagyon szerettem volna valamilyen kisállatot. Kiskutyát vagy cicát. Esetleg aranyhörcsögöt? Nem múlt el szülinap vagy karácsony, amikor ne egy édes kutyust kívántam magamnak ajándékba és tátott szájjal bámultam a reklámokat, filmeket, melyekben a karácsonyfa alatt a hatalmas, masnis dobozból egy kiskutya bukkant elő, a gyerekek nagy meglepetésére és örömére.

Az én szüleim hajthatatlanok voltak, nem került házikedvenc a portánkra. Egészen addig, míg egy papagáj-kiállításon, nagyjából 10 éves koromban addig rimánkodtam és könyörögtem anyukámnak, míg egy pár hullámos papagájjal tértünk haza. Ők ketten egy kompletten felszerelt kalitkában pislogtak és a nappali ajtaja mögött kaptak helyet. Az én feladatom volt, hogy minden nap friss vizet kapjanak a madarak, ha fogytán volt az eledelük, azt is én pótoltam. Szerették nagyon a fürtös kölest (vagymit) és mézzel összeragasztott madárcsemegét. A kalitka aljába hetente egyszer vagy kétszer friss homok került, amit legtöbbször anyu végzett el. Este, ahogy nyugovóra tértek (nagyjából egy időben a tyúkokkal), egy sötét takaróval lefedtük a kalitkát, hogy kipihenhessenek bennünket, embereket.

A madarak nem voltak büdösek (bár anyunak volt egy ilyen elmélete) és különösebb gonddal sem járt gondozásuk. Anyu - a hihetetlenül pedáns és rendszerető - egyedül akkor kapott a szívéhez, amikor a két jómadár az önfeledt játék hevében heves szárnycsapkodásba fogott pehelytollak tucatját küldve szét a nappaliban...És mivel jókedélyű madárkák voltak, ez egész sűrűn előfordul velük. Akkor nem értettem anyu izgalmát, ma már sokkal inkább vele érzek. 

A papagájokat Csöpinek és Pityunak neveztük el. Már nem emlékszem, ki volt a névadó, de gyanús, hogy nem én. Mindenki megkérdezte, hogy mindkettő fiú-e, amin mindig bosszankodtam. Hát senki nem látja, hogy Csöpi mennyire lányos??? Egyébként is a csőre fölötti szaruhártya barna, amiből minden valamirevaló ember tudja, hogy lány papagájról van szó. Nohát!

Nem voltak különösképpen szelídek, inkább félősek, de szerették, ha az ujjamra ültettem és az ablakhoz fuvaroztam őkelmüket.Olyankor kíváncsian tekintettek kifelé a számukra ismeretlen, idegen világra. Apukám rendre meg is sajnálta őket és indítványozta minden tavasszal, hogy engedjük mindkettőt szabadon. Ez egy alkalommal sikerült is neki, igaz, véletlenül. A kertbe kiakasztott kalitkából a homokos tepsialj zuttty...kicsúszott és a két madár - élve váratlanul nyakukba szakadt szabadságukkal -, meg sem állt a harmadik szomszéd méretes barackfájáig. Életemben nem láttam olyan boldognak őket, mint akkor, abban a fél órában, amíg be nem gyűjtöttük a csibészeket....

Nem tanultak meg soha egyetlen szót sem, bár Pityuval egyik nyári vakációm alatt komolyan "foglalkoztam". Pityu nem hagyta magát beidomítani, inkább beszélgetett a saját nyelvén a négyszög alakú kis sárga tükréhez ketrece magányában...Akkor már özvegy volt, Csöpi azon a tavaszon fordult le a rúdról és nyert örök nyugodalmat a kút melletti ibolya ágyások alatt...Gyermekük nem született, tojást sem raktak soha. Elsősorban, mert a szüleim nem támogatták a szaporulat ötletét, hogy Csöpi és Pityu mit gondoltak a családalapításról, azt nem tudom. 

Kár, hogy fotó, pláne videó egyáltalán nem készült róluk. Az igaz, hogy az emlékeimben olyan élesen élnek, olyan elevek, mintha csak tegnap láttam volna őket utoljára. Végül egy-másfél évvel Csöpi után, fájdalmasan korán, Pityu is elpusztult egy hét gubbasztás után. Az alá az almafa alá temettük, amelyen sokat lógtak nyáridőben, kalitkástul. Nagyon megsirattam, őt is, Csöpit is, magamat is, hogy immáron papagáj nélkül maradtam. A kalitka kikerült a garázsba és soha többé nem volt lakója. Egy-két zacskó madáreledelt sokáig őriztem, talán ma is van belőlük gyerekkori kincseim között valahol?.....



A kép illusztráció, valahogy így néztek ki ők.

2012. április 12., csütörtök

Réka mondta - 37. rész


- Te vagy a legjóképűbb kispasi a világon! - udvarolok éppen Zalánnak szerelmesen. Réka megszólal mellettem.
- Nem ő a legjóképűbb a világon....
- Hát ki? - nézek rá meglepve.
- Hát a F. Peti.
- ???


***


Réka asztalon felejtett, majd cserben hagyott joghurtját jó étvággyal bekebelezem. Nagyjából fél óra múlva Réka hozzám fordul.
- Anya, hol van a joghurtom?
-...Megettem....
- Micsoda????? - néz rám felháborodottan.
- Megettem. Azt hittem neked már nem kell. - Réka mélyet sóhajt, szemét forgatja, majd annyit mond erősen felszólító módban.
- No jól van, akkor most azonnal fogod magad, elmész és veszel nekem egy másikat!!!
Olyan ismerős volt valahonnan a szöveg, de nem jövök rá, honnan. :)


***


Réka vacsorázik, én mosogatok. Valahogy így hangzott a párbeszéd.
- Holnap kettőre gyere értem, anya!
- Két órára? Akkor még javában alszotok, te.
- Dehogy, kettőre gyere....lécci.... - kérlel.
- Hiszen három órakor szoktatok felébredni, nem? 
- ÁÁÁÁ, neeem....Mindig soká jössz értem. Kettőkor vigyél haza, kérlek.
- De hidd el, hogy kettőkor még alszol, mint a bunda.
- Nnaaa, jól van akkor. Ahogy gondolod... - mondja lemondóan és otthagy.


***


A gyerekek egyik hobbija mostanában, hogy pitypangot szednek lépten-nyomon. Egy délelőtt, eső után nem sokkal kiszabadulunk a kertbe, a gyerekek nyomban megostromolják a pitypangokat.
- Mindenhol macskapisi van... - fintorgok, ahogy a bokrok között kóválygok.
- Nem, anya, dehogy.... tudod, esett az eső. - feleli Réka. 
Én nem feltétlenül a fűszálakon csillogó esőcseppekre gondoltam, amit a macskák produkálnak sokkal jobban érzékelhető az orrunkkal....




***


Bár az Aranyhajas korszak erősen leáldozóban van a házunk táján, azért a zeneszámai még gyakran felcsendülnek Rékám szájából. Van pl. ez a dal (lásd lentebb). Mit is énekel a refrénben? "Anyáááád a tét." És mit énekel Réka? Nos, két változat forog fenn.


1) "Anyád a tik". (nyilván nem úgy érti, hogy "anyád a tyúk" , mert nem tűnt fel, hogy tájnyelven beszélne...)
2) "A nyáááár a téééél...."(mély átéléssel és meggyőződéssel. Hogy vajon ezt miért is énekelné a banya Aranyhajnak, avagy hogy kerül a csizma az asztalra, azt Réka nem tudta kommentálni.







2012. április 10., kedd

Elmaradásaim - névnapos Zalán

Dupla, tripla biztonság a legjobb. Mentjük a fényképezőgépről letöltött képeket kettő darab laptopra, a Picasa-ra, ott is a webalbumba, mobil tárhelyre, a legjobbakat pedig előhívjuk. Mostantól biztosan így lesz (ez persze csak a szép, idilli elmélet), merthogy amióta néhány hete a laptop váratlanul beadta a kulcsot és elhalálozott egyik percről a másikra egy nyomorult "faló" miatt, októberig visszamenőleg szinte minden fotónk megsemmisült. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! Kivéve, amit előhívtunk (0 db), blogos képek (pár darab) és a februári- márciusi képek, amiket véletlenül lementettem a picasa webalbumába...

Igazából csak akkor lettem ideges, amikor kiderült, hogy Tiborom állításával ellentétben februárban nem hajtott végre egy teljes mentést a gép adat állományában. Mert addig azt hittem, minden oké és minden a helyén. Picit sírni lett volna jó, de nem jöttek a könnyek sajnos, így csak a szívem vérzett a sok szép fotó után és igyekszem arra gondolni, hogy 10 év múlva senkinek sem fog feltűni az a pár hónap kiesés fotóilag....Remélem, nekem sem.


No de egyáltalán nem erről akartam írni. Csak egy képet hoztam Zalánról és mostanában kedvenc játékáról, a tűzoltóautóról. Névnapi ajándékkénk került hozzánk, Ernie-nek hívják és szerelem volt első látásra. (Szoktam mellé lőni ajándékilag, de most nem ez volt a helyzet.) Ahogy üzembe lett helyezve, többet nem sokat beszélgetett a névnapra összeröffent rokoni banda, mert Ernie olyan hangos, hogy füldugót kell osztogatni mellé. A felnőtteknek. De bánja kánya, beszélgetés közben nehéz is lett volna könnyes szemmel, meghatódva gyönyörködni kicsi fiam örömében...


Ja és neeem, ez nem elemes, még lemerülni sem tud. :))

2012. április 7., szombat

Évforduló

2008. április 6.....


Szerettem volna valami jól megkomponáltat írni erre az alkalomra. Valami ideillőt, találót, szépet és jót....De nem készültem előre semmivel, még csak gondolatban sem, most pedig már mindjárt éjfél. Fáradt is vagyok, az agyam is hómező, szóval csak bepötyögöm, ami "jön belőlem", aztán jóccakát! 

4 éve, pontosan ezen a napon rögzítettem első blogomban (hivatalos jogelődje a mostani blognak) a legelső bejegyzést. Réka még négy hónapos sem volt akkoriban. Íme az első fotó, amit feltettem őkelméről. (Micsoda séró, micsoda pofazacskó!) 


Az egész egy bőrkötéses füzettel kezdődött, amit Rékás várandósságom alatt, a félidőtől vezettem. Úgy gondoltam, csoda az amit átélek, maradjon nyoma....Talán egy hetes lehetett Réka, amikor megírtam a szüléstörténetem számítógép híján egy kockás spirál füzetbe.... (Szerintem világrekorder kategóriájában hosszúságilag), de még innen kezdve is három hónapba telt, mire blogolásba fogtam. 

Mindig is szerettem írni, már kamasz koromban is. Aztán hosszú szünet következett, több, mint tíz év, talán mert megijedtem attól, milyen rosszul írok, milyen borzalmasan. :) És mégis, mára elsőszámú szabadidős tevékenységem a blogolás, ami pici időm van, gyakran erre szánom, félre téve tankönyveket vagy akár kitűnő regényeket, klassz zenéket. 

A Popinapló 530 bejegyzést ért meg, most 436-nál tartok és még akkor nem számoltam a Zalán-várós blog posztjait...és most úgy gondolom, nekem több, másik blogom már nem lesz. Maradok itt és ebben. Voltam nyitott blogilag és zárt, majd újra nyitott, olvastak többen és kevesebben, "idegenek" komment nélkül és jó ismerősök kommentekkel (illetve ezek variációi). 

Nem lettem egy sűrűn látogatott blog, amelyre sokan kíváncsiak vagy többszázan olvassák naponta, bár nem is ez volt a cél. Azt szerettem volna és ma is ez a szándékom, hogy rögzítsem a gyerekek számára első éveik történéseit. Hogy meddig tart még, nem tudom, remélem, minél tovább. Ha leírhatom majd egyszer, hogy Rékám xy eredménnyel érettségizett/felvételizett, már elégedett leszek.

Egyben a köszönet helye is ez a bejegyzés. Köszönöm mindenkinek, aki olvas, követi kis családunk életét, ha megjegyzéssel megtisztel az külön öröm. Szóval még sok boldog évet kívánunk magunknak, mindannyiunknak "együtt"!! :)

2012. április 6., péntek

Nagypéntek

"Jézus szenvedésének, halálának és temetésének napja, a megváltó szenvedés és kereszthalál ünnepe. A katolikus hívők számára a legszomorúbb, legdrámaibb nap az évben, a mély gyász és böjt napja. Ezen a napon próbáljunk meg minél nagyobb csendet tartani, befelé fordulni. Az ősi hagyomány szerint nagypéntekhez hozzátartozik a hallgatás, ilyenkor még a tüzet is hagyták kialudni, a tükröt fekete kendővel takarták le, az órát megállították, illetve nem húzták föl. A legények ha el is mentek a nekik kedves leányhoz, nem keresték a vele való találkozást, csak egy fekete szalagot kötöttek a kapuhoz közeli fára. 

Mi, a mai kor emberei ezen a napon például tartózkodhatunk a zenehallgatástól, nem kapcsoljuk be a rádiót-tévét, nem ülünk net mellé. Helyette keresztút-járással eleveníthetjük fel a Golgotára vezető út állomásait - a legtöbb templomban délután három órakor indul ez az ájtatosság: tizennégy kép stációnként (állomásonként) meséli el Jézus halálának történetét. A keresztút során a történetet felelevenítő képeknél közösen elmélkedünk, imádkozunk. Így lehet megérteni és megélni nagypéntek értelmét, jelentőségét, el lehet gondolkodni a jelentésén, közelebb lehet kerülni lélekben Istenhez."  - szerző: Ákos 


2012. április 3., kedd

Ama első zsúrról

Megint olyan hétvégén vagyunk túl, hogy most, hétfő délelőtt azt érzem, mikor volt itt egyáltalán hétvége??? Mmmmmm...nem is volt, hol volt??

Szombaton lezajlott Réka barátnőjének, PaffKatának a szülinapi zsúrja a játszóházban. Réka átesett hát élete első ilyen buliján. Leánykám már szombat délelőtt igen izgatott volt és ahogy letudtuk a szokásos nagybevásárlást és kimondatlanul is a következő programpont a szülinapi buli volt, Rékán erőt vett az izgalom. Legalább ötször elmondta, hogy nem sokára indulnunk kell, nehogy elkéssünk és hogy dejódejóóó, mindjárt kezdődik a buliii! 

Fél négy magasságában felpattant a kanapéról, hogy jujj, menjünk, menjünk, már hat óra vaaan! - nevettünk egyet, hogy az nagy baj volna, biza, mert akkor éppen zárórára toppanunk be. A tervekkel ellentétben, miszerint Apa viszi el Rékát a zsúrra, majd sürgős teendőit irodailag elintézvén két órával később hazafelé felkapja a lányt...szóval ezt utolsó pillanatban keresztülhúzván végül valamennyien autóba vágtuk magunkat. Zalánom, a Fáradt úgy toporgott az ajtóban indulásra készen, mint akit szintén meghívtak. Ehhez képest alig parkoltunk le a játszóház mellett, a hátsó ülésre tekintvén egy mormotaként alvó Zalánt láttam náthától finoman horkolni. 


Hogy ne szaladjak annyira előre, még félúton sem jártunk a játszóházig, Réka máris megragadta az alkalmat és kijelentette, az ő szülinapi bulija is majd abban a játszóházban lesz, ahol a Katáé. Hogy életében még nem volt ott, valahogy nem számított. Érkeztünkkor Réka és Kata úgymond némán túlestek a viszontlátás örömén, majd rögtön belevetették magukat a forgatagba, ugrálóvár, trambulin, kisházikó, háromkerekű járgányok,  nemtoménmi....Úgy köszöntem el a többiektől, hogy Réci észre sem vett, el sem köszönt. 
Érdekes érzés volt aztán elhajtani a helyszínről, először hagytam "magára" idegen helyen Rékát a négy éves fennállása alatt....Persze tudtam én, hogy jó kezekben van, hisz Kata szüleivel szoktam a legtöbbet beszélgetni az össze anyukaapuka közül....de akkor is. 


Két órával később, hat óra után nem sokkal tértünk vissza a helyszínre, hogy pont tanúi legyünk a torta érkeztének tüzijátékostul, gyertyástul. Halász Judit szólt a hangszórókból, az asztalt körülülte a 7 copfos Manó csoportos csaj + 2 db nővér (nagyobbtesó)....Réka talán jobban örült a tortának a látszat alapján, mint Kata. Ott ült Kata jobbján és majd' kicsattant a vidámságtól. Bevallom, egy picit meg is hatódtam, mert olyan helyesek voltak, ahogy ott ültek, nézték a tortát, várták, hogy leégjen a tüzijáték...elmondhatatlan....

Pár könnyet hősiesen visszanyelve prózaibb témába merültünk, látván, hogy a buli még fog tartani egy darabig, átslattyogtunk hármasban a szomszéd üzletbe étolajat venni és ásványvizet, ha már mindkettő lemaradt a bevásárló listámról délelőtt. Mire visszaértünk a játszóházba, két tündéri csajszi éppen az utolsó szelet tortát majszolta nagy egyetértésben egy kisasztal tetején ülve, láblógatva. Réka, mint az utolsó vendég és Kata, az ünnepelt.

Nehéz dolog volt betenni az autóba a lányt, annyi csomagja volt. A bohóc hajtogatta lufivirágokat és különféle kreációkat nanáá, hogy nem hagyhattuk ott. Meg is telt vele az autó utastere, amit Zalán bánt legkevésbé. Miután Rékum egész nap nem aludt (hétvégén nincs itt az óvónéni, hogy lefektesse, nekünk pedig évek óta nem sikerül) majd a játszóházban is ugrabugrált, szaladgált legalább két órát, este tündéri engedelmességgel bújt ágyba és aludt reggelig.  Egyáltalán nem kellett noszogatni, sőt, még esti mesét sem kért. Csak jóéjtpuszit, jó sokat. 


Néhány kép:


Baráti ölelés

A bohóccal 


 Lebegés


A barátnők



Tortás


És bár rengeteg mesélni valóm és írnivalóm volna még az elmúlt hetek eseményeiből, azt hiszem, most elhallgatok egy hétre. Ma ugyanis kitör a tavaszi szünet, a laptopot nem igen fogom látni közvetlen közelről két haramiával a fedélzeten. :)





2012. április 2., hétfő

Kivételes

Kivételes, mert manapság ritkaság számba megy, amikor a gyerekek nem a saját ágyukban alszanak el este....A képek még azon a rémes estén készültek, amikor Zalán balesete történt.


Zalán Apa ölében, kezei között


Réka a kanapén

Feladvány


Kérdés: Ki a dalszerző és előadó? Mármint az eredeti?

A szöveget kivételesen nem pontosan adja vissza Réka, de több felvételre nem volt lehetőségem, mert a gyerekek behatásának hála, sajnos kipurcant a fényképezőgépem (brühühüüüüü....) 

Ha nem lesz helyes megfejtés a héten (de bízom benne, hogy lesz), akkor majd belinkelem a megoldást is.