Hétfőre volt időpontunk a Nevelési Tanácsadóba Zalánommal. Úgy kértem az időpontot, hogy nem jelöltem meg, hogy pontosan milyen szakértői segítségre vágyom, pszichológiai vagy logopédusi, gyógypedagógusi....A levelem végül egy logopédushoz jutott el, gondolom, amikor összedugták a fejüket a szakemberek, neki osztották le az ügyünket.
Ugyanúgy, ahogy annak idején Rékával, most is egy külön kis szobácskába vezettek bennünket. Zalán csimpaszkodott rajtam, mint egy majomkölyök, az arcát bő mellényembe rejtette....nagyon szégyellős volt. Aztán oldódott a sok játék láttán, nagyon tetszett neki mindkét társasjáték, amit a polcról levehetett, a kalózos is és a majmos is. A logopédus hölgy (nem túl meglepő módon) nagyon türelmesnek bizonyult és ez gyümölcsözött is, mert egy idő elteltével, Zalánból kicsikarható volt legalább egy-egy szócska. Volt, hogy intett, hogy én válaszoljak helyette, nem nagyon igyekeztem persze szótfogadni. Az egyik - és szinte az egyetlen - feladat során is, amikor képeket kellett felismernie egy könyvből (és nehezedtek a feladványok), az ollónál fogta magát és lehúzta a rolót, hogy kvázi neki ebből elege van. Ennyit beszélni?? Pedig nyilván tudta, hogy az az olló az egy olló.
Összességében, azt hiszem, jól érezte magát és nem bánja, hogy jövő hétfőn újra látogatást teszünk a logopédus néninél.
Egyelőre sok minden nem történt, nyilván fel kell olvasztania egy picit Zalánt, különben úgy jár, mint az oviban a pszichológus hölgy. NémaLevente üzemmód és a nagy semmi. Én meséltem pár dolgot, hogy hogy kezdődött az egész történet, kitől milyen véleményt és tanácsot kaptunk. Pislogott sűrűn, volt egy olyan érzésem, hogy elveszett az információ tengerben és majd hétfőn tisztázunk még egy pár dolgot. Akkor Tiborostul, Zalánostul megyünk beszélgetünk Zalán nélkül is, Zalánnal is. Meglátjuk. Még pár alkalom és aztán kapunk tőle egy szakvéleményt. Hogy onnan hogyan tovább, fogalmam sincs. Én úgy terveztem, hogy VALAMI biztos kikerekedik ebből is, foglalkozik majd valaki heti x alkalommal y héten át....Hogy aztán bevonnak e pszichológust vagy haza bocsátanak majd vállveregetéssel és hasznos tanácsokkal, nem tudni. Nem beszél egyébként teljesen tisztán (nem is követelmény egy bő 4,5 évesnél), vannak hiányosságok néhány betűnél, de elmaradva sincs kifejezetten. Nem is nagyon izgatna a tiszta beszéde, inkább a folyamatosság az, amire vágyom.
Ahogy kijöttünk a foglalkoztató teremből, találkoztunk M. nénivel, aki annak idején foglalkozott Rékával (nem a tehetséggondozó, hanem a másik, aki a teszteket végezte rajta). Kérdezte, hogy mi újság, melyik suliba ment végül a lány és hogy érzi ott magát....Aztán kiderül, hogy az ELSŐ BÉ-ből ismer legalább még 3 emberkét....Fura módon, egyik gyerkőc sem az osztály leggyengébb tanulói közé tartozik, sőt, a fene se' érti ezt!
Hétfőn tehát folytköv.
